Miként az közismert, a Horthy-korszakban a magyar állam legfőbb külpolitikai célkitűzése a revízió volt, iskolapolitikájában pedig a Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter nevéhez köthető kultúrfölény megteremtése. Klebelsberg – de az utóbb tragikus véget ért Teleki és az 1945 után a kommunista terrorista gyilkosok által halálra kínzott és vert Hóman Bálint – ezért stratégiai ágazatnak tekintette a közoktatást, ezen belül is a tanyai és falusi népiskolák létesítését. Ezekben az intézményekben a lexikális tudás elsajátítására és a hazafias nevelésre helyezték a hangsúlyt. Ellentétben a jelenlegi balogi-hoffmanni ostoba koncepcióval, amely a hazafiatlanságra épít, s főként a zsidók felsőbbrendűségét és a holokauszt abszolút elsőségét hirdeti, illetve a „roma kultúra és történelem” (sic!) elsajátítására alapoz. (Azért e ponton megjegyzendő, hogy végre a tanárok is fellázadhatnának már a nyakukba zúdított sok ostobaság ellen.)

Az sem utolsó szempont, és a klebelsbergi koncepció teljes létjogosultságát és magasabbrendűségét jelzi a hoffmanni elgondolással szemben, hogy egy közel 100 esztendős asszony mintegy 80 évvel az iskolai tanulmánya befejezése után, memoriterként és minden írásbeli vagy egyéb segítség nélkül szavalja a magyar „irredenta” verseket és énekeket. Vajon a hoffmanni iskola neveltjei közül ki lesz képes erre akár az érettségi vizsga idején – na természetesen nem a Magyar hiszekegyet –, hanem csupán a Szózatot vagy a Himnuszt illetően?

Ezek után következzék vitéz Somogyvári Gyula Repülj, fehér galamb és Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna eredeti Magyar hiszekegyének kibővített, teljes változata, amely Hitvallás címmel jelent meg (6:00-tól 13:53-ig):

Lipusz Zsolt – Kuruc.info