A média által tökéletesen manipulált társadalomban természetesen nem létezhet „szabad” választás sem, legfeljebb annak puszta illúziója; amit mi sem bizonyít jobban, mint a nem választók, az utolsó pillanatig bizonytalanok, s a rendszeresen hol ide, hol oda szavazók sokasága. Azonban a szisztéma kiagyalói és működtetői már kezdettől gondoskodtak róla, hogy az alkotmányba és a jogrendbe mélyen és strukturálisan beágyazódjon e virtuális politikai szisztéma hazug ideája. Ez azt jelenti, hogy e működésképtelen rendszer mintegy társadalmi konszenzus: az egyetlen kényszerű lehetőség, s ha bárki ezen kívül keresné a társadalom rendjének módozatait, az kisebbségként önmagát rekeszti ki a többségi közösségből, és összeesküvés-elméletet gyártó terroristaként megbélyegezve, azonnal kiiktatható a rendszerből. A kép tehát nem kecsegtet túl sok reménnyel, és sokan épp ezért nem járnak szavazni. Csakhogy elfelejtik, hogy ez épp az ellenségnek kedvez, mert az ő delejezett csapatuk hűségesen szavaz rájuk, akár a megszállottak!

A történelem tanulsága azonban azt mutatja, hogy nem létezik hibátlan és sebezhetetlen birodalmi struktúra, előbb-utóbb mindegyik hanyatlani kezd, és összeomlik. S részben nem mindegy, hogy előbb, vagy utóbb történik meg ez, másrészt a nemzetek maradék bölcsessége segíthet a gonosz rendszerek mielőbbi megbuktatásában, s így a károkozás csökkentésében.. Ha tetszik, ha nem, abból kell kiindulnunk, hogy a gonosz ismerete, működési mechanizmusának kiismerése elengedhetetlen feltétele az ellene való küzdelemnek. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy amíg még pozíciója szilárd, nem lehet más fegyvernemben felvenni vele a harcot, csak a sajátjában! Az egyetlen lehetőség: a társadalom tudatának korrekciója, a gonosz leleplezése, ha kell, szájról szájra terjesztve az igazságot, és tiszta közösséget (pártot) alapítva, ellenzéket alkotni, mely egyre erősödik, míg nem győz.

Az ellenség persze éppúgy ismer bennünket, mint mi őt. Ezért nagy energiákat fordít megsemmisítésünkre, felszabadító küldetésünk ellehetetlenítésére. (Assange és Snowden kipakolása óta tudjuk, hogy potenciálisan mindenkinek minden levelét és telefonbeszélgetését rögzítik és őrzik, hogy ha szükséges, a későbbiekben felhasználhassák ellene. A titkosszolgálatok pedig minden potenciális, karizmatikus politikai vezetőt idejében lekádereznek. Utólagosan a tények bizonyítják, hogy az összes jelentősebb közszereplő személyiségnek titkos aktája van, melyben fel van térképezve életének minden fontos mozzanata. Rokonságával együtt, egészen a legintimebb hálószobatitkokig. Választások idején, vagy legkésőbb pozícióhoz jutás idején ezek az információk elővehetők, és a célszemélyek zsarolhatókká, megvesztegethetőkké tehetők általuk.

Ha egy érett társadalom átlátja ezeket a trükköket, és tudatilag megüt bizonyos erkölcsi szintet, akkor képes megkülönböztetni, mi az, ami valóban diszkvalifikálhat egy politikust, s mi az, ami magánéletének senkire sem tartozó intim szférája. A párját maga választja az ember, azért még tartozik némi felelősséggel. Ám többi rokonának ügyes-bajos dolgai miatt, nem lehet az erkölcstelen kollektív felelősség ürügyén bírálni! A Jobbik elleni ármánykodásban jól látszódnak a fentebbi vázolt titkosszolgálati bomlasztó tevékenységek. A nemzeti radikális párt kezdettől igyekszik biztosítani a belső tisztaságot, de ez nem könnyű feladat. Hiszen egy közös eszmékért küzdő bajtársi közösségben lehetetlen belső titkosszolgálatot, politikai vagy erkölcsrendészetet fenntartani, azon túlmenően, hogy ez nem erősítené a közösség eredményes működéséhez oly fontos bizalmi légkört. (Ilyen gyakorlatot legfeljebb egy „hitgyüli mechanizmusú” szektácska engedhet meg magának.) Az egyetlen lehetőség, hogy már felvételkor ki tudjunk szűrni az alkalmatlan, vagy tudatosan kémként beépülni és bomlasztani küldött ügynököket, illetve hogy etikai bizottságunk minden problémát alaposan kivizsgáljon, gyors, határozott és korrekt döntéseket hozva.

