/Bővített hír./

Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós eredményei döntő jelentőségűek voltak a vér útján terjedő májgyulladás (hepatitis) elleni küzdelemben. A hepatitis világszerte jelentős egészségi probléma, amely májzsugort és májrákot is okozhat - tették hozzá. Alter, Houghton és Rice felfedezései elvezettek egy új vírus, a hepatitis C azonosításához, és magyarázatot adtak azon krónikus májgyulladások okára, amelyeket nem a hepatitis A vagy B vírus váltott ki. Eredményeik lehetővé tették vértesztek és új gyógyszerek kifejlesztését, és ezáltal milliók életének megmentését.

A májgyulladást legfőképp vírusfertőzések okozzák, bár a túlzott alkoholfogyasztás, mérgező anyagok vagy autoimmun betegségek is a kiváltó okok között lehetnek. Az 1940-es években világossá vált, hogy a fertőzésnek két fő típusa van. A szennyezett vízzel vagy étellel terjedő fajtája - a hepatitis A -, amely ritkán jár hosszú távú következményekkel, valamint a vér és a testnedvek útján terjedő fajtája, amely viszont krónikus állapothoz és májzsugor, májrák kialakulásához is vezethet, tünetei pedig akár csak a fertőzés után hosszú idővel jelentkezhetnek. A vér útján terjedő májgyulladás évente több mint egymillió ember halálát okozza világszerte, a betegség jelentősége tehát a HIV-fertőzéshez és a tuberkulózishoz fogható.

Az 1960-as években Baruch Blumberg kimutatta, hogy a vér útján terjedő hepatitis egyik formáját egy vírus okozza. A hepatitis B felfedezéséért Blumberg 1976-ban megkapta az orvosi Nobel-díjat. Akkoriban Harvey J. Alter és kollégái a májgyulladás előfordulását tanulmányozták vérátömlesztésen átesett betegeknél. Noha a hepatitis B vírust szűrő tesztek csökkentették a vérátömlesztéssel terjedő májgyulladás előfordulását, Alter és munkatársai még mindig aggasztónak találták a nagyszámú megbetegedéseket. A hepatitis A vírusra abban az időben megalkotott tesztek egyértelművé tették, hogy nem is az A típus okozza a fertőzéseket. Harvey J. Alter és kollégái kutatásai végül megállapították, hogy egy ismeretlen, egy vírus jegyeit hordozó kórokozó váltja ki őket. A rejtélyes betegség "nem A, nem B" hepatitisként vált ismertté.

Az új vírust a hagyományos módszerekkel még több mint egy évtizedig nem tudták azonosítani, végül Michael Houghtonnak és munkatársainak sikerült egy fertőzött csimpánz véréből kimutatni. Kiderült, hogy a vírus, amely a hepatitis C nevet kapta, RNS-vírus és a flavivírusok családjába tartozik. A krónikus májgyulladásban szenvedő betegek szervezetében jelenlévő antitestek erősen arra utaltak, hogy az említett vírus volt az, amit kerestek.

A hepatitis C felfedezése döntő jelentőségű volt, de a kirakós egy darabja még hiányzott: okozhat-e önmagában a vírus májgyulladást? Ennek megválaszolásához a tudósok azt vizsgálták, hogy képes-e szaporodni és kiváltani a betegséget. Charles M. Rice és kollégái felfedeztek a hepatitis C genomjának végén egy korábban ismeretlen régiót, amely gyanújuk szerint fontos szerepet játszhatott a szaporodásban, és végül csimpánzok májába juttatott módosított vírussal igazolták, hogy hasonló változások mennek végbe az állatok szervezetében, mint a krónikus májgyulladásban szenvedő embereknél. Ez volt a perdöntő bizonyíték arra, hogy önmagában a hepatitis C okozza a vérátömlesztéssel terjedő májgyulladást azoknál az eseteknél, amelyek oka korábban nem volt ismert.

A 85 éves Harvey J. Alter orvosi tanulmányait a Rochesteri Egyetemen végezte. 1961-ben lett a bethesdai székhelyű amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) kutatója, majd a washingtoni Georgetown Egyetemen dolgozott. 1969-ben tért vissza a NIH-be, ahol a Klinikai Központ transzfúziós terápia osztályának lett a vezető kutatója, később a klinikai kutatások vezetője és az osztály társigazgatója. 2000-ben Lasker-díjat kapott, 2002-ben lett az amerikai tudományos akadémia tagja. Ő fedezte fel az ausztrál antigént, amely kulcsfontosságú a hepatitis B vírus kimutatásában.

Michael Houghton a Kelet-Angliai Egyetemen és a londoni King's College-ban végezte tanulmányait. Társfelfedezője volt a hepatitis D genomjának 1986-ban. 1993-ban Robert Koch-díjjal, 2000-ben Lasker-díjjal tüntették ki. 2013-ben nem fogadta el a Kanadai Gairdner Alapítvány százezer dollárral járó nemzetközi díját az orvostudományokhoz való hozzájárulásért, mert kutatótársait Qui-Lim Choot és George Kuót nem terjesztették fel a Nobel-díj előszobájának is tartott díjra.

A 68 éves Charles M. Rice a Kaliforniai Egyetem davisi campusán és a CalTechen folytatta zoológiai és biokémiai tanulmányait. 2001 óta a Rockefeller Egyetem professzora 2018-ig az egyetem hepatitis C kutatóközpontjának tudományos igazgatója és vezérigazgatója volt. 2002-2003-ban az amerikai Virológiai Társaság elnöke volt. Az amerikai tudományos akadémia tagja, 2015-ben elnyerte a Robert Koch-díjat, 2016-ban a Lasker-díjat.

