2019. december 7., szombat, Ambrus napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
19:30 Hosszú Katinka ezúttal is legyőzhetetlennek bizonyult19:16 Sáskacsempész szírt tartóztattak le18:46 Megbosszulták a szóváltásba keveredést a hirtelen megjelenő rokonok18:20 Országszerte ködre figyelmeztet az OMSZ18:03 Kirúgták az NKE-ről a Botka-fúró "kisgazda" zsidót, mert szexistagyanúsan szólt be a Rácz Zsófia-féléknek17:46 Macron barátját is utolérték a korrupcióellenes vizsgálóbírók17:19 Nem engedi a legfelsőbb bíróság Trumpnak, hogy visszahozza szövetségi szinten a halálbüntetést17:04 Újra egyre többen félnek a sötétedés után az utcára menni, a cigányfertőzött vidékeken a legóvatosabbak16:33 Negyven év után kerültek elő a legnagyobb NDK-s műtárgylopás során meglovasított képek16:18 Disznó-majom kimérákat kotyvasztottak kínai tudósok, de nem éltek sokáig15:59 Megkerült az eltűnt 13 éves kislány - nem szólt a szüleinek arról, hogy két éjszakát a barátainál tölt15:46 Von der Leyen 170 millió euró uniós támogatásról állapodott meg Etiópiával, de az elnökük közölte, hogy ennél több kell15:21 A globális felmelegedés és a óceánok szennyezése miatt egyre kevésbé kapnak levegőt a cápák14:53 NNK: decemberben sem késő beadatni az influenza elleni védőoltást14:31 Most éppen a mangalicát lopnák el tőlünk az oláhok
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika, Kultúra :: :: Hozzászólások

Napi normalitás

Reklám

Manapság nincs könnyű feladata annak, aki a kortárs (már a kifejezés is negatív gondolatokat ébreszt bennem) művészetekben szépséget, mondanivalót, vagy egyáltalán, bármiféle magasabb rendűt, valami többet keres. Márpedig normál esetben az ember ezeket keresi. Az elfajzott művészetek kifejezés nagyon is találó korunk helyzetére is. Hiszen az a civilizáció, ahol az emberi értékek kifordulnak önmagukból, ahol a közéletet, a médiát áthatja a politikai korrektség, ott bizony nagy valószínűséggel a kultúra, a művészetek világa sem fog különbözni sorstársaitól. A kultúra persze mindig frekventált helyen szerepelt, már ami a rombolási szándékot illeti, így nem csoda, hogy szinte elsőként esett el és hódolt be Európa ellenségei számára. Emlékezzünk csak vissza például a weimari köztársaságban végbement züllésre és fertőre, amit aztán az a bizonyos barnainges mozgalom taszított méltó helyére.
Zoom
Peter Paul Rubens önarcképe (forrás: Wikipédia)
Kivételesen most nem valami újabb rémálomba illő történetet szeretnék feldolgozni, azt majd megteszem a Heti progresszió rovatunk soron következő részében, hanem egy teljesen szubjektív, számomra igen pozitív élményről szeretnék beszámolni. Történt ugyanis, hogy múlt vasárnap úgy döntöttem, hogy advent első vasárnapját a festészetnek szentelem, és másodmagammal elballagtam a Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című kiállításra. Évek óta nem voltam a Szépművészeti Múzeumban, így különösen kíváncsi voltam, mit sikerült összehozni ebből a kiváló korszakból.
Amennyire hódol a liberalizmusnak és a politikai korrektségnek a 21. századi Németalföld, annyira esett jól látni azt, hogy bizony, ez nem volt mindig így. Rubens, Van Dyck, vagy akár a többi mester festményeiből is árad a normalitás, ami, valljuk be, természetes kéne hogy legyen, manapság mégis már ez a puszta tény is felértékel egy-egy munkát. A 17. században alkotó művészek közül kétségkívül kiemelkedik Rubens, akinek mitológiai, biblia témájú festményei épp oly gyönyörűek, mint akár a portréfestészete, művein egyértelműen látszik az itáliai hatás. Ugyan számomra a barokk mindig is szívem csücske marad, de az oly’ jellemző mozgalmasság és ragyogás csak még emlékezetesebbé teszi a látottakat.
Zoom
Rubens: A három Grácia - kissé más volt a nőideál, mint napjainkban (forrás: Wikipédia)
A flamand festészet remekeinek nézegetése közben az ember önkéntelenül elgondolkodik, hogy vajon hogyan sodródhattunk ilyen messze a normalitástól akár művészetek területén, akár egyéb területeken. Persze, aki átböngészi a világtörténelem elmúlt pár száz évét, az világosan meg tudja rajzolni az ide vezető út legmeghatározóbb stációit, de valahogy – legalábbis számomra – mégis egyszerre tűnik szomorúnak és hihetetlennek, hogy pár száz év alatt mennyit tud változni a világ. A művészetek hazája és bölcsője persze mindig is Itália marad, ám Németalföld éppen a 16-17. században lendült fel, kiváltképp, ami a gazdasági jelentőségét illeti. Gazdag kikötővárosai, élénk kereskedelme, (geo)politikai jelentőségének növekedése még a politikai megosztottság és háborúk ellenére is kiemelkedővé tette a régióban, a már említett pezsgő művészi életről nem is beszélve.
Zoom
Anthony Van Dyck: I. Károly angol király - Van Dyck flamand festő létére az angol király udvarában lett portréfestő. London is fejezte be az életét, 1641. december 9-én, alig 42 évesen (forrás: Wikipédia)
S, hogy mi maradt ebből a gazdag örökségből? Pusztító nyugati liberalizmus, Belgiumban és Hollandiában is jelentős számú, integrálhatatlan, embernek csak nagy jóindulattal nevezhető sáskahad, identitásukat vesztett, kihalófélben lévő fehér őslakosság.
Nos, igen. Kicsit messzire szárnyaltak a gondolataim, amikor elidőztem egy-egy gyönyörű, mitológiai témájú festményen, de hát az igazi művészet végtére is ezért szép, nem? Gondolatokat ébresztenek az emberben, amelyek egyik percben még a 17. századi Németalföldön cikáznak, visszarepülnek az ókorba, a mitológia világába, majd pedig kérlelhetetlenül visszatérnek a jelenbe.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready