A római bíróság indoka szerint a Facebook korlátozta a párt részvételét az olasz politikai életben, s mivel nem csak a pártnak az oldalát, hanem prominens politikusainak is legyalulták közszereplői oldalait, kiemelte az ítélet, hogy ma már szinte minden politikus napi rendszerességgel van jelen a közösségi médiában, hogy üzeneteket közvetítsen. A Zuckerberg-galaxis továbbá köteles kifizetni napi 800 euró kártérítést, illetőleg állniuk kell a per költségeit is, ez 15 ezer euróba kerül. Ez persze a techóriásnak aprópénz, de azért az eredmény így is kiemelkedő győzelemnek tekinthető. Persze, amilyen pofátlan módon rekordsebességgel kapcsolnak le embereket, oldalakat, addig a visszahelyezés már nem megy ilyen gördülékenyen, ugyanis a Facebook „mérlegel”. Hogy mit „mérlegel” egy jogerős, az érintett állam bírósági ítéletén, az rejtély, nyilván „nem szokta a cigány a szántást”, vagyis nem dolgozták fel agyilag, hogy egyszer végre nem úgy történt valami, ahogy ők azt elképzelték. Esetlegesen, ha a „mérlegelés” azt jelentené, hogy megsértődnek és kivonulnak egész Európából… Hát, azt hiszem, azt hivatalosan is nemzeti ünnepnek kellene nyilvánítani. Szerintem erre szokták mondani, hogy álmodik a nyomor.

A római bíróság döntése teljesen helytálló, ugyanis egy hivatalosan is bejegyzett szervezetet korlátoztak teljesen önkényes módon, beleszólva ezzel egy szuverén nemzetállam belpolitikájába, mintha ők „nemzetek felett” állnának és diktálnának. De most térjünk vissza kis hazánkba! Dúró Dóra országgyűlési képviselő még júliusban kezdeményezte egy vizsgálóbizottság felállítását, amely a Facebook gátlástalan visszaéléseit tárná fel. Kezdeményezése süket fülekre talált, annak ellenére, hogy szavak szintjén a kormány is többször bírálta a közösségi oldalt. Persze, mindez csak „szájkarate” volt, amikor egy-egy kormánypárti megmondóember Facebook-oldalát le is lelőtték, az rendszerint 1-1 napot jelentett, amiért telesírták az egész fideszes médiát, s nem éveket, mint mondjuk portálunk esetében. Varga Judit igazságügyi miniszter is két „brüsszeli csata” között mondjuk, foglalkozhatna ezzel a kérdéssel is, mert ha Olaszországnak ment, akkor megy másnak is (habár ott nincs tele a bírói hatalom kivénhedt, régi, baloldali pártkáderekkel, mint itthon). Egyébként a Facebook december elején milliárdos büntetést szedett össze Magyarországon is, amit egyrészt zsebből kifizetnek, másrészt pedig nem a nemzetellenes cenzúra, hanem egy teljesen más, kissé fából vaskarika ügy miatt.

Ha az olasz mintából európai trend lenne, történelmi lehetőség állna előttünk, hogy végre rendre utasítsuk ezt a vízfejet, és visszaszorítsuk oda, ahová való. Ha a Casa Pound és politikusai esetében megáll az az indok, miszerint a techóriás akadályozta részvételüket a politikai életben, akkor ez hazai viszonylatban igaz például Toroczkai László közszereplői oldalára is. Ráadásul ennek a népszerű, sokak által kedvelt oldalnak végső lekapcsolása egy kiemelt időszakra, a magyarországi EU-s választások előtti közvetlen időre esett. Ez pedig érdemben befolyásolhatta a Mi Hazánk Mozgalom egyébként még így is jó választási eredményét, amely befolyásolás pedig az ország szuverenitását sérti meg. Ez a jelenség, főleg szakszavakkal ellátva, bármelyik bírósági indoklásban megállná a helyét, így nem látom akadályát annak, hogy több országban is hasonló tendencia vegye kezdetét.

Ha Olaszországban sikerült, nekünk miért ne sikerülne? Itt a remek alkalom, hogy ne csak szavak szintjén „hadakozzunk” Brüsszellel, hanem ténylegesen elérjünk valami felmutatható eredményt. Le az önkényes, globalista cenzúrával!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info