3. Meglehetősen bizarr kézikönyvet jelentetett meg a Deutsche Telekom, amelyet a magyarországi ág alkalmazottainak is eljuttattak. A "transznemű kézikönyv" amolyan igazi kisokos, kb. minden megtalálható benne, amit az ember (nem) akart tudni az LMBTQ-közösségről. Persze a traktálás nem öncélú, a Telekom arra törekszik, hogy "támogató", "elfogadó" közeget teremtsenek az LMBTQ-emberek számára.

A recept a szokásos. "Az élő, folyamatosan fejlődő dokumentum" (ami lényegében egy burkolt fenyegetés, hogy további kiegészítéseket kaphat) egyrészt túlbecsüli az LMBTQ-arányszámokat, másrészt a biológiát, tudományt teljesen figyelmen kívül hagyva viszonyul az ember neméhez. Mindebből persze következnek az "apróbb" őrületek, amelyek már-már egy sötét, kommunista diktatúrához hasonlítanak. Használj LMBTQ-matricákat, hogy így (is) kifejezd a támogatásodat, ne szólíts transznemű embert a "régi nevén", kerüld a "transzellenes vicceket", "ne akard megtippelni valaki nemét a hangja alapján", de megtudhatjuk azt is, hogy "a férfiak is menstruálhatnak".

Ez volt a "poén" része, ami persze nem az, aztán jönnek a még veszélyesebb vizek: a kiegészítésekkel kapcsolatos fenyegetések mellett az útmutató megvalósítását és az LMBTQ-közösség támogatását minden munkavállaló felelősségének titulálja és a "régi jó" szokásokat is ápolva feljelentésre buzdít azok ellen, akik a diktátumot nem tartják be. Mindezt egy törpe kisebbség kedvéért.

2. Mondhatnánk azt is, hogy ezt igazán "nem láttuk jönni", de kevés dolog van, amin őszintén meg tudunk még lepődni, habár én még mindig úgy gondolom, hogy egy poénról van szó. A hirdetés fenékbe, végbélbe dugható műbabákat kínál fehér, fekete és busman fajtákból, hogy a "transznők" is megtapasztalhassák a szülés élményét és "a gyermek születésének csodáját".

Mondjuk, biztos vannak, akik ennek is örülnek...

1. Végül kedves olvasónk egy igen részletes levelét dolgoztam fel, amelyet egyrészt nagyon köszönök, hiszen ahogy olvasónk a levélben fogalmaz: "Először is szeretném megköszönni áldozatos munkáját önnek és az oldal összes munkatársának. Nem lehet az ember eléggé hálás azért, hogy ebben a beteg társadalomban egy pislákoló kis fényt azért még találni, ami homályosan ugyan, de irányt mutat egy remélhetőleg jobb, igazságosabb, normális, konzervatív értékeken alapuló világ felé."

Másrészt pedig a levél tárgya nem (csak) ez volt, hanem egy Angliában történt igen felháborító eset. Olvasónk feleségével 10 éve költözött ki Angliába, gyermekeik már ott születtek, 6 éve pedig a multikulti Londont hátrahagyva vidékre költöztek, egy autentikus angol kisvárosba. A gyerekeket a kisváros 5 iskolája közül az evangélikusba íratták, s noha otthon nem vallásos szellemben nevelték őket, mégis fontosnak tartották ezt, hiszen egyrészt az európai kultúra is részben innen ered, másrészt így a gyermekek a későbbiekben dönthetnek majd, mit vesznek magukra, mit hasznosítanak a vallással kapcsolatos tanulmányaikból (egyébként én ugyanezen okból jártam anno latinra, jó döntés volt).

Azonban az iskola, ahová járnak, a mellékelt ábra szerint egyáltalán nem keresztény. A tanulók heti rendszerességgel kapnak illusztrált könyveket, amelyeket házi feladat gyanánt otthon, a szülőkkel kell elolvasni, azonban a mostani történet nem gyerekeknek, vagy normális embereknek való.

Nem volt túl nagy buli "Mom" és "Mum" esküvője, és még az eső is elverte a maradékot. A teljes fordítástól megkímélnék mindenkit - nincs benne semmi különleges - de érdemes megfigyelni, hogy az elszánt vendégek nem ünneplőben jöttek az esküvőre, hanem szivárványos ruhadarabokban. Szánalmas (fotók: olvasónktól)

A sztori röviden, hogy egy kislány nagyon izgatott, mert anyukája hozzámegy (vagy elvesz) egy másik nőt, aki persze fekete is a miheztartás végett. A kislány egyébként mindkettő személyt "anyának" szólítja, amit az angolok egy szójátékkal, "Mom"-al és "Mum"-al oldottak meg, ami igazából "anyát és anyát" jelent.

A levélből továbbá kiderül az is, hogy kedves olvasónk naponta böngészi a Kuruc.infót – amelyet ezúton is köszönünk – hogy a rendszeres olvasással fel tudjon készülni a szomorú, hasonló esetekre. Továbbá kifejti, hogy gyermekeit konzervatív, normális és racionális értékrend alapján szeretné nevelni, ami a liberális Angliában ugye nem könnyű, de a látottak és olvasottak alapján szerinte Magyarország is kezd felzárkózni ehhez a trendhez és egyre kisebb a különbség. Noha papíron Magyarország "jobboldali", de teljes mértékben igazat kell adnom kedves olvasónknak, a levelét pedig ezúton is köszönöm, köszönjük!

Én pedig az ismételt figyelmet is köszönöm, az ilyen és ehhez hasonló anyagok beküldése céljából pedig továbbra is üzemel a hetiprogresszio@protonmail.com címünk, ahová ez a levél is érkezett.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info