Szlovéniába költözött Kiss Tibor Noé író, aki évek óta nyíltan beszél a transzneműségéről, de úgy érzi, nem tudja ezt a címkét lerázni magáról - írja a 24. Talán, ha nem beszélt volna róla évekig, akkor nem lenne címke sem - de ez már túlságosan kirekesztő megállapítás.
 Fotó: Tóth Zsófia |
Így panaszkodik a nőnek öltöző buzeráns:
Évek óta abban élek, hogy újra és újra elővesznek, mert egy »olyat«, mint én, bármikor elő lehet húzni a kalapból, céltáblává lehet tenni. És nem azért, amit gondolok, mert az mindegy, arra sokan nem is kíváncsiak – hanem azért, ami vagyok. Amikor az ember már a mindennapjaiban is kezdi ezt érezni, akkor bizonyos értelemben megszűnik létezni. Számomra ennek az egész történetnek a másik félelmetes tapasztalata az, hogy lényegében bármit el lehet hitetni az emberről. Hogy egy gépezet áll veled szemben, de neked nincsenek eszközeid, és bármit teszel, valószínűleg csak ront a helyzeteden. Nem akarsz harcolni, mert tudod, hogy csak veszíthetsz. De nem akarsz panaszkodni sem, inkább hallgatsz, így viszont csak gyűlnek, gyűlnek benned a negatív érzések. És egy idő után már érzed: nem vagy ugyanaz.
Felelevenítette, hogy egy iskolát, ahol 2016-ban meghívták egy rendhagyó irodalomórára, később LMBTQ-párti iskolának gúnyolták, és több ehhez hasonló eset is előfordult különböző kulturális intézményekkel, illetve utolsó pillanatban lemondott ösztöndíjak és fellépések kapcsán.
 Fotók: Komjáthy Zsuzsanna |
Transz emberként azt látom, hogy mindenki rajtunk röhög, hol a kinézetünkön, hol a gendersemleges vécéken, hol a »kitalált identitásunkon«. Az érintetteknek nincs hangjuk, néhány aktivistán és influenszeren kívül szinte senki sem képviseli őket – miközben róluk, az életükről, a motivációikról szinte mindenkinek megvan a véleménye.
 Nem is értjük, miért nevetnek rajta az emberek... |
Kiss lassan öt hónapja él Szlovéniában, de gyakran hazajár: "Hazadolgozom, folytatom a megmaradt magyarországi munkáimat, írói felkéréseket, interjúkat, fellépéseket vállalok." Mégis önkéntes száműzetésnek érzi, ami történt vele, de "el kellett jönnöm ahhoz, hogy mindezt végre végiggondolhassam, a helyére tegyem és megírjam".
