1998 augusztusában azon emberek gyűltek a Blood and Honour Hungária név alá, akik addig is a rendezvényszervezésben jeleskedtek. Több szervezetből, az ez iránt elkötelezettek lelkes csapata fektette le az alapokat, szem előtt tartva Ian Stuart Donaldson eszmeiségét.

Ian Stuart, a Blood and Honour mozgalom alapítója a Skrewdriver nevű brit együttes frontembere volt.
Életét a fehér faj védelmének és a nemzetiszocialista eszme terjesztésének szentelte. Zenéjén és egyéniségén keresztül rengeteg embernek nyitotta fel a szemét, és nagyon sokan álltak rá példáját követve az igaz útra. Küzdött a fehér nemzetek országhatárokon átívelő egységéért, és dalszövegein keresztül a szabadság hangja eljutott a világ minden szegletébe. Napjainkban Amerikától Ausztráliáig minden fehér közösségben akadnak követői. 1993-ban gyanús körülmények között autóbalesetben elhunyt, s akik ismerték az eseményeket, mind egybehangzóan állították, hogy a „baleset” az angol titkosszolgálat műve volt. Halálának évfordulójáról minden évben világszerte megemlékeznek, így hazánkban is. Ian Stuart a hazafiságot, a nemzetiszocialista eszmerendszert, valamint a fehér faj túléléséért érzett aggodalmát helyezte középpontba, ami példaértékűvé vált világszerte.

A fiatalok kivétel nélkül mind-mind betagozódnak valamilyen zenei irányultsághoz, nekik szerettünk volna alternatívát nyújtani. A fehér fajvédő muzsika akkor sem vonzotta a rádiókat, lemezkiadókat. A művelődési házak ajtajai bezárultak, a koncerttermek inkább üresek maradtak, de nekünk, ha nem cseleztünk volna, nem engedik meg, hogy felhasználjuk. Azon dolgoztunk-dolgozunk, hogy ez a fajta zene minél szélesebb körben terjedjen. Ezek nem politikai estek, sok kritikát is kaptunk érte, hogy nálunk csak szórakozik a közönség. Igen! Ezért jönnek! Mindenképpen elmennek a fiatalok szórakozni, de az nem mindegy, milyen közegbe. Ezek a rendezvények sok embernek ugródeszkát jelentettek, jelentenek a komolyabb politizálás felé. Próbáltuk ugyan politikai előadásokkal, sportrendezvényekkel színesíteni a palettát, de igazából a koncert és a megemlékezés a mi profilunk.

Először is a Becsület napja: tagjaink már 1997 óta folyamatosan részt vesznek a rendezvénysorozat szervezésében. Bármilyen cégnév alatt is zajlott, ott voltunk, tettük a dolgunkat. 2003 óta pedig megmutattuk, hogy újra lehet méltóságteljesen, ünnepi keretek között emlékezni 1945 hőseire. Szerintem nincs a világon nemzetiszocialista, aki ne hallott volna a Becsület napjáról. Mind a túrázók, mind a megemlékezők létszáma évről évre gyarapszik, így persze az esti emlékkoncerten is egyre többen vesznek részt. Egy egész helyes kulturális rendezvénykupacon vehet részt az érdeklődő. A mi kereteinket már túl is nőtte a rendezvény, de mivel tagjai vagyunk az NS Frontnak, nincs gond, nőhet a résztvevők létszáma. Jól működik a csapatmunka.

NS-falva: rendezvényeink nem örvendtek a hatalomnál és a pribékjeinél osztatlan sikernek. 1999 februárja után igen körültekintő, konspiratív módon tudtuk csak megtartani a koncerteket. Csak találkozóhelyet lehetett megadni, a terem az utolsó pillanatig titkos volt. Mindent személyesen kellett intézni, a telefonokat figyelték. Így elég bonyolult volt, de meg tudtuk oldani.

A kedvenc történetem az, amikor 2001-ben meghívtuk az NS-zenekarokkal egyetemben a Beatricét Szekszárdra. A buli előtti napon az ÁNTSZ bezáratta a főhelyet, a rendőrség megtalálta a póthelyet. Szombat kora délutánra sikerült felhajtani egy újat, egy közeli kisvárosban. 17:30-kor átvettük a tulajtól a termet, 18:00-kor telefonáltunk a rendezőknek a találkozóhelyre, hogy hová kell jönni. 18:03-kor belépett két rendőr, kezet fogtak, gratuláltak, hogy megcsináltátok. Ők mentek is, és átadták a helyüket a Neutron kommandónak, akik egész éjjel a kocsiban fagyoskodva vigyáztak ránk. Ilyen, és ehhez hasonló esetek miatt döntöttünk egy saját ingatlan beszerzése mellett. 2004 év végén találtuk meg a házikót, a legjobbkor, hisz a 2005 évi Becsület napja után, a koncertet már nem tudtuk volna megtartani, akkor nagyon komolyan ráment a dolgokra az NBH. A házban nem volt villany és víz, áldatlan állapotok uralkodtak. Sok ember áldozatos munkájának és hozzájárulásának köszönhetően, megmentettünk egy darabka földet a gyarmatosítóktól. Habár, most úgymond sétagalopp a koncertszervezés Budapesten, tartjuk, és lehetőségeinkhez mérten fejlesztjük a házat. Félünk tőle, hogy nagyon nagy szükség lesz még rá. Erre a tettünkre nagyon büszkék vagyunk, hisz nem kis teljesítmény volt, és bár nem egyedülálló, de nem sok ilyen létesítménye van a mozgalomnak világszerte.

