Rendhagyó rész következik a Heti progresszió című rovatból, mert ezúttal kizárólag Magyarországgal fogunk foglalkozni, a haladó Nyugat egy vasárnap erejéig pihenni tért. Alapjáraton amúgy is erős túlsúlyban vannak a külföldi hírek és anyagok, ami igazából a sorozat tematikáját tekintve teljesen érthető, azonban hazánkban is bőven akadnak történések, amelyekről érdemes beszélni egy-egy mondat erejéig. Mielőtt belevágnánk, azelőtt szeretném megköszönni minden kedves olvasónknak a leveleket, továbbra is várom őket a szokásos hetiprogresszio@protonmail.com címre.
3. Jakab Péterék olyan eszeveszett módon diktálják az SZDSZ-es tempót, hogyha így folytatják tovább még a végén több koncot kapnak majd a balliberális összefogástól mint amennyire alapjáraton számítottak. Facebook-oldaluk házilag barkácsolt képeit már korábban is érte kritika, de ezúttal talán az eddigieket is sikerült alulmúlni (vagy túlszárnyalni, nézőpont kérdése). A Jobbik mentalitásában persze semmi meglepő nincs, aki ezen még most is fennakad, az teljesen más műsort nézett az elmúlt években. Mindettől függetlenül, már csak politikatörténetileg is érdekes végigszemlélni, hová jutott az egykori radikális párt, ugyanis ekkora pálfordulásra minden túlzás nélkül nem volt még példa a parlamentáris Magyarország történetében.
Zoom
Amit erről a képről kommentálni lehet, azt leírtam. A többi meg nem tűrne "nyomdafestéket"
Aktuális képünkön egy Betyársereg-tag látható tarsollyal és nagy-magyarországos övcsattal. Régi Jobbik-rendezvényeken mind a tarsoly mind pedig a hasonló övcsatok átlagos viseletnek számítottak, magyarul a Jobbik nem csak szavak és tettek, de képek szintjén is hadat üzent egykori támogatóinak. Egyébként a teljes szellemi sötétség nem csak ebben mutatkozik meg. A képalany alá még odabiggyesztettek egy "Orbán Magyarországa" feliratot is, amely már csak azért is értelmezhetetlen, mert soha semmilyen kapcsolat nem volt az említett körök és a miniszterelnök, vagy úgy általában a kormánypárt között.
A másik oldalon persze Jakab mint Rákosira hajazó "népi felszabadító" jelenik meg, amely egyszerre röhejes, szánalmas és bosszantó (a megfelelő állapotot mindenki válassza ki magának). Ez a fajta demagógia eddig elsősorban Gyurcsány Ferencre volt jellemző, ám Jakab láthatóan kezdi kivenni a stafétabotot a kezéből, már ami a demagóg magamutogatást illeti. Díszes egy társaság.
2. A ki tudja már hányszor "megszűnt" Klubrádió olyan mint a cipőtalpamra ráragadt rágógumi. Mindig azt hiszem, hogy sikerült levakarni, erre mindig újra és újra rá kell döbbennem, hogy bizony rajta maradt. Az említett rádió sem akaródzik megszűnni, a közelmúltban pedig Tamás Gáspár Miklóst látták vendégül egy műsoruk keretében. TGM eddig sem arról volt ismert, hogy túlságosan magában tartotta volna a véleményét (ha mást nem is, annyit tisztelhetünk benne, hogy szélsőbaloldali világnézetét következetesen képviseli, azt vélhetően semmilyen nyomásra nem változtatná meg, amely manapság ideológiától függetlenül ritka jelenség), viszont egyre inkább látszik rajta, hogy agyára mentek az évek.
Zoom
TGM számára lassan mindenki fasiszta saját magán kívül (Huszti István/Telex)
Legújabb teóriája szerint ugyanis Orbán Viktor "beállt a fasiszták közé", mert az egy nyilatkozat erejéig összeállt európai jobboldali, vagy annak nevezett pártokkal. Azt is sérelmezi továbbá, hogy a hazai baloldali ellenzék semmilyen értékelhető reakciót nem adott a "posztfasiszta tömörülésre". Nem valószínű, hogy Tamás Gáspár Miklós olvassa ezen sorokat, de rovatunkban szívesen megválaszoljuk neki, miért téved.
Orbán Viktor legalább annyira nem fasiszta, mint amennyire jobboldali sem. Ha valóban beállt volna az amúgy ilyen szinteken sajnos nem létező (pártszövetség szinten legalábbis) fasiszták közé, illetőleg ha ő maga az lenne, akkor bizonyos, hogy Magyarország nem lenne Izrael első számú európai csatlósa, vagy nem hoznának rendre olyan gazdasági intézkedéseket, amelyek lassan még a vadkapitalista gyakorlatot is lekörözik. Persze tudjuk jól, hogy TGM-nek minden "fasiszta", ami nem kommunista, de egy baloldali értelmiségitől azért elvárná az ember, hogy pontosan használja a fogalmakat. A balliberális ellenzék pedig vélhetően azért nem nyilatkozott az ügyben, mert ez még az ő mércéjükkel mérve is nehezen lenne fasiszta tömörülésnek nevezhető csoportosulás.
1. Ami Izrael és úgy általában a zsidóság hazai kiszolgálását illeti, bármekkora is az igyekezet, Orbánék többször szembesültek már az "antiszemitizmus" vádjával, vagy éppen kaptak bírálatot "Isten ajándékainak" köreiből. A The Times of Israel sem kímélte őket, amely külön cikk erejéig foglalkozott a nemrég elfogadott, valójában a Mi Hazánktól lopott "homofób" (értsd: gyermekvédelmi) törvénnyel. Külön kiemelik a Mazsihisz álláspontját, akik "a zsidó vallási törvényeket követve" szolidaritást vállalnak a "démonizált közösségekkel", ezúttal az "LMBTQ-emberek" csoportjaival. Nyilván ebbe a kérdésbe is rögtön holokausztot vizionáltak, innen jöhetett az ötlet, de figyelemreméltó, hogy még egy izraeli székhelyű zsidó lap is lehozta az álláspontjukat. Hovatovább, kitérnek a másik nagy magyarországi zsidó szervezetre, az EMIH-re is, amely viszont kormánypárti szólamokat penget és többször voltak ellentéteik a Mazsihisszel.
Zoom
Heisler András a Mazsihisz, illetve Köves Slomó, az EMIH vezetője. A két szervezet gyakran vitázik egymással, egyik fő ellentétük pedig a kormányhoz való viszonyulásban keresendő (szombat.org)
Vannak, akiknek bármit teszel, sosem leszel elég jó. Úgy látszik, hogy ezt a kormánypárt képtelen felfogni, a zsidósághoz fűződő viszonyukkal kapcsolatban legalábbis biztosan nem.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info