Nyakunkon a kötél, de életben maradunk! A végén mi fogunk nevetni. Hogy elviseljük a hóhért, közben is nevetünk. Engem, ha régi kurucos vagy, biztosan ismersz. Régen nem hallhattál rólam, mert nagy munkában voltam. Az én kötelemre az van írva: devizahitel. Még rajtam van, de nem sokáig. Ha érdekel, elmondom majd a szabadulás útját, biztos vagyok benne, jól fogsz mulatni! A barátom kötelére az van írva: földműves. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzon ezzel az írásával, melyet az Amigráns plakátom ihletett:
 |
Amit a szüleinktől kölcsönkaptunk, azt a gyerekeinknek kell visszaadni. Ez a gazdaság és az élet természetes rendje. Kölcsönkaptam Istentől egy darabka földet. Apámtól eszközöket és egy malackát. Anyámtól vetőmagot. Ha ma kimegyek szántani, jövő ősszel süthetek kenyeret. Hagymával, szalonnával körítve meg is tölthetem vele a hasamat. Igen ám, de addig ki etet?
A szüleim, persze, és ha ők nem tudnak? Akkor megyek a Cetelemhez kölcsönért. Jövő őszig a Kauflandból veszem az élelmiszert. A pénzt majd a búzám egy részének eladásából játszva kifizetem. Kiderül ám, hogy ha minden búzámat és a felhízott disznót is eladom, még az sem elég a hiteltörlesztésre. A bank azt állítja, elavult módszerekkel gazdálkodom, és lusta is vagyok. Többet dolgozni nem tudok, nem is akarok, még magam javára sem. De hogy még a bankokat hizlaljam?
Isten helyébe a pénz került. A földet az isteni kölcsönadományként kezelő birtokosaitól már nagyrészt elvették, vagy megvették. Az év végéig minden maradék állami tulajdonban lévő földet is el akarnak adni saját bárócskáiknak. Vajon miért ilyen sürgős? Szeptembertől a bankok korlátozások nélkül árverezhetnek! Az emberek figyelmét meg lekötik a migránsüggyel. Befogadunk-e kétezer szerencsétlent? Igen, nem? Lehet szavazni, hiszen egy szabad országban élünk. Hogy közben meg átengedtünk négyezer kiképzett terroristát a centrumországokba, az nem érdekes! Végjáték – ez zajlik a szemünk előtt. Tétlenül nézzük?
Nem. Visszatérünk a természetes gazdasági rendhez. A családjaink, a kisebb közösségeink, mi, a falvak, a városok lakói összefogunk és bizalmi alapon Szilvia papírtörlő lapjaira közös pénzt nyomtatunk. A bankároknak pedig kölcsönadnak egy parcella földet, kapát és magvakat. Úgy bizony, nem vicc! Wass Albert nyomdokában járva: A bank szalad, de a föld marad, a föld marad!
Mindegy, kinek a nevén van. Annak fog teremni, aki a közelében él és megműveli. Ha gondok lesznek, márpedig lesznek, Csányi Sanyi bácsi hiába fog szaladgálni a papírjával, hogy az övé. Na és? Túlélők itt csak olyan népek lesznek, akiknek szerves műveltségük van. Mert a "Mag" mindig marad!
Csuba Ferke