A három kitüntetett 10 millió svéd koronán (342,2 millió forintos összegen) osztozik, az összeget egyenlő arányban osztják szét köztük. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján tartják, a koronavírus-világjárvány miatt ezúttal azonban jóval szerényebb körülmények között.

Nagyon meglepte az orvosi Nobel-díj idei kitüntetettjeit a díj híre az elismerést odaítélő bizottság titkára, Thomas Perlmann szerint.

A stockholmi Karolinska Intézetben hétfőn jelentették be, hogy az orvosi-élettani Nobel-díjat két amerikai és egy brit kutató, Harvey J. Alter, Charles M. Rice és Michael Houghton kapja idén a hepatitis C vírus felfedezéséért.

Perlmann a bejelentést követően a két amerikai tudóssal folytatott telefonbeszélgetésről elmondta: mindketten "alig találták a szavakat, nagyon meglepődtek, rendkívül boldogok voltak, élmény volt velük beszélni, bár nem vették fel elsőre. Próbálkoznom kellett néhányszor, mire sikerült."

Alter a valaha volt legjobb ébresztőnek nevezte a Stockholmból érkező hívást, amelyet helyi idő szerint hajnali 4.45-kor kapott. Mint mondta, kétszer nem is vette fel a telefont, harmadszorra dühösen beleszólt, mérge azonban egy másodperc alatt elszállt. "Nem hiszed, hogy valaha megtörténik" - mondta a Nobel-díjról. "Ebben az őrült Covid-évben, amikor minden a feje tetejére állt, ez szép fordulat számomra" - mondta a tudós, aki 1988-ban verset is szerzett a hepatitis C azonosításához vezető hosszú útról. Ebben arról írt, hogy ha nem teszik közzé hamar az eredményeiket, kirúgják őket.

Michael Houghtonról egy őt személyesen ismerő pályatársa, a Hannoveri Orvosi Egyetem professzora, Michael Manns azt mondta, már nem akart több díjat átvenni, hacsak nem jutalmazzák vele együtt az összes kollégáját. A Nobel-díjat azonban egyszerre legfeljebb hárman kaphatják meg. "Michael Houghton rendkívül tájékozott, megbízható, ápolja a barátságait, kapcsolatait."

Az indoklás szerint a három kutató eredményei döntő jelentőségűek voltak a vér útján terjedő májgyulladás (hepatitis) elleni küzdelemben. A hepatitis világszerte jelentős egészségi probléma, amely májzsugort és májrákot is okozhat. Alter, Rice és Houghton munkássága azonban lehetővé tette vírustesztek és gyógyszerek kifejlesztését, és ezáltal emberéletek millióinak megmentését. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint több mint 70 millió hepatitis C vírusfertőzött van, és évente négyszázezren halnak bele a fertőzés szövődményeibe.

John McLauchlan, a Glasgow-i Egyetem fertőző májgyulladással foglalkozó professzora szerint a három díjazott úttörő eredményeket ért el, felfedezéseik lehetővé tették a hepatitis C által okozott betegségek felszámolását. 2016-ban a WHO célul tűzte ki a vírus okozta megbetegedés eltűnését 2030-ra. "Először fordulna elő, hogy pusztán gyógyszerekkel sikerülhet ellenőrzés alá vonni egy vírusfertőzést" - emelte ki, hozzátéve: egyedül arról kellene gondoskodni, hogy azok, akiknek szükségük van rá, megkapják a gyógyszereket.

Will Irving, a Nottinghami Egyetem virológusa azt mondta, a hepatitis C azonosítása "Szent Grál" volt az orvoslásban. "Miután a hepatitis A-t és B-t felfedezték, világossá vált, hogy hiányzik egy vagy több vírus, amely májkárosodást okoz. Tudtuk, hogy van egy vírus a vérellátásban, mert amikor az emberek vérátömlesztést kaptak, májkárosodás alakult ki náluk. Ez kockázatos volt, de semmit sem tudtunk tenni ellene. Nem ismertük a vírust, nem tudtunk tesztelni" - idézte fel. "A hepatitis C felfedezése előtt kicsit olyan volt vérátömlesztést kapni, mint az orosz rulett" - mondta Nils-Goran Larsson, a Nobel-bizottság tagja.

Graham Foster, a Queen Mary Egyetem hepatológusa is azt emelte ki, hogy a hepatitis C felfedezése emberek millióit mentette meg a haláltól, attól, hogy megbetegedjenek és egyéb májproblémáktól. A három kitüntetett nagyon is megérdemli a Nobel-díjat - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy felfedezéseiknek jelentős hatásuk volt a fejlődő országokban, például Egyiptomban és Pakisztánban, ahol szennyezett orvosi eszközöket használtak, de az olyan fejlett országokban is, mint az Egyesült Államok, ahol gyakran maguk a vérkészítmények voltak fertőzöttek. Eredményeik "biztonságossá tették a vérátömlesztést és lehetővé tették a hepatitis C kezelésének gyors fejlődését". "Manapság olyan gyógyszereink vannak rá, amelyek 96 százalékban hatásosak, ha nyolc hétig szedik őket" - mutatott rá.

(MTI)