Az ügynökakták, vagy inkább ügynöklisták megnyitása sem volt épp zökkenőmentes, ami azért baj, mert a kommunista múlt megismerése – és az elszámoltatás – kiemelten fontos lenne ennek a töredezett társadalomnak, ezt viszont hibák nélkül, következetesen kellene végezni.

A problémákhoz hozzáadódik továbbá a megígért béremelések elmaradása több szektorban, az Otthon Start Program kifuttatása, a meg nem szűnő áremelkedések, és egy sor más egyéb gond, amely elégedetlenségeket szülhet.

Ha megfigyelik, ezeknek a problémáknak a legnagyobb része gazdasági jellegű, amelyek az emberek mindennapi megélhetését befolyásolják, sajnos nem tiltakoznak például milliók azért, mert a Tisza-kormány ugyanazt az önfelszámoló politikát végzi a zsidósággal szemben, mint elődje. Ennek megfelelően pedig a Tisza is olyan válaszokat ad, melyek részei az „abszolút filmszínháznak”, lecsillapíthatják a kedélyeket, visszahozhatják a delíriumot – általános elégedetlenség esetén pedig, mivel olyan a társadalom, amilyen, ez még működhet is.

Nem hiába most jött a legújabb hiperszuper Medián-felmérés arról, mennyire is vezet a Tisza, vagy nem hiába most tartott Magyar Péter egy exkluzív parlamenti sétát közel 15 percben. (Utóbbinál egyébként a liberálisok, élhetetlen, hardcore feministák azon kezdtek picsogni, hogy a karbantartók műhelyében a miniszterelnök meztelen női posztereket nézett meg, és azzal viccelődött. Ez az a pont, amikor muszáj megvédenem őt ezektől a savanyú létrontóktól.)

No és persze, nem hiába most kürtölik tele a sajtót azzal a hírrel, hogy Ricsi, vagyis Magyar Péter kampányt megjárt platós kocsija bekerülhet a Közlekedési Múzeumba.

Nehéz lesz elfeledtetni az ügynökakták körüli visszásságokat, és személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy erre ez a legjobb húzás, de ki vagyok én, hogy beleszóljak bölcs vezetőink döntéseibe?... A vicc az, hogy Magyar Péter még ebben is Orbánt másolja, mivel korábban az ő 2006-os labdarúgó-világbajnoksághoz kapcsolódó hátitáskája vándorolt a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe.

Gyengébbek kedvéért emelem hát ki, hogy egyikkel sem értek egyet – mivel egyik sem az újkori magyar történelem szimbóluma, ahogy Magyar Péter mondaná (egyébiránt még szakmailag sem fogalmazott helyesen, hiszen maximum a legújabb kori magyar történelemhez kapcsolódhatna, gondolom, nem 1914 előtt gyártották Ricsit). Nemes egyszerűséggel azért nem, mert történelmi, múzeumi darabok nem úgy születnek, hogy a „jó vibe” miatt úgy döntünk, hogy végül is helye van ott, hanem igen komoly (szakmai) érvekkel kell alátámasztani, miért illik egy adott gyűjteménybe, és szervesen kell kapcsolódnia bizonyos sorsdöntő eseményekhez, amennyiben történelmi darabról van szó. Ez az autó pedig nem ez a kategória, még akkor sem, ha valóban vége szakadt a NER 16 éves uralmának – papíron legalábbis, mivel a rendszer végét... hogy úgy mondjam, nem igazán érezzük.

Amennyiben a Tisza saját múzeumot akar létrehozni, tegye, nem fogom ellenezni, miképpen azzal sincs probléma, ha egy mozgalom, egy párt megőrzi a heroikus pillanatokat például egy-egy kiemelt tárgy formájában. Csakhogy sem Orbán táskájában, sem a platós kocsiban nincsen semmi heroikus, vagy olyan, amely érdemben és ténylegesen, alapjaiban szimbolizálná ezt a történelmi hősiességet, vagy saját jogán lenne eszméletlenül különleges.

De, hogy a dolog teljes legyen, riadót fújt a Tisza fenekébe maximális mértékben befurakodott Tibi atya is, aki szerint az egész sztori „nagyon menő”, és maximum azon lehetne vitatkozni, hogy melyik múzeumba kerüljön az autó. Később pedig megtoldotta a dolgot az alább látható mémmel is. Végül is, a tiszások tényleg így gondolkodhatnak a történelemről, legalább őszinte volt.

No, de komolyra fordítva a szót, ha így haladunk tovább népesedési szinten (is), akkor a nem is olyan távoli jövőben a fehér magyar kerül majd múzeumba Cigányországban – mondjuk ők ilyen intézményeket nem igazán működtetnek majd.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info