3. Immáron egyetlen lépésre kerültünk attól, hogy az anglikán egyházon belül is házasodhassanak a homoszexuális „párok”, áldásosztó szertartást ugyanis már kérhetnek. Főleg, hogy az egész úgy fog kinézni, mint egy rendes esküvő gyűrűvel, imával, áldással, stb., de legalább nem fog hivatalosan egyházi esküvőnek számítani.

A szertartás egyelőre még csak kísérleti jelleggel működik majd, s a történelem folyamán nem először egyetlen szavazattal ment át a destrukciós kísérlet az ezzel foglalkozó zsinaton, Oxford püspöke például rendkívül boldog a „befogadó” határozat miatt.

Mondanunk sem kell, hogy a folyamat vége nyilván a rendes esküvő engedélyezése lesz, főleg, hogy valaki már most is elégedetlen: Jayne Ozanne, az anglikán egyház zsinatának LMBTQ-aktivistája – mert ott ilyen is van – például FELSZÓLÍTOTTA az egyházat, hogy változtasson az álláspontján és tegyék lehetővé a házasságkötést.

„Az anglikán egyház továbbra is mélyen homofób, bármit is mondjanak a püspökök és érsekek. Attól tartok, hogy a nemzet nagy része szerint az anglikán egyház bántalmazó, képmutató és érzéketlen – és sajnos igazuk van” – böfögte.

Öröm az ürömben, hogy a szertartás elvégzésére egyetlen papot sem köteleznek majd. Az egyház konzervatív szárnya pedig úgy értékelte a módosítást, hogy az az egyházi ellentétek elmélyüléséhez vezet.

2. Aki hajlandó követni a rendszerint méregdrága divatot, annak jövőre könnyebb dolga lesz, ugyanis a kifutókon a kollekciót bemutató modellek körében az ápolatlanságot sugárzó haj lett a trendi.

A „futurisztikus, drámai és letisztult” trend természetesen szándékos, az ápolatlanság látszatát pedig különböző módszerekkel segítik elő (csak részben zselézés, olajozás, stb.). A „figyelmet parancsoló” frizura jól tükrözi a fényt, állítólag ezért tették divattá, akinek pedig a „pórnép” közül is tetszik a dolog, az drága hozzávalók nélkül, szimpla nem tisztálkodással is szimulálni tudja a jövő év slágerét. Ha drágul a víz, vészmegoldásnak is ajánlatos lehet.

1. Már évekkel ezelőtt kiszúrták, Magyarországra mégis most jutott el a híre annak, hogy a Ridley Scott-féle, első Alien film (Nyolcadik utas: a Halál) Lambert nevű űrhajósa valójában transznemű. Mindez a franchise második, immáron James Cameron által rendezett részéből derül ki. A bolygó neve: Halálban egy film elején található jelenetben áttekintik az egykori legénység életrajzát, innen derül ki, hogy J. M. Lamberten „születése után Despin-féle nemváltást végeztek férfiból nővé”. Majd azt is olvashatjuk, hogy „egyelőre nincs jele annak, hogy traumatizálta volna a nemváltás”.

Az Alien-féle sci-fiktől és a hozzá hasonló rokonműfajoktól persze nem teljesen idegen az ilyesmi, ez az oka annak, hogy „bevállaltak” egy ilyet még jóval azelőtt, hogy az LMBTQ-lobbi egyáltalán létezett volna. Ebben az esetben is egy jövőbeli technológiáról beszélünk, amely jóval többet sejtet a háttérben (írnak a lehetséges traumákról is), ám azt is érdemes hozzátenni, hogy Lamberten semmilyen tekintetben nem látszott, hogy férfinak született. Nőies karakter volt, ráadásul magát a szereplőt is egy „nőnek született nő” (a modern kifejezés szerint „cisznemű”) színésznő, a ma is élő Veronica Cartwright játszotta, ahogy a magyar szinkron is teljesen rendben volt (ezen a libsik már önmagában kiakadnának).

A lobbi persze nyilván felhasználja ezt a tényt egy 1979-es és egy 1986-os film kapcsán, azonban ebben az esetben teljesen másról van szó, nem a lobbi szolgálatáról.

Nos, én el is búcsúzom mára, hamarosan úgyis visszatér a Heti progresszió.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info