Elmentem tüntetni kedden a rendőrség által meghurcolt Bogád Zoliért (ej, annak idején a kőkeresztény Bálint B. Andris barátommal – Isten nyugosztalja – nem is egyszer aludt nálunk, amikor átiszogattuk az éjszakát), de ha nem is határolódott el tőlem, mindenesetre nagyon visszafogott volt, amikor megszólítottam. (Hiába, ciki a pannonos múltam.)

Ami tény: a szombati tüntetésen szétvertek minket (én magam egy inkognitóban lévő Magyar Nemzet-es kolléganővel az 50-60 fős "tömegben" voltam), de a keddi dzsemborin még akkor sem jött a közelünkbe rendőr, amikor Gonda László hangosan követelte a rendőröktől az oszlatást. Nem magamtól mentem. Hívtak. De vajon ki lehetett az, aki a keddi tüntetésre odahívott egy SMS-sel? Barát? Ellenség? Provokátor? Honnan tudta a telefonszámom? Annyit mondhatok: komoly emberek társaságában voltam szombaton (amikor a rendőrök négyszeres túlerővel rohamoztak), és vicces társaságban álltam kedden, szemmel láthatóan olyanok közt, akiknek semmi félnivalójuk sincs a rendőröktől. Ez így nem tiszta...

És még valami. 2002. július 4-én, amikor a rendőrök a Pannon Rádió munkatársát, Verebes Károly barátomat az Erzsébet hídról előállították, amikor Hering József kollégámat megverték, akkor vajon hol voltak (akár) ugyanezek a kollégák? Kiálltak a Pannon Rádió munkatársai mellett? Ott volt Bogád Zoli? Ott volt - mondjuk - Hirschler Richárd? Soroljak további neveket? És egyáltalán miféle kollegialitás van az újságírók között? Hogy a Pannont tönkretették, amiatt szomorkodom – de örömmel látom, hogy az internet ha nem is igazán, de pótolja valamelyest a szabad sajtót, amit történetesen a Verebes-Hering duó képviselt fél évszázad után először.

Tisztelettel:
Mészáros Sándor,
a Pannon Rádió egykori főszerkesztője


Mészáros Sunyó e képen is a jobbszélső

Kapcsolódó cikkünk:
Kettős mérce: spontán tüntettek az újságírók az örökmécsesnél, de nem oszlattak