Balatonlelléig autózva feltétlenül érdemes a közeli, Szent László király által alapított – s Bakay Kornél professzor áldozatos munkájának köszönhetően az utóbbi években kiépített – somogyvári apátsági emlékhelyet megtekintenünk, de nincs messze a gyönyörű és nevezetes keszthelyi Festetics-kastély sem, sőt egy kicsit tovább autózva nem hagyható ki az elragadó látnivalók sorából a Papp Imre családi vállalkozásának eredményeképpen csaknem eredeti pompájában rekonstruált sümegi vár, továbbá a fekete sereg bajnokának és a kenyérmezei győzőnek, Kinizsi Pálnak – ugyancsak jó állapotban álló – nagyvázsonyi erőssége sem.

No de az ember nemcsak igével, hanem táplálékkal is él, s természetszerűleg vetődik fel a kérdés, hová érdemes betérnie egy jó ebéd vagy hangulatos környezetben elköltött vacsora elfogyasztása végett. Választásunk ez alkalommal a Balatonlelle keleti szélén, a régi 7-es számú főút mellett található Rudi Tanya étteremre esett. Nos, maga a vendéglő már külső, építészeti megjelenésében is azt az élményt sejteti, amelyben a betérő turista a továbbiakban majd részesül ott. A régi, magyar csárdai építészeti hagyományokat követi – a kor követelményeinek megfelelő, modernizált stílusban és kivitelezésben – a Nagy Rudolf által üzemeltetett étterem épülete.

Esztétikus és praktikus külső, bel- és kültéri elrendezés, tágas, virágokkal díszített belső kerthelyiség, semmiféle tájidegen, a magyar épített örökséghez nem illeszkedő építészeti stíluselem. Maga a hely szelleme családias, patriarchális és magával ragadó. Az igazi meglepetés azonban akkor éri a betérő jövevényt, amikor kezébe veszi az étlapot és forgatni kezdi azt. Valóságos gasztronómiai ritkaságok kimeríthetetlen tárházát tartalmazza ugyanis a kínálat. Az ámuldozó vendég azt sem tudja, hogy a rengeteg, ínycsiklandozó, magyaros finomságok közül melyiket válassza. „Vadat és halat, s mi jó falat, szem-szájnak ingere” – Arany János szavaival – kaphat a Rudi Tanyán és részesülhet itt minden evilági jóból. Evidenciának kellene lennie – elkeserítő, hogy hazánkban sokfelé nem ez dívik –, miként Nagy Rudolféknál a világ legtermészetesebb dolga, hogy a vendégekkel a lehető legelőzékenyebben és udvariasan bánnak az alkalmazottak, és szolgálják ki őket. Kivételes jelenség – legalábbis e sorok szerzője nem sok helyen találkozott vele eddig Magyarországon –, hogy a három nyelven beszélő üzletvezető még „csúcsforgalmi időszakban” is minden vendége asztalához odamegy, s udvariasan elbeszélget velük, de legalább néhány szót vált minden betérővel oly módon, ahogyan a hagyományos magyar vendéglátói tradíció azt megkívánja és egyébként is illendő, ráadásul mindezt nem holmi protokolláris formaságból teszi, hanem őszinte emberi empátiából fakadó gesztusként. Az már csak „ráadás”, hogy a főnök, alkalmazottai munkáját segítve, kiveszi a részét a „közönséges” fizikai munkából is. Nagy Rudolf szakmai hitvallásáról így vall: „Célom mindig az volt, bárhol dolgoztam is, vendégeim nyaralását szebbé tegyem, hogy ezzel is emlékezetesebb legyen az az idő, melyet az egész évi rohanás, munka után családjukkal tölthetnek. Úgy vélem, sikerült olyan éttermet csinálnunk, ahová én is szívesen beülnék”. A kiváló ételekhez természetesen kiváló Balaton-vidéki borok is rendelhetők, s ami a mai súlyos gazdasági helyzetben korántsem elhanyagolható szempont, mindezekhez teljesen korrekt és szolid árakon juthat hozzá a vendég a kiváló étteremben.

Azt már csak ráadásként említjük meg, hogy Nagy Rudolf tisztességes magyar vállalkozó, a nemzeti tábor elkötelezett híve, s mindezt azért tartjuk fontosnak kiemelni, mert Magyarország újjászületése, feltámadása alapfeltételének tartjuk, miszerint a nemzeti oldalon állóknak egymást kell segíteniük gazdasági értelemben is, s példának okáért nem a multiktól kell vásárolniuk a jó ég tudja, honnan importált kétes eredetű élelmiszeripari produktumokat, vagy valamelyik gyorsétteremben fogyasztaniuk a hitvány minőségű, s szintúgy gyanús pedigréjű ételnek álcázott adalékanyag-mixtúrát, egyveleget.

Létfontosságú, hogy a magyar emberek magyar kis- és középvállalkozók boltjait, üzlethelyiségeit és éttermeit látogassák, illetve ezek termékeit vásárolják a piacon, s vegyék igénybe szolgáltatásaikat. Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy a szörnyű gazdasági helyzet, valamint a reklám- és médiaipar manipulációs trükkhatásának következményeként ez korántsem könnyű feladat, s nehéz kihívást jelent valamennyiünk számára. Viszont azt is tudomásul kell vennünk, hogy amennyiben ezt a belső történelmi léptékű paradigmaváltást nem hajtjuk végre, a már meglevő gyarmati szolgaság egyre feneketlenebb bugyraiba süllyedünk bele. A megmaradásra – a belpolitikai hatalmi harcoktól és a világhatalmi helyzet alakulásától függetlenül, illetve azzal részben összefüggve – ez az egyetlen esélyünk. Ha erre történelmileg képtelennek bizonyul a magyarság, „akkor végünk, végünk” – miképpen Ady írja a Nekünk Mohács kell című versében. Ezért is tartjuk rendkívül fontosnak, üdvösnek és követendőnek Nagy Rudolf, illetve a hozzá hasonló magyar vállalkozók által üzemeltetett cégek fennmaradását, támogatását és azok felvirágzását.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info