Számomra az egész "kvótadivat" a származási kvótában csúcsosodott ki (amelyet én a saját szóalkotásom nyomán csak rasszkvótának nevezek), erre bőven hoztam fel magam is számos példát (mondjuk itt és itt). Persze rasszkvóta nem csak a filmgyártásban, hanem politikai berkeken belül is létezik, gondoljunk csak Sadiq Khan-ra, a valóságos csődtömegre, akinek regnálása alatt az amúgy is borzasztó London csak még borzasztóbb hely lett, mégis a liberálisok egyik kedvenc üdvöskéje, az elért eredményeitől teljesen függetlenül.

Azonban nem csak a rasszkvóta az egyetlen, amely megkeseríti az amúgy is haláltusáját vívó civilizációnkat. A női kvóta is arra hivatott, hogy bizonyos "társadalmi igazságtalanságokat" küszöböljön ki úgy, hogy mesterségesen avatkozik bele a "kiválasztódási folyamatba". Tehát, szemben egy meritokratikus (teljesítményalapú) modellel, ahol nemre való tekintet nélkül a tehetségesebb érvényesül, a női kvótával a nőket juttatnák előnyösebb helyzetbe, kizárólag azért, mert "alulreprezentáltak" valamely intézményrendszer keretein belül. Leegyszerűsítve, pusztán azért, mert nőnek születtél, a kvóta szorgalmazói szerint több jogod van arra, hogy megkapj egy fontos (vagy kevésbé fontos) pozíciót. A női kvótaharc érthető módon a politikai palettán csúcsosodik ki, magyarországi szószólói főleg azt nehezményezik, hogy a magyar politikai életben alulreprezentáltak a nők. Ezzel ugyan nehéz vitatkozni, mert valóban így van, de erre aligha lehet az a válasz, hogy "juttassuk őket különböző mesterséges előnyökhöz", úgy majd biztos "igazságosabb" lesz a rendszer. (Ezt a fajta "igazságszolgáltatást" már láttuk valahol, nem? Csak nem a marxizmus volt az, ami szeretett hasonló dolgokkal kísérletezni az "elnyomott munkásság" nevében?). Az egyenlősítést lehet ravasz és kevésbé ravasz módszerekkel végezni, hála Istennek, dr. Beleznay Zsuzsi az utóbbiak közé tartozik, aki visszafogottabban ugyan, de úgy látszik, a balliberális nőkép úttörőjének szerepére szánta el magát.

Ha valaki esetleg nem ismerné a hölgyet, annak elmondjuk, hogy a Jobbik új titánjáról van szó, aki nemrég kilépett a jótékony homályból, és az egykori radikális párt "női- és családpolitikáért felelős képviselője" lett. Eddigi tevékenységét átnézve, valahol az evidenciák kinyilvánítása, a Coelho-idézetekre hajazó, megható "bölcsességek", valamint a veszélyesen demagóg politikai megnyilvánulások között egyensúlyozik, de enyhítő körülményként hozzuk fel azt, hogy most kezdte a pályafutását. Múlt héten a PestiSrácok is felfigyelt Zsuzsira, a lap pedig, mindamellett, hogy a nő személyét támadta, valamint a Fideszt vette védelmébe, nem igazán bontotta ki, mi is a baj az egész jelenséggel (tudjuk, Kövér László védelme sokkal fontosabb kérdés!). Egyébként félreértés ne essék, Beleznay valódi háttere például több mint aggasztó (az viszont, hogy kinek a fodrásza volt, számomra teljesen irreleváns).

Nagyjából – pár darab, mondandónkat alátámasztó képpel – itt le is zárhatnánk az egész történetet, hiszen a Jobbik pénzén és "hírnevén" (ami inkább mára csak hírhedtség) felfutó percemberkékből láttunk már eleget a párt háza táján, azonban a nők politikai szerepéről alkotott világképéről érdemes pár mondatot megejteni, valamint a női kvótához való hozzáállásunkat tisztázni.

"Ha több nő van a vezetésben, akkor visszaszorul a korrupció, ami hazánkban egy fontos szempont" – olvashatjuk Zsuzsi Instagram-, illetőleg Facebook-képén, esetleg a vele készült Alfahír-interjú címében. Ha vesszük a fáradtságot és végigolvassuk az egészet, akkor rövid úton rájöhetünk, hogy nem ez az egyetlen "bölcsesség", amit a hölgy elejt, anélkül, hogy különösebben alátámasztaná, miért gondolja így. A legszembetűnőbb, első olvasatra is bődületesen nagy ökörség, hogy a nők "kitartóbbak, empatikusabbak, körültekintőbbek", ezért sok országban "nőt neveznek ki védelmi miniszteri pozícióba". A fokozott empátia valóban több nőre lehet igaz, mint férfira (s ez így van jól), de, hogy a felsorolt tulajdonságok tükrében miért jó, ha nőből lesz védelmi miniszter, szintén nem derül ki. Hovatovább, nem tudom, hogy kedves olvasóink hogy vannak vele, de egy védelmi miniszter esetében nem feltétlenül szerencsés tulajdonság az, ha túlzottan empatikus. Jelen sorok írójának tradicionális nőképéhez pedig egyáltalán nem illik a védelmi miniszteri pozíció, maximum az új keletű hollywoodi filmek világképéhez, ahol empátia helyett viszont egyre gyakrabban teremtenek "férfias nőket", az LMBTQ-propaganda hamis oltáráról támadva a hagyományos nemi szerepeket.

Beleznay Zsuzsi gondolataival és véleményével az a legnagyobb probléma (mindamellett, hogy gyakorta nem támasztja alá őket, akarva-akaratlanul egy Oravecz Nóra-idézettárat eszünkbe juttatva), hogy a női szerepet és a politikában betöltendői feladatokat teljesen rossz koordinátarendszeren értelmezi, s ez az a pont, ahol visszakanyarodunk az írás elején található kvóta-kérdéshez. Beleznay Zsuzsi azt állítja, hogy a több női vezető kevesebb korrupciót eredményez, mert...mert csak ( ugyan "számos tanulmányra" hivatkozik, ahol ezt olvasta, de itt ennyiben meg is áll a történet). "Logikusan" tehát több nőt kell ilyen (politikai) pozíciókba segíteni, mert akkor "minden rendben lesz". Zsuzsi számára tehát vagy minden ilyen egyszerű, vagy szándékosan demagóg (utóbbi rosszabb). Mivel a nő korábbi megnyilvánulásai és mostani szerepvállalása is a balliberális oldalra helyezik őt, joggal feltételezhetjük, hogy a gondolatai mögött meghúzódó nettó populizmus a női kvóta támogatásának kapuja, amelