A hadviselő felek a tábori üzenetek titkosítására más titkosítási eljárásokat alkalmaztak, mint a magas szintű üzenetek esetében. Ez az eltérő követelmények szempontjából érthető. Az alábbi cikkben látszik, hogy a németek ezen a téren fölényben voltak, amely tény ennek ellenére kevés figyelmet kap a történészek részéről.
A SLIDEX
A háború utolsó egy évében a britek és az amerikaiak által alkalmazott egyik manuális titkosítási eljárás a SLIDEX volt. Ezzel tábori üzeneteket titkosítottak, és a német rádiófelderítés '43 végétől kezdve fogta, mivel a brit csapatok akkor már elkezdték gyakorolni a használatát, amit a németek a Csatorna túloldalán fogtak. A normandiai partrászállástól kezdve pedig már a fronton is használták.
A németek számára a SLIDEX-szel titkosított üzenetek lehallgatása a partraszállás előtt lehetőséget jelentett arra, hogy megtanulják feltörni a rendszert, ami sikerült is nekik. A britek hátrányára a SLIDEX viszonylag könnyen feltörhető volt. A rendelkezésre álló adatok alapján az esetek 65 százalékában az üzeneteket 1-3 óra alatt feltörték. Ezért a német haderő nagy erőforrásokat áldozott ennek a forgalomnak a lehallgatására.
A SLIDEX több ok miatt is feltörhető volt, az egyik az alkalmazás módja volt. A SLIDEX-szel titkosított üzenetekre jellemző volt, hogy nem titkosították a teljes üzenetet, hanem csak az érzékeny részeket. Ezért az üzenetek szövegének jelentős része rejtjelfejtés nélkül is olvasható volt, ami könnyebbé tette a németek munkáját.
A britek mellett később az amerikaiak és a kanadaiak is átvették a SLIDEX-et, ami növelte a németek számára az információforrást.
A német Rasterschlüssel 44
A SLIDEX időszakában a német haderő egyik tábori titkosítási rendszere a Rasterschlüssel 44 volt. Ez a titkosítás a brit Stencilen alapult, de tovább fokozva az eredeti módszer erősségét. A Rasterschlüssel esetén, annak ellenére, hogy manuális rendszer volt, olyan nagy volt a kombinációk száma, hogy belátható időn belül megfejthetetlen volt.
A brit hírszerzőknek minimum két hétbe tellett megfejteni a német üzeneteket, míg a csatatéren egy 3 napos üzenet már elavult. Ezért ez a rendszer a fronton lévő német híradást biztonságosabbá tette, különösen a SLIDEX-hez viszonyítva. Egy idő után a britek fel is adták a próbálkozást.
A Siemens T-43
A világháború folyamán a németek kifejlesztettek egy tényleges megfejthetetlen rejtjelező gépet, a T-43-at, amit 1944-ben kezdtek el használni.
A T-43 az u. n. véletlen átkulcsolás nevű titkosítási eljárást alkalmazta. Erről az eljárásról a második világháború után bizonyították be matematikusok, hogy feltörhetetlen. A véletlen átkulcsolás a történelem folyamán addigra már többször is felbukkant a tudományban.
Az eljárás egyik legelső alkalmazója a német külügy volt, ami a húszas évektől kezdve alkalmazta. A T-43 elsősorban azért különleges, mert az egyik első olyan gépnek számít, ami automatizálta az eljárást, mivel azt korábban manuálisan valósították meg.
A véletlen átkulcsolásnak van hátránya is: korlátozott az elküldhető üzenetek száma. Pontosabban fogalmazva, hogyha a biztonságosnál több üzenetet küldenek el, akkor az újabb üzenetek feltörhetővé válnak, bár akkor sem lehet az összeset megfejteni.
(Olvasónktól)
Korábban megjelent cikkek hírszerzés-témában:
Források:
https://www.cryptomuseum.com/crypto/uk/slidex/index.htm
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/07/the-slidex-code.html
http://users.telenet.be/d.rijmenants/en/rasterschlussel44.htm
https://derekbruff.org/blogs/fywscrypto/historical-crypto/rasterschlussel-44-the-stencil-on-steroids/
https://www.cryptomuseum.com/crypto/siemens/t43/index.htm
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/07/the-slidex-code.html
http://users.telenet.be/d.rijmenants/en/rasterschlussel44.htm
https://derekbruff.org/blogs/fywscrypto/historical-crypto/rasterschlussel-44-the-stencil-on-steroids/
https://www.cryptomuseum.com/crypto/siemens/t43/index.htm