Külföldi kapcsolatok: Hiszünk a nemzetek Európájában. Igyekszünk felvenni a kapcsolatot minden szervezettel, akik tisztában vannak Magyarország helyzetével, és nem a sovinizmus mozgatja tetteiket. Legszorosabb kötelék, a történelmi alapokból is kiindulva, a német bajtársainkhoz fűz. Sajnos „a fejlett nyugaton” társszervezeteinket rendre terroristának bélyegzik, és betiltják. Tehát, ha egy külföldi szervezet nem is BH néven szerepel, mi tudjuk, kik ők valójában. Mivel rendezvényeink elismertségnek örvendenek, írhatom, hogy világszerte, nem nehéz a kapcsolatfelvétel.

Tagságunk jó része 15-20 éve húzott bakancsot, akkoriban még rendesen folytak az utcai harcok a cigányokkal, arabokkal stb, nekik nem volt szolgálati szabályzatuk, amit megszegjenek, kemény menetek voltak, adtunk és kaptunk bőven. Emlékszünk, ki harcolt akkoriban velünk egy oldalon. Sokan a bírálók közül, talán még csak az oviban játszottak akkoriban. A 2006 szeptemberi eseményeket saját tapasztalatainkból kiindulva értékeltük, és bár a TV-ostrom megdobogtatta a szíveket, az utána következő események rámutattak, hogy a hatalom igen erősen sakkozgat a résztvevőkkel, és saját céljaira használja fel őket. Nem tiltotta meg a vezetőség senkinek a részvételt, azt viszont nem értem, miért várja el tőlünk bárki, hogy BH-pólóban, esetleg BH-zászlóval a kézben mászkáljon ilyen jellegű rendezvényeken és mutatkozzon be: XY vagyok, a BHH tagja.

Sokunk az MNA tagja volt, bizton állíthatom, hogy ha Györkös István nem fordul szembe az akkori tagsággal, és nem mond gyökeresen ellent saját magának, nem itt tartana a mozgalom. Amit tett, az megbocsájthatatlan, tudom, hogy most újra előkerültek, de azzal a mentalitással, amit nagyon is jól megőriztek, maximum ezen a szinten tartják magukat. Családi vállalkozás, néhány érdeklődővel.
Pax Hungarica: sajnos náluk is bejött a szokásos séma, gyertek, szkinhedek a rendezvényeinkre, egység, erő, stb. Aztán, amikor már ott vagyunk, jön a szokásos téma: ne így öltözz, ne így gondolkozz, ne így viselkedj. A szkinek nevelgetésébe már sokaknak beletört a foga. Sok sikert kívánunk nekik, de nem egy úton járunk. Az NS Fronton belül csoportosulnak azon szervezetek, akik nem akarják kihasználni, átnevelni szkinhedeket. Ezen szervezetekkel nagyon jó és eredményes az együttműködés. A NAP még az a szervezet, akivel megtaláltuk a közös nevezőt, ennek volt eredménye az Európa Hősei emlékmenet.

A HVIM párszor megkért minket a Magyar sziget rendezőségének segítésére, ez működött is pár évig, azóta kölcsönösen látogatjuk egymás rendezvényeit. Nincs rossz viszony, de a két szervezet profilja más. A Jobbikhoz nincs kötődésünk, de kifejezetten szkinhed szervezetként szerintem nem is jöhetnénk számításba egy parlamentbe igyekvő pártnál. Tudom, hogy zászló és transzparens nélkül sok aktivistájuk eljött a Becsület napjára, a tagságtól nem állnak távol a gondolataink, a vezetőséget nem ismerjük. Hangzatosak a jelszavaik, remélem, betartják választási ígéreteiket, abban is csak reménykedni tudok, hogy vezetőik, ha nem is nyíltan, de olvasgatják a nemzetiszocialista irodalmat. Egyedül a nemzetiszocializmus képes meggyógyítani vergődő világunkat.

A hazai Blood and Honourt sokszor temették már, túl vagytok egy bírósági feloszlatáson is, mégis itt vagytok, mint azt az Összetartás-Kitartás válogatáslemez is jelzi. Milyen üzenete van a lemez megjelentetésének?

A Vér és Becsület Kulturális Egyesületet oszlatták fel helyettünk. Koholt vádak voltak, a bíróságnál nem az igazság keresése volt a cél. Mi, mint mozgalom, folyamatosan működünk. Az eltelt több mint 10 év alatt, akkor volt a fénykorunk, amikor 2000 és 2004 között nem igazán volt más hasonló jellegű rendezvény. Akkoriban több városban volt erős helyi szervezetünk, igen komoly létszámmal, focibajnokságokat szerveztünk, táborozásokat. Ahogy enyhült a hatalom nyomása, egyre több rendezvénnyel, egyre több rendezvényszervező jelent meg. A közönség is megváltozott, át kellett alakítani a szervezési szokásainkat.
Megtartjuk évente ismétlődő rendezvényeinket, de a Dunába vizet nem töltünk. A válogatáslemez előkészületeinél magam is meglepődtem a segítőkészségen és a lelkesedésen, amivel a zenekarok hozzáálltak az ügyhöz. Sok munka van benne, de a visszajelzések igazolták, van a lemezre és a munkánkra igény. Tervezzük az Összetartás II megjelenését ez év végére, ezen jobbára a külföldi meghívottjaink szerepelnek majd, és azon magyarok, akik az első lemezről lemaradtak. Köszönjük az érdeklődést és reméljük, minél több olvasóval találkozunk majd rendezvényeinken. Addig is: „Menetelünk tovább senkire sem hallgatva”.