2017. február 23., csütörtök, Alfréd, Szemere napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
21:05 Itt a magazin, amely szerint a diéta "kiéhezteti" a rákot, a C-vitamin pedig gyógyítja a HIV-fertőzöttséget20:24 Róma: magzatokat ölni hajlandó orvosok kerestetnek20:07 Mintegy négyezer muszlim szélsőségestől szabadultak meg az oroszok - a szíriai vágóhídon várják a 72 szüzet19:35 Megnövekedett radioaktív sugárzást mérnek Európa több pontján19:16 Eger megtagadta történelmi örökségét19:01 Francia kézbe kerül a 18 éve veszteséges Opel18:48 Rendőröket vagy katonákat akart felrobbantani egy "békevallás-követő" Németországban18:30 Jobbik: "az olimpiai pályázat visszavonásáért egyértelműen a Fidesz és Orbán Viktor a felelős"17:40 Tarnazsadányban még a cigányok is Kuruc.infót olvasnak (vagy legalábbis nézegetik)17:15 Nemzeti-történelmi emlékhelyet akarnak felszámolni Szegeden, hogy a helyén "nyári hó" legyen16:48 A Jobbik szerint a Fidesz megalakíthatja bűvész tagozatát16:13 Tizenhárom kontinensfoglalóval kevesebb száll tengerre Afrikából15:31 A NASA talált egy Föld-szerű bolygókkal teli naprendszert a közelben15:14 Kezdődik a lomtalanítási szezon Budapesten14:59 Morvai: "néha szinte Észak-Koreában érzem magam az EU működését látva"
24 óra legolvasottabbjai

Lapszemle ::

"Eszmélj, míg nem késő!" - Jud Süss-kritika 1941-ből

Reklám



Sajtószemle a filmről – 1.
Győri Nemzeti Hírlap, 1941. március 5.
Új film: Jud Süss
/A cikket eredeti helyén - több más hírrel együtt - ide kattintva olvashatja./
Hetek óta fut Pesten a film, hetek óta jön Győrbe a híre: láttad? Szenzációs! Tüntetnek az előadásokon! Hallatlan siker!
Nem néztük meg Pesten a filmet. Viszont Győrött igen nagy várakozással néztük meg a legelső lepergetést, és az előadás után bolyongani kellett kissé, céltalanul, csak menni, menni a sötét utcákon, hogy a film nagy művészi hatása és a nemcsak a germán, de a mi szegény magyar fajtánkat is ért sok-sok ugyanilyen és hasonló megalázás és meggyalázás felszakadt keserűsége kissé elsimuljon, hogy írni tudjunk a filmről, úgy, hogy ne szaggatott mondatokban és feltörő indulatszavakban kiáltsuk: láttad? Nézd meg! Éld át! És: okulj, tanulj, javulj! És eszmélj, hamar, míg nem késő!
Miről is van szó? Történeti tény, hogy egy Oppenheimer nevű zsidó a tizennyolcadik század elején behálózott egy könnyelmű és léha fejedelmet, megnyittatta a városok addig elzárt kapuját a zsidó siserahad előtt és ösztönösen és tudatosan használt eszközeivel és módszereivel törve céljai felé, talán megkaparintotta magának a fejedelem feleségét, de biztosan meggyalázott egy tiszta kis keresztény asszonyt, aki ezért megölte magát... Aztán céljai érdekében már kész volt testvérrel testvérvért ontatni, ó, nem zsidóval zsidóvért!... A tizenkettedik órában a kis állam kemény és törhetetlen és megvesztegethetetlen igaz hazafiai fellázadnak a zsidó miniszter ellen, a fejedelmet megüti a guta, – senki sem sajnálja a szerencsétlent, – a zsidót pedig a meggyötört nép és a nézőközönség osztatlan örömére és tapsai közt felakasztják.
Ez röviden a film meséje. Szereplői pedig, kik felejthetetlen művészettel játszanak: Heinrich George, Kristina Söderbaum, a nagy Werner Krauss és Ferdinánd Marian és még sokan mások, mind kiválóak a legkisebb szerepben is.
Miért olyan hallatlanul hatásos ez a film, mely nem is egy propaganda körmönfont ügyességével használ fel hatásokat, hanem a megcáfolhatatlan, sőt zsidó író által – jó pénzért persze – regényben is feldolgozott történetét mondja el Süss Oppenheimernek?
Éppen azért olyan nagy, olyan keserű, olyan felháborító, vérünkbe jajduló és lelkünkbe hasító ez a film, mert nem egy embernek, nem egy, más fajtában is található, ártatlan nőt meggyalázó embernek történetét mondja el.
Ez a film az első, – néhány kísérlet után immár tökéletes formában – mely egy híres zsidó történetében, egy megsértett faj fájdalmában és igazságosztásában valamennyi nemzetet érinti Európában és minden faluban, városban, országban és világrészben, ahol ennek a fajtának sok Süsse, mint Jud Süss, levegőt kapott, elhagyhatta a gettót, levághatta pajeszát, pénzével, ravaszságával simán befurakodhatott a keresztények közé és hatalmat kaphatott a keresztények felett. És urak barátja, házizsidaja, bérlője, szabadkőműves páholyok vallásrontó nagymestere, úriasszonyok kedvelt üzletembere, humánus szívű és nemes gondolkozású rövidlátó urainak megtűrt, majd pertu barátja, az újság, a színház, zene, irodalom, film, a háztulajdon, a földbirtok, a gyár, a bank, a tőzsde, spekuláció, tánclokálok pénzmágnása, tulajdonosa, vámszedője, a falusi korcsmák százszor lezsidózottan is mosolyogva tollasodó Icigje és Mórica.
Minden fajt meglázongtat ez a film, melynek vérrel védett történelmi neveit vehette fel, melynek bokorugrós kis parasztpesztonkáit, irodakisasszonyait, gyári lányait és minden nőjét, akit megszédíthetett, mézes-mázas udvariasság talmi ajándékaival el is szédítette.
Nagy és igaz ez a film, nemcsak németeké, de mienk, magyaroké is. Nagy, mert tanít, nevel egy egész és még sok más nemzetet is.
Fájdalmas nekünk magyaroknak, mert a húsunkba vág. És fájdalmas, mert még csak itt tartunk, filmeken elégülünk ki. És fájdalmas, mert holnap ismét meglátogatnak keresztény urak a szerkesztőségben és írnak levelet jóakaró barátaim, hogy vigyázzak, ez fájt sokaknak.
Nekünk is sok minden fáj. És nem vigyázunk.
P–j.–
(Pohárnok Jenő, felelős szerk.)

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2017 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready