A német hazafiak gyakran jobban kötődnek a fekete-fehér-vörös zászlóhoz, mint a jelenlegi német zászlóhoz. Ez elsőre meglepő, mert a fekete-vörös-arany közvetlenül kapcsolódik a Német Birodalom közel ezer éves történetéhez - kezdődik a cikk.

- De minden hazafi mérhetetlenül csalódott lesz amiatt, hogy a fekete-vörös-arany színeivel fémjelzett állam hogyan bánik a németekkel ebben az országban. Hiszen a földkerekség egyetlen más országában sem képzelhető el, hogy egy kormányfő rémülten letenné a saját zászlóját, és a színfalak mögött betiltaná azt (Merkel a 2013-as szövetségi választás győzelmi ünnepségén). Ugyanilyen elképzelhetetlen, hogy egy kulturálatlan szemétláda a köztévé államzászlójával fújja ki vele az orrát (Jakob Augstein a Phoenixben). Ilyen öngyűlölet csak a Német Szövetségi Köztársaságban lehetséges - és sajnos ennek nincs vége - folytatja.

Mint írja, így aligha meglepő, hogy a nemzeti érzelmű németek más zászlóra vágytak, és megtalálták azt feketében, a fehérben és pirosban. Elvégre némileg provokatív használatuknak már van hagyománya, mert a Weimari Köztársaság idején is ugyanaz volt a helyzet, mint ma.

- Emellett a nagy kontrasztú fekete, fehér és piros színek erős szimbolikus hatása sem tagadható - gondoljunk csak a Hófehérke című mesére, amelyben ezek a színek is kulcsszerepet kapnak. Adolf Hitler már leírta ezt a Mein Kampf című könyvében, de egyúttal ő a következő szavakkal utasította el a csíkos fekete-fehér-piros zászló használatát: "Milyen szentek és kedvesek ezek a régi, egyedülállóan szép színek fiatalságukban! Ezek a színek a tisztességes németekhez tartoznak, aki közöttük harcolt, és oly sok áldozatot látott, de a jövő harca más lobogót igényel."

Viszont - mint fogalmaznak - következésképpen úgy döntött, továbbra is használja a színeket, de új formában, az újonnan létrehozott horogkeresztes zászlóban. Ez azt bizonyítja, hogy a fekete-fehér-piros nem volt a nemzetiszocializmus elválaszthatatlan szimbóluma.

- De mi a helyzet a fekete-fehér-piros hagyományával? - teszi fel a kérdést a szerző.

- A Német Birodalom egysége 1806-ban Napóleon nyomására megsemmisült. Ezzel a régi birodalmi színek, a fekete, piros és arany egyelőre eltűntek. A leleményes Otto von Bismarck porosz kancellárra kell bízni, hogy 1866-ban elérje a Maintól északra fekvő német államok első részleges egyesítését. Ezzel létrejött az Északnémet Szövetség, amely már akkor is lenyűgöző flottával rendelkezett, de nem volt közös zászlója - emlékeztet.

Viszont dr. Adolf Soetbeers (1814-1892), a Hamburgi Kereskedelmi Kamara titkára kezdett foglalkozni a kérdéssel. Azzal a zseniálisan és egyszerű ötlettel állt elő, hogy Poroszország hagyományos színeit (fekete-fehér) és számos kereskedelmi város (pl. Bréma, Lübeck, Rostock, Danzig, Königsberg) piros-fehérjét ötvözze. Gondolatait először a Bremer Handelsblattban 1866. szeptember 22-én megjelent cikkében tette közzé "Német és külföldi hajózási társaság és a német zászlók" címmel. Arra a következtetésre jut, hogy „ki lehet úgy alakítani a leendő közös német zászlót, hogy a régi piros-fehér a porosz fekete-fehérrel kombinálva trikolórt alkosson, hogy minden részének igazságot szolgáltasson, pl. fekete-piros-fehér vagy fekete-fehér-piros. Ez tehát a fekete-fehér-piros hivatalos születése.

- Otto von Bismarck bizonyára hallott erről az ötletről, mert ugyanazon év december 9-én pontosan ezt a kombinációt szorgalmazta az Északnémet Konföderáció alkotmányának első tervezetében. Adalbert porosz herceg is mellette szólt a Vilmos királyhoz intézett beszédében december 25-én, így végül 1867. június 22-én rögzítették a színeket a kész alkotmányban. Egy legenda szerint Wilhelm megegyezése csak azért jött létre, mert Brandenburg hagyományos színei a vörös és a fehér is voltak - összegzi.

- Ezt szem előtt tartva: fekete-fehér-piros álljon még 150 év múlva is az egészséges német hazafiságért! - zárja sorait.

(Fordította: L.J. - Kuruc.info)