A hivatalban olvastuk, nem egyszer, ötször is elolvastuk a Jud Süss-ről írt ismertetését. A főnök úr is közénk állt, velünk együtt fejezte ki azt a magyar örömöt, hogy végre ott tartunk, hogy olyan sajtónk, olyan lapunk van, mely hangot ad minden tisztességes magyar ember érzéseinek és véleményének. Emlékszünk még arra az időre, mikor a liberálisok által magasztalt helyi sajtó élt. Ha most is élne, vajjon mit írt volna?

Az egész hivatal nevében fogadja a Győri Nemzeti Hírlap magyaros köszönetünket a kritikáért. Ha pedig lesznek, akik bemennek a szerkesztőségbe, vagy írnak, kifogásolnak, azokat egyszerűen tessék kiszerkeszteni!

Tudjuk, hogy a lap terjedelme korlátozott, de engedje meg Szerkesztő Úr, hogy a filmről még írjak pár szót.

Az első: kövessen el mindent a két mozi, hogy prolongálni lehessen a filmet. Ha a Kék madár c. filmet lehetett sorozatosan adni, adják ezt is, nem kell félni, minden jegy elkel, hiszen a falukról is csapatosan jönnek be megnézni. Délután fél háromkor kellene már játszani, hogy vissza tudjanak utazni a falusiak.

A második: Dicséret a németeknek ezért a filmért. De hol vannak a magyar filmírók? Szirupos szerelmi történeteket már láttunk eleget. Milyen hatalmas filmet lehetne írni Egánról, a ruténföld titokzatosan szerencsétlenül meghalt apostoláról. És Solymosi Eszterről! Emlékszik ugye Szerkesztő Úr, milyen hatású volt nemrég egy matinén a költemény, mit róla szavaltak?

Nekünk is voltak és vannak Jud Süsseink, Jud Krauszaink és Weiszeink. Mikor merjük már végre megírni ezeket is?

Főszerkesztő Úr, Önnel együtt és sokmillió magyar emberrel együtt ki fogjuk harcolni a szebb, magyarabb magyar jövőt. Akik nem tartanak velünk, azokra pedig figyelünk és vigyázunk! Vigyázunk, hogy bizonyos suttogóknak álmai ne teljesedjenek, vigyázunk, hogy a Süssek világa soha többé ne térhessen vissza!

Csak bátran, nyíltan tovább! Köszöntjük a mi sajtónkat!

Sok aláírás.

(Kuruc.info)

Kapcsolódó: "Eszmélj, míg nem késő!" - Jud Süss-kritika 1941-ből