Ahogy azt már számos kedves olvasónk legnagyobb bizonyossággal kitalálta, igen, olyan embereket és eszméket méltatott, akik, és amelyek iránt zéró tolerancia van ebben a gusztustalanul rózsaszín, mézes-mázos, „toleráns” világban. Emanuele Castrucci tanár úr ugyanis a saját (!) Twitter-oldalán rakott ki többek között Adolf Hitlert és a nemzetiszocializmust méltató (értsd: a korszakkal kapcsolatos tiltott igazságokat leíró) bejegyzéseket. A tanár úr 2017-ben kezdett hasonlókat írogatni, csoda, hogy eddig túlélte mindenféle retorzió nélkül. Felvetődik a kérdés tehát, hogyan derült végül fény „gaztetteire”, amely igazából azért helytelen kifejezés, mert sosem titkolta azokat (sőt!), mégsem érte – egészen idáig – semmiféle retorzió. A válasz egy Leonardo Carella nevű – vélhetően lelkes antifasiszta – egyetemistánál keresendő, aki az Oxfordi Egyetem politológiai doktorjelöltje. Carella tökélyre vitte szellemi elődei feljelentgetés/rettegés kombóját, és újra közzétette a tanár úr bejegyzéseit. „Fel kívánta hívni a figyelmet” a professzor „rasszista és antiszemita” bejegyzéseire, és nyomásgyakorlásra buzdította az ebben érdekelteket. Persze lehet még csemegézni a doktorandusz bejegyzése alatt lévő hozzászólásokból is, mint például „Ilyen embernek hogyan lehet egyáltalán munkája?”, amelyet az egyik rettegő hányt a Twitter-oldalra. Megint másik felhasználó azzal dicsekedett, hogy jelentette a professzor urat a Twitternél (ott is van ilyen opció, nem csak a Facebook-galaxisban).

Tudjuk le annyival, hogy egy normális világban ez épp fordítva lenne, és a hivatásos rettegőket küldenék el melegebb éghajlatra, az antifasiszta feljelentgetősdinek pedig még az írmagját is elpusztítanánk.

S, hogy konkrétan milyen tartalmakért ment a liberális hiszti? Például egy Codreanu-idézet miatt, aki nagyon helyesen azt találta mondani, hogy „a zsidóság semmitől nem fél jobban, mint az emberek egységétől”. A „francia” fociválogatottat továbbá szenegáli gall nigger válogatottnak nevezte, ismét teljesen helytálló módon stb-stb. A fő ajvékolás azonban egy Hitlerről szóló bejegyzés miatt tört ki. Ezen a Führer kedvenc németjuhász kutyusával, Blondival látható, alá pedig a következő szöveget írta Castrucci professzor: „azt mondják neked, hogy szörnyeteg vagyok, így nem tudhatod, hogy én harcoltam a valódi szörnyetegek ellen, akik most uralnak téged”. Gyönyörűen irodalmi megfogalmazás, magam sem írhattam volna szebben.

Azóta a professzor „természetesen” eljárás alatt van, ne legyenek kétségeink afelől, mi lesz az ügy végső kimenetele. Az egyetem közleményt adott ki, amelyben közlik, hogy a belső vizsgálat mellett büntetőfeljelentést (!) is tesznek Castrucci ellen, mivel az egyetem kiáll a „demokratikus értékek” mellett, beleértve a diszkrimináció elleni harcot is. Persze, hogy pontosan ők azok, akik nem viselkednek demokratikus módon, és egy professzort diszkriminálnak, arról már mélyen hallgatnak.

Aztán persze megszólaltak Olaszország valódi urai is. Ruth Dureghello, a Római Zsidók Közösségének elnöke (mert hát persze ilyen szervezet is létezik), a professzor azonnali eltávolítását követelte. Követelte! Követelte egy elviekben politikai jogokkal nem rendelkező közösség vezetője! Ízlelgessük ezt, aztán nyomban rájöhetünk, miért volt igaza Castruccinak a Hitler-kép alatt.

Az olasz „politikai elit” további reakcióit nem emelem ki, mert érdemtelenek rá. A helytartóknak alkalmazott demokrata bábokat úgyis elnyeli majd a történelem sodrása, ahogy a gyáva és gyenge embereket mindig is elnyelte. Kivételt teszek a „jobbközépnek” titulált, Bólogató Jánosként üzemelő Berlusconi-párt egyik prominensével, aki szintén megosztotta filoszemita ömlengését a nagyérdeművel. A Forza Italia (Berlusconi pártja) politikusa, Mara Carfagna nagyon igyekszik minél mélyebben benyalni az uraknál, ugyanis „undorítónak” nevezte az esetet, amelyet „egyetemes szinten el kell ítélni”. Igen, így viselkedik 2019-ben egy „jobbközép” párt. De ha vajon ők a „jobbközepek”, akkor milyen a baloldal?

Minden tiszteletem Emanuele Castrucci tanár úrnak, aki a jogfilozófia és társadalomfilozófia kiváló doktora, s emellett bátor módon nyilvánította ki véleményét az egész világ számára, amely nem szégyellnivaló, hanem egyenesen büszkeség. A professzor közölte, hogy Twitter-bejegyzései személyes véleményét tükrözik, és emlékeztetett a valódi szólásszabadságra.

Ne legyenek kétségeink, Európa ellenségei még csak hírből sem ismerik a valódi szólásszabadságot, így Castrucci érvei süket fülekre találnak majd.

Egy dolgot azonban sosem fognak tudni elvenni a világhódítók. A gondolati szabadságot. Materiális javakat, címeket, pozíciókat elvehetnek valakitől, csak azért, mert nekik éppen nem tetszik az, ahogyan a kiszemelt áldozat megnyilvánul, de az ilyen magas szinten álló egyének gondolatait az életben nem fogják tudni elvenni, s mindig lesznek olyanok, akik továbbviszik a zászlót, ahogyan bizonyára Castrucci tanár úrnak is vannak tanítványai. Aki Európa egyik legrégebbi egyetemén oktat jog- és társadalomfilozófiát (s ide vélhetően mindenféle hátszél nélkül jutott el, mivel nem tartozhatott a „befolyásos elitbe”) minden bizonnyal nem buta ember, s a világhódítók semmitől nem félnek jobban, mint attól, hogy arra érdemes és értelmes emberek leplezzék le őket. Tűzzel-vassal irtják tehát ezt a potenciális értelmiséget, akik például a két világháború közötti (magyarországi) nemzetiszocialista pártoknak is az alapját képezték.

Én innen küldöm tiszteletemet Emanuele Castrucci tanár úrnak és sok erőt kívánok neki, mert szüksége lesz rá abban az oroszlánveremben. Művelt emberként viszont bizonyára ő is tudja, hogy nem könnyű ma azoknak, akik valódi nemzetiszocialista gondolatokat kívánnak átadni, ráadásul magas szinten, egy kiemelt oktatási intézményben. Bízzunk benne, hogy ennek tudatában állja majd a sarat és tovább harcol majd!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info