A mintegy félszáz észak-atlanti halásznemzetet tömörítő szervezet döntése értelmében az Atlanti-óceán északi részén jövőre és 2023-ban tilos lesz szárazföldre szállítani vagy akár a halászhajók fedélzetén tárolni a kifogott röviduszonyú makócápákat, amelyeket fennmaradásukban fenyeget a túlhalászat.

A négyméteresre is megnövő makócápa, amelyet az óceánok gepárdjának is neveznek, rendszerint járulékos zsákmányként kerül a halászhajók hálóiba, a piacon azonban jól eladható, mert uszonyuk Ázsiában ínyencfalatnak számít. A Földközi-tengerből már gyakorlatilag kihaltak a makócápák, és más tengereken is jelentősen megcsappant az állományuk. A cápákkal az a probléma, hogy nagyon lassan szaporodnak, egy nőstény csak 18 éves korára válik ivaréretté.

Természetvédelmi civil szervezetek "kulcsfontosságú áttörésként" üdvözölték a Szenegál, Kanada és az Egyesült Királyság kezdeményezésére elfogadott halászati tilalmat, amelyet tudósok már 2017 óta sürgetnek.

Az óránként 72 kilométeres sebességre is képes röviduszonyú makócápát veszélyeztetett fajként tartja nyilván a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vöröslistája, a legnagyobb veszélyben az észak-atlanti populáció van. A The Shark Trust cápavédelmi szervezet szerint a 2020-ban lehalászott makócápák háromnegyedét az Európai Unió tagországai fogták ki a tengerből.

A makócápák helyzetére 2019-ben figyelt fel szélesebb körben a világ, amikor a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) aláíró országai rekordszámban szavazták meg a faj nemzetközi kereskedelmének szabályozását.

(MTI)