Ha egy mozgalom nemzeti-keresztény eszményeket tűz lobogójára, eleve kizárt köztörvényes priusszal rendelkező bűnözők, korábban szocialista, vagy liberális pártok tagjainak felvétele éppúgy, mint homoszexuálisoké vagy egyéb szexuálisan aberráltaké. (De a nemi irányultságra még rá sem kérdezhetünk, mert a bíróság tán még be is tiltathatná érte a pártot, diszkrimináció ürügyén.) A jelentkezési lapon eleve nyilatkozni kell minden tagjelöltnek: „nem voltam tagja az ÁVO-nak, az ÁVH-nak, a Katonapolitikai Osztálynak és a Munkásőrségnek, valamint az MSZP-nek, az SZDSZ-nek, a Magyar Kommunista Munkáspártnak, illetve 2007. január elsejét követően az MDF-nek; nem töltöttem be vezető tisztséget az MSZMP-ben és a KISZ-ben; nem voltam a BM III. főcsoport bármely ügyosztálya állományában nyilvántartott titkos tiszt és a III/III. ügyosztály hálózati személye; nem vettem részt az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverésében és megtorlásában.” Ez afféle minimális követelmény. Igen ám, de hogyan ellenőrizhető le, hogy felvételkor ki őszinte a múltjával kapcsolatban? És még ha esküt is kívánnánk a jelöltektől a Szent Korona képe előtt, mit segítene ez? Hiszen még az árulóként kizárt vagy kilépett parlamenti képviselőink sem voltak hajlandók visszaadni mandátumukat, noha erre hasonló módon tettek ünnepélyes esküt!

Mivel nem vagyunk rasszisták, zsidókat és cigányokat természetesen minden további nélkül felveszünk, de hogy még ebből is mekkora cirkusz lehet, azt a „vallásilag transzszexuális” Chanád esete mutatta meg! Most a kampányhajrában a pártunk jeles személyeit újra támadó patkánymédiát kérdezném: mégis mit javasolna a Jobbiknak, hogyan előzze meg, hogy nem kívánatos személyek bejussanak a pártba? Egészítsük ki talán a jelentkezési lapot a következő kérdésekkel:

- Volt-e felmenői, vagy oldalági rokonai közt, aki más párt tagja (volt), vagy más pártra szavaz, s ha ön erről nem tud, de megtudná, hajlandó lenne-e elhatárolódni tőle?

- Az ön házastársa vagy élettársa nem (volt-e) külföldi állampolgár, és korábban élt-e más külföldi személlyel házas, vagy élettársi kapcsolatban? Amennyiben kiderülne, hogy titkosszolgálati összeköttetései vannak, hajlandó lenne-e elhatárolódni tőle? (És folytathatnánk az efféle csacsi kérdéseket a végtelenségig...)

A Jobbik nem abban különbözik a többi pártoktól, hogy képes valamely csoda folytán megakadályozni: sorai közé ügynökök jussanak, vagy gyenge jellemek árulóvá legyenek. A különbség az, hogy mi a lemorzsolódást öntisztulásnak nevezzük. Ahogy Novák előd mondta: „A bajtársiasság nem írhatja felül az igazságot”. (Legfeljebb a Talmud szerint.) Legyünk tehát inkább kevesebben, de maradjunk tisztábbak. Ha végigtekintjük azok sorát, akik megváltak tőlünk, és azt, hogy utána az illetők a nyilvánosság előtt hogyan viselkedtek, akkor válik nyilvánvalóvá igazán, hogy ezek az emberek soha sem voltak köztünk teljes szívvel, és távozásuk után tisztább lett a levegő a mozgalomban. (Tisztelet néhány ritka kivételnek.) A többi pártra ezzel szemben az jellemző, hogy amíg hatalmon vannak, összezárva fedezik egymás gaztetteit, ha pedig elvesztik a hatalmat, akkor a volt bűnözőtársak képesek egymást elevenen felfalni. Ezért a Jobbikról a média által felfújt álbotrányok ellenére nyugodtan példát vehetne a két nagy cionista párt. Ha történetesen tisztulni akarna...