Annyit írtak, hogy „az E-osztály az internet segítségével, vagy azt eszközül használva elkövetett terrorcselekmények felderítése érdekében jött létre..., az utóbbi évek hazai és nemzetközi tapasztalatai tették szükségessé” létrehozását.

A Terrorizmus és Számítógépes Bűnözés Elleni Monitoring Egység kialakítása legalább 370 millió forintba kerül: a magyar „elitkommandó" a héten erre az összegre kapott közbeszerzési mentességet a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságától. A pénzt informatikai fejlesztésre, speciális, leárnyékolt notebookok és nyomtatók (?) vásárlására fordítanák.

Nos, ennyi információmorzsából is sejthetik olvasóink, valójában mit és kiket fog figyelni a netes antiterrorista hadtest. Egy név nélkül nyilatkozó informatikai biztonságtechnikai szakértő azt mondta, valószínűleg konkrét honlapokat fog monitorozni a TEK. Túlságosan élénk fantáziával nem kell rendelkeznie a jóhiszemű állampolgárnak, hogy sejtse, konkrétan melyek lesznek ezek közül a TEK-célkeresztben. Az egész, 2001 óta csúcsra járatva működő terrorizmus-cirkusz és hisztéria egyébként sem szól másról, mint a szovjet időkben az akkori ún. belső ellenség és a reakció ellen hirdetett harcról, s miként annak, úgy ennek sincs semmi értelme.

Az említett szakember azt is közölte nyilatkozatában, miszerint ha valaki túlságosan gyakran ír le bizonyos szavakat és kifejezéseket – mint például bomba, terror, robbantás, de vélhetően ebbe a fogalmi körbe tartoznak az iszlámmal, Iránnal és Izraellel kapcsolatos, a politikai korrektség nagyszótárába tabusítás okán be nem került szavak is –, az bizonyosan számíthat arra, hogy bekerül az ügyosztály halló- és látókörébe. Tekintsünk el most attól az apróságtól, hogy aligha létezik ebben a „szakmában” olyan félkegyelmű debil, aki egy valamirevaló terrorakciót úgy szervezne meg, hogy a tagtoborzást és az ügylet részleteit a világhálón végezné és osztaná meg a legszélesebb értelemben vett nyilvánossággal, azonban már most borítékolható, hogy egy profi szakember – adekvát virágnyelven kódolva – akár a szemfüles hatósági emberek orra előtt is képes lehet erre, amennyiben a Jóisten kellő kreativitással áldotta meg.

Ennek bizonyítására vegyünk egy történelmi példázatot. Nagy klasszikusunk, Gárdonyi Géza Egy magyar rab levele című, a 16. századi ottomán hódoltság idején játszódó novellájában elmondja, miképpen tette lóvá egy furfangos magyar deák a törököket oly módon, hogy fogvatartói szeme láttára írott levelével szervezte meg saját szökését, noha ő még a „korszerűtlen”, a könyvnyomtatást is csak mintegy száz éve ismerő kor gyermeke volt, mondhatnánk, a Gutenberg-galaxis boldog világában élt. Gárdonyi szellemes és találó elbeszélése méltó arra, hogy szó szerint közöljük:

 Török fogságban volt a magyar rab egy kis alföldi városban. Meghallotta, hogy a törökök egy másik török sereg fogadására indulnak. Odaáll a bég elé, és azt mondja:
– Engedje meg, török gazdám, hadd írjak levelet az apámnak a váltságdíjért!
– Nem bánom – mondotta a török. – Száz arany, egy féllel se kevesebb.
S tintát és papirost adatott a rabnak.
A rab pedig írta a következő levelet:

Kedves ezüstös drága dádém!

Ezer nemes arany tizedét örömmel ropogtasd örök keserűség keservét ivó magzatodért. Egészségem gyöngy. A vaj árt. Ritkán óhajtom sóval, borssal.
Ócska lepedőben szárítkozom álmomban zivataros estén.
Matyi bátyám egypár rózsát, rezet, ezüstöt, libát egy lapos leveleddel eressze hajlékomba. Erzsi tűt, faggyút, ollót, gombot, levendulát adj. Laci nefelejts!
Imre

Nézi a török a levelet:
– No, fene ostoba levél, de nincs benne semmi gyanús.
Ereszti útnak.
Még akkor nem volt posta. A szegedi mészárosok hordták az Alföldön a leveleket széjjel. Hát ezt is elvitték.
Olvassák otthon az írást.
Csodálkoznak rajta:
– Imre írása, az bizonyos. De borzasztó furcsán vannak összeszedve a szavak
– Furcsán. Nincs-e ebben valami rejtett értelem? – tűnődik rajta Imre apja.
– Próbáljátok meg visszafelé olvasni! – mondja az édesanya.
Próbálják.
Semmi értelme.
– Szedjük ki az első betűt minden szóból! – töpreng tovább az apja. – Hátha így adódik értelme.
Szedegetik a betűket.
Hát mindjárt az első szóként kijön:
Kedden
Olvassák tovább.
Hát csakugyan összeállítják a levélből ezt az értelmet:

Kedden a török kimegy a városból.
Száz emberrel el lehet foglalni.

Uccu, mozdulnak ám a magyarok! Felhajtanak minden szomszédot, jó ismerőst. Keddre már vannak kétszázan.
Mikor a török kiment a városból, meglesték. Bementek. Azt az egynéhány fegyveres őrt leverték. Imrét kiszabadították. Mikor a török visszajött, a saját ágyúiból lőttek eléje üdvözletet. Azután meg kirohantak rájuk, és úgy elagyabugyálták őket, hogy aki életben maradt, meg sem állt futtában Konstantinápolyig.

Ennyi tehát az Egri csillagok szerzőjének miniatűr remekműve. Olvasóink elgondolkodhatnak rajta, hogy ha Gárdonyi történetesen ma élne és írna a 21. századi globális országhódítókról egy hasonló jellegű kisepikai művet, akkor könnyen bajba kerülhetne. Ezen felül azt is sejthetjük, hogy kissé modernizálva és aktualizálva a 19. századi szöveget, miféle kifejezéseket, esetleg földrajzi neveket kellene a novellába beillesztenie ahhoz, hogy az a TEK-cenzorok figyelmét rögvest felkeltse. Valószínű, hogy azonnal a „terrorra való felhívás” címszóval iktatnák ezt az „uszító” és „veszedelmes” Gárdonyi-remekművet az éber hálózati emberek világháló-figyelői.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Kapcsolódó: Százmilliókért figyeli az internetet a TEK - valószínűleg "konkrét" honlapokat fognak monitorozni