Az arabok alkalmazkodjanak a zsidó kultúrához, viszont a magyarság tolerálja a cigányság extremitását?
A dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis ez a helyzet. Érdekes kijelentést tett ugyanis Ilan Mor, Izrael Budapestre akkreditált nagykövete a minap a Hír Tv egyik műsorában. A téma az arab kisebbség izraeli társadalmi integrációjának kérdése volt. A diplomata ezzel kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „Az izraeli arabok nagyon jól tudják, hogy ha ők még egyenlőbbek akarnak lenni, még inkább integrálódni akarnak a társadalomba, akkor nekik kell tenni valamit, nekik kell ehhez hozzájárulni, és nem a kormányzatnak.”
Az elmúlt negyedszázadot Magyarországon megélt honpolgár felkapta a fejét e mondatok hallatán. Hiszen itthon a liberális véleményformáló médiaterroristák mást sem sulykolnak az általuk történelmi amnéziára ítéltetett magyar társadalom tudatába, mint azt, hogy az idegen etnikum és kultúra, a „más” mindenkor szép és jó, ab ovo genetikai determinációja folytán értékhordozó jelenség, s a mucsai, intoleranciára, fajgyűlöletre és kirekesztésre hajlamos magyar többségnek kutya kötelessége ezt a „másságot” elfogadnia, tisztelnie, alkalmazkodnia hozzá, függetlenül az idegen kultúra értéktartalmától. Aki pedig ezt nem teszi, arra kiátkozás, megbélyegzés és máglya vár. A dolog pikantériája az, hogy e liberális cionista véleménydeformálók feltétel nélkül Izrael-barátok, s megítélésük szerint, aki a zsidó állam működésének bármely területét kritika tárgyává merészeli tenni, az voltaképpen a majdan Auschwitzba indítandó, deportált zsidókkal zsúfolt vonatok előtt állítja már jó előre zöldre a lámpát.
A Telepes Modell Ciszjordániai Hálózata - van mit tanulni tőlük
Mindezek ismeretében kissé furcsán hat, hogy Ilan Mor nagykövet kijelentése teljességgel visszhangtalan maradt a fősodratú média megmondóembereinek körében. Ezek szerint ismét csak az a bizonyos kettős mérce érvényesül, mint a hazai közélet szinte minden területén 1990 óta. Hiszen más rőffel mérnek Tel-Avivban, és megint mással Budapesten. Izraelben a kisebbség az alávetett, Magyarországon pedig a domináns. Konkrétan: a közel-keleti államocskának nincsenek politikai, anyagi és morális kötelezettségei az arabok integrációját illetően, ellenben a magyar államnak megkérdőjelezhetetlen, tabusított kötelezettsége a cigányok felemelésére, integrációjára százmilliárdokat költenie a központi és helyhatósági költségvetésből, s amennyiben e beillesztési törekvés mégis sikertelen maradna – itt jelezzük, hogy 600 éves történelmi integrációs kudarccal állunk szemben –, úgy minden felelősség a többségi magyar társadalmat terheli a cigányság máig fennálló mélyigénytelen állapotainak konzerválódásáért.
De menjünk tovább, s mutassunk rá, milyen képtelen logikai ellentmondásba került a liberális média az izraeli nagykövet ominózus kijelentésével. Amennyiben ugyanis az Ilan Mor által vázolt kisebbségi politikai filozófia helyénvaló, úgy annak kell lennie az érpataki polgármester, Orosz Mihály Zoltán által meghonosított cigányintegrációs koncepciónak is. Tudniillik az érpataki modellnek a cigányság társadalmi beillesztésével kapcsolatos elképzelése tökéletesen egyezik az Ilan Mor által felvázolt alapelvvel. Tökéletesen értelmetlen dolog tehát ún. „romaintegrációs” programokra ezermilliárd forintokat kiszórni a büdzséből, hiszen e projektek semmiféle erőfeszítést nem várnak el az érintett népcsoporttól, hogy a kiilleszkedett társadalmi státuszából beilleszkedetté váljon. Arról az apró körülményről már nem is szólva, hogy hazánkban1990 óta e gigantikus pénzhegyeket féleszű, csupán csak „rasszistázni” képes cigányvezérek egyszerűen szétlopták és magáncélra fordították. Mindebből az is következik, hogy holnaptól a liberális médiumok első számú kedvencévé kell válnia az eddig démonizált és gyalázott érpataki polgármesternek. Ellenben, ha ezek az orgánumok folytatják az Orosz Mihály Zoltán elleni gyalázkodó és hazug rágalomhadjáratukat, úgy hasonló eltökéltséggel és intenzitással kell célkeresztjükbe vonniuk kedvenc államuk budapesti rezidensét, s naponta szót emelniük a szerencsétlen palesztin nép embertelen létkörülményei ellen, kőkemény kritikával illetve Izrael apartheid politikáját.
Joghallgató cigányok
Természetesen tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindez jámbor vágyálom csupán. Az euroatlanti társadalmakban uralkodó mainstream politikai és médiafilozófia ars poeticája szerint a „quod licet Iovi, non licet bovi” elve érvényesül, ami konkrétan Izraelre alkalmazva azt jelenti, hogy a zsidók mindent megtehetnek saját nemzeti és hatalmi érdekeik megőrzése és kiterjesztése érdekében, a gójok ellenben ökör módjára kötelesek mindezt alázatos bambasággal elfogadni, feladva nemzeti identitásukat, érdekeiket, tradícióikat, idoljaikat, szervilisen – az egyelőre szimbolikus – vágóhídra hajtatva magukat.
