Könyveket lehetne teleírni annak levezetésével, mégis milyen okokból szeretik a „haladás harcos elvtársai” egymást is ritkítani, ha éppen ahhoz van kedvük. Ne értsen félre a kedves olvasó, nekem ezzel az égvilágon semmi problémám nincsen, sőt, ahogy az ősi mondás tartja: a jó kommunista olyan, hogy a párját ritkítja. Bizony, régi hagyomány ez, ami talán – sok minden más mellett – a francia forradalom idejéből gyökerezik. A szélsőbal ugyanis, akik akkor éppen jakobinus néven futottak, hatalomátvételük után többször irtogatták egymást, mint tényleges ellenfeleiket. Másfél évszázaddal később, hogy csak egy példát mondjunk, a lelkes kommunista Rajk László is így végezte, habár az ’50-es évek magyarországi államszocializmusában korántsem volt mindegy, hogy magyar vagy magyarországi zsidó kommunista-e az illető.
Úgy látszik, ezt a ritkító hagyományt továbbvitték a liberális báránybőrbe bújt szellemi utódok is, erre rögtön szolgál is nekünk két jeles példa. Lássuk őket!
 Aki nem áll be a sorba, az megismerkedhet a liberálisok szellemi guillotine-jával |
Decemberben a belföldi közélet egyik sarkalatos pontja volt az új kulturális törvényjavaslat, amelyre a balliberális ellenzék éhes farkasként vettette rá magát. Saját véleményük szerint „megvédték a színházak szabadságát”. Erről többen írtak már előttem, sok szót nem is vesztegetnék rá, ellenben érdemes egy pillantást vetnünk rá, miképpen kezdték ki saját elvtársai a „jobboldali elhajlással” egyáltalán nem vádolható Eszenyi Enikőt, Budapest egyik leglátogatottabb színházának, a Vígszínháznak az igazgatónőjét. Persze ne örüljön senki, Eszenyi természetesen nem a baloldali világnézettel fordult szembe, csupán úgy gondolta, hogy a kérdést a szakma berkein belül kell megoldani (értsd: szakmai úton kell támadni azt a kevés jobboldali szellemi terméket). A reakcióra nem kellett sokáig várni, Gy. Németh Erzsébet, a DK fővárosi üdvöskéje üdvözölte az Eszenyi ellen való tiltakozást az egyik előadáson, ahol az első sorban ülő nézők „Távol maradni is politika, Enikő” feliratú táblát tartottak fel. Eszenyi mandátuma egyébként jövő tavasszal jár le, s elképzelhető, hogy utódja Alföldi Róbert lesz, korszakunk egyik legkártékonyabb kulturális szereplője.
 Eszenyi Enikő és Alföldi Róbert sok évvel mostani belső kultúrleszámolás előtt |
Úgy látszik, a szivárványkoalíciónak már semmi sem elég. Hiába van valaki velük egy platformon, ha éppen egy bizonyos dologról egy kicsit másképpen gondolkozik, mint a birkanyáj, rögtön össztűz alá kerül, s ezen a ponton már teljesen mindegy, hogy az illető a balliberálisok szekerét tolja-e vagy sem. A keretek persze azóta sokat változtak, de hasonló dolgok miatt küldték egymást guillotine alá a jakobinusok is.
Kis hazánkkal párhuzamosan nyugaton is felfalja a forradalom a gyermekeit. Jó pár hónapja annak, hogy a Harry Potter könyvek írónőjéről, J. K. Rowlingról cikkeztem, ennek oka pedig egy felháborító nyilatkozat volt a részéről, miszerint a sorozat két férfi szereplője homoszexuális kapcsolatban álltak. Akkor persze hangosan tapsolt neki az "LMBTQ-közösség", de úgy látszik, így év végére kiesett az írónő a pixisből. Történt ugyanis, hogy egy Twitter-bejegyzésében kiállt egy, a Globális Fejlesztési Központból elbocsájtott kutató hölgy mellett, akit csupán azért rúgtak ki állásából, amiért azt merészelte mondani, hogy az emberek nem változtathatják meg a biológiai nemüket. Mindamellett, hogy egészen fájdalmas, hogy ilyen alapvető igazságokat kell újra bizonyítani, az is legalább ennyire paradox, hogy pont Rowling állt ki a hölgy mellett (mondjuk ő legalább megtette). Persze ez a védelem is elég liberálisra sikeredett, amint arról a bejegyzés tanúskodik, de már ennyi elég volt ahhoz, hogy a korábban őt ajnározó közösség ellene forduljon és kígyót-békát kiáltson az írónőre. Az agyhalott idióták a liberális hangvételűre sikeredett poszt ellenére transzfóbiával vádolják, valamint az esetet nyílt támadásnak vélik az "LMBTQ-közösség" ellen.
 J. K. Rowling is csak addig ér nekik valamit, amíg a szavai tökéletesen illeszkednek a "progresszióba" |
Hát, ha azt mondanám, hogy sajnálom akár Eszenyit, akár J. K. Rowlingot, akkor hazudnék. Hazudni márpedig nem szoktam. Van egy bölcs népi mondás, miszerint aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Legalább most saját bőrükön tapasztalják meg, kiket is támogatnak mindennapi tevékenységükkel. Persze naiv sem vagyok, kevés az esélye, hogy felnyílik a két hölgy szeme, s mindezek ellenére minden bizonnyal továbbra is hisznek majd a baloldali „haladás” és szellemi pusztítás eszméjében. Bárcsak tévednék!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
