Idézem Ángyán József szavait Hadházy Ákossal kapcsolatban: „Ezen a terepen, aki ilyet tesz, hát annak nem nagy jövője van, de nemcsak neki, hanem a családjának, gyerekének, unokájának sem!”

Hadházy villanófényt bocsátott a trafikügyre, ezért óvja őt Ángyán.

Legyen felkészülve minden rosszra.

Ezért kell nekünk a Kuruc, mert az egyetlen a maga nemében, és mindenáron, tíz körömmel kötelező ragaszkodnunk hozzá. Mert a villanófény sok és mégis kevés. Állandó napvilágra van szükségünk, hogy lássuk, amit okvetlenül látnunk kell. Mindegy, kik hányan vannak, nem a létszám az, ami befolyásolja a sorsunk. A lényeg a terv. Erre nem voltunk felkészülve.

Nem kell hősnek lenned, hirdeti a nagy plakát. Nem kell? Nem szabad! Tilos! Légy szerény, húzódj meg a saját kicsiny köreidben, végezd csöndesen a dolgod, és ami a legfontosabb: hallgass! Tűrj! Mi erősebbek vagyunk, te nem tehetsz ellenünk semmit.

Persze hogy nem, hiszen ezért szórták szét a nagycsaládokat, ezért építették a panelházakat. A ház lelke a konyha volt. Ott éltek, ettek, ittak, beszélgettek, kukoricát morzsoltak, kenyeret sütöttek. A nagyobb gyerek vigyázott a kisebbre, mert még volt gyerek, négy, öt, tíz. Most lépj be egy panellakás konyhájába. Nem mondok semmit. Szükségtelen. Mindenki szabadulni igyekszik a nagymamától, a szülőtől, mert önállóan szép az élet. Ezt is elhitették velünk.

A munkahelyen se pofázz, ott áll mögötted tíz másik, aki azonnal a helyedre lép. Kiszolgáltatott vagy és gyenge. Ha nem tűröd a fajtalankodást az utcán, oszlatunk. Ha hitelt vettél fel, és becsaptak, ugorj ki az ablakon. Ha a földszinten laksz, szúrj kést a mellkasodba. És ami a legfőbb, ne állj ki senki mellett!

Ha így teszel, jól van, ha nem…!

Ez a mi nagy tévedésünk. Aki az egész életét félelemben éli, elvesztette azt.

Mit követett el Szita Bence, amiért olyan borzalmasan bűnhődnie kellett? Mégis megtörtént vele. Mit követett el az, aki nyomtalanul eltűnt, és lehet, hogy szerveit kókadt vén milliomosba varrták bele?!

Sorsod van, ha tudsz róla, ha nem. Eldöntheted, hogy kiállsz-e magadért és magyar társadért, vagy nem.

Lehet Zola szerint is:

„Ó, csupa szív emberek! Készséges szomszédok! Zörgess csak be hozzájuk egy kis parázsért, egy csipet sóért, egy korsó vízért, biztos lehetsz benne, hogy becsapják az ajtót az orrod előtt. De a nyelvük álnok, mint a viperáé. Ha felebarátjuk segítségre szorul, ők nem elegyednek más dolgába, de ha veszett eb módjára bele kell marni valakibe, akkor bezzeg napestig rajta rágódnak.”

És lehet másképpen is.

Megnéztem, mi a hét főbűn. Csodálkozva állapítottam meg, hogy rosszul tudom, az első helyen a kevélység szerepel. Én azt hittem, a gyávaság az.

És itt már fontos, mennyien vagyunk. Hányan bátrak, és hányan nem azok. Vannak, akiknek kötelességük arcukat elrejteni, mert feladatuk ezt kívánja. Ám nem mindenkinek.

A Kuruc nagy fába vágta a fejszéjét: Augiász istállóját takarítja. Seprű akad elég. Aki tiszta, vegye nyugodtan a kezébe, nem mocskolódik be.

Nem kell tonzúrát borotválni a fejtetőre, ahogy a pálos szerzetesek tették, de nem is szabad az isteni akarattól eltakarni azt.

Fel a fejjel, barátaim, anyátokért, apátokért, a gyermekeidért. És soha ne felejtsd ki a testvéreidet sem a sorból, akik a magyarok.

Egy szerkezet lehet patkányfogó, de a valódi az igazság tiszta fénye, amely elől a patkányszerű ember elmenekül.

Higgyétek el!

Kapcsolódó: Ángyán a Fideszről: A patkányt meg kell próbálni kihozni a fényre