Bár jelen témánk kissé elkanyarodik, gondolkodtam rajta, a sorozattól függetlenül jegyezzem-e, de aztán arra jutottam, Dél-Oszétia kérdése igenis illeszkedik a sorozatba, hiszen korábban egy részt szenteltem már a jászok kaukázusi rokonainak, az oszéteknek, s akkoriban nem tértem ki minden részletre.

Bár ebben a részben nem az oszétek kultúrájáról, antropológiai jellegéről lesz szó, sokkal inkább egy politika-történeti áttekintésről.

Rögvest kezdjük tehát azzal, ma két Oszétia is létezik, mégpedig Észak-Oszétia, mely az Oroszországi Föderáció részeként egy autonóm tartomány, illetve Dél-Oszétia, ami jelen pillanatban Grúzia része, bár erről megoszlanak a vélemények, Oroszországnak minden bizonnyal más a véleménye (de maguk az ott élők is szeretnének egyesülni Észak-Oszétiával, jelen pillanatban a „befagyott konfliktus” kifejezés jellemzi legtalálóbban a helyzetet). De vannak olyan nézőpontok is, hogy Dél-Oszétia egy Grúziától elszakadt de facto állam, csakhogy az a sajnálatos helyzet, hogy a világ államainak döntő többsége ezt nem ismeri el. A számottevőek közül értelemszerűen egyedül Oroszország.

Emlékezetes, e terület miatt tört ki fegyveres konfliktus még 2008-ban Oroszország és Grúzia között. Azért, hogy el tudjuk egyébként helyezni térben: Oszétia a Nagy-Kaukázus két oldalán fekszik, Észak-Oszétia 8 ezer négyzetkilométer 700 ezer lakossal, Dél-Oszétia pedig ennél is kisebb, 3 ezer 900 négyzetkilométer 53 ezer lakossal. E lakosság nem színtisztán oszét, élnek köztük oroszok is, de mintegy 500 ezren legalább vannak, írtam a fentieket korábban.

Menjünk kicsit visszább az időben, a mai Dél-Oszétiát 1801-ben foglalta el Oroszország a tulajdonképpeni Grúziával együtt. Beolvasztották az Orosz Birodalomba. Az orosz forradalom után Dél-Oszétia része lett a mensevik irányítású Grúz Demokratikus Köztársaságnak. Közben Észak-Oszétia a Terek Szovjet Köztársaságnak lett része. Közigazgatását többször átszervezték, de máig Oroszország része. Délen a grúz mensevik kormányzat azzal vádolta az oszétokat, hogy együttműködnek a bolsevikokkal. Sorozatos oszét lázadások voltak 1918 és 1920 között azzal a céllal, hogy független területet alakítsanak. Az erőszak csúcspontját akkor érte el, amikor 1920-ban a grúz mensevikek a Nemzeti Gárdát és a hadsereg alakulatait küldték Chinvaliba a lázadás leverésére. Oszét források szerint ekkor 5000 oszétot gyilkoltak meg. A rákövetkező éhínségben és járványban további 13 000 oszét halt meg.

1921-ben a Vörös Hadsereg elfoglalta Grúziát. 1922 áprilisában szervezték meg a Dél-Oszét Autonóm Területet. Bár az oszétoknak különálló nyelvük van, a közigazgatás nyelve az orosz és a grúz lett. Szovjet Grúziában mégis kialakult bizonyos fokú autonómia, egyre elterjedtebben használták az oszét nyelvet, amit tanítottak is az iskolákban. Az 1918-1920-as eseményektől eltekintve Dél-Oszétia népei békében éltek egymással.

Amint az nem meglepő, a Szovjetunió széthullásával kerültek terítékre az újrarendezési kérdések.  1988-ban alapították a Dél-Oszét Népi Frontot (Ademon Nykhas). 1989. november 10-én Dél-Oszétia területi tanácsa kérte a Grúz Legfelsőbb Tanácsot, hogy Dél-Oszétiát szervezzék át autonóm köztársasággá. Ugyanabban az évben a Grúz Legfelsőbb Tanács a grúz nyelvet tette fő nyelvvé az állam egész területén. 1990 nyarán a Grúz Legfelsőbb Tanács törvényt fogadott el, ami betiltotta a regionális pártokat. Ez az oszétok értelmezésében az Ademon Nykhas ellen irányult. Válaszul 1990. szeptember 20-án kikiáltották a Dél-Oszét Demokratikus Köztársaságot a Szovjetunión belül. A rákövetkező grúz parlamenti választásokat az oszétok bojkottálták, decemberben saját választásokat tartottak. A Zviad Gamszahurdia vezette grúz kormány ezt törvénytelennek nyilvánította, 1990. december 11-én pedig megszüntette Dél-Oszétia autonómiáját. Moszkva erre rendkívüli állapotot hirdetett ki Dél-Oszétiában, és szövetségi belügyi erőket vezényelt Chinvaliba. A következő év január 1-jén azonban az orosz politika teljes fordulatot vett, és hirtelen kivonta erőit Dél-Oszétiából.

Hatezer grúz fegyveres támadt Dél-Oszétiára. Chinvalit másfél évig lőtték. Sok dél-oszét falut megtámadtak és felgyújtottak. Dél-Oszétia fővárosában ugyanez történt a grúzok házaival és iskoláival. Kb. 1000 ember meghalt és nagyjából 100 000 oszét menekült el a területről és a tulajdonképpen Grúziából, többnyire a határon át, Észak-Oszétiába.

Majd egy ilyen feszült légkörű viszony csúcsosodott ki végül a 2008-as válságban, és a mai napig nincs megnyugtatóan rendezve. Csupán személyes állásfoglalás, semmi több, de az oszét nép bírja teljes szimpátiámat, és természetszerűleg üdvözölném, ha a két Oszétia egyesülne, s egy államban élhetnének a magyarországi jászok távoli rokonai.

Lantos János – Kuruc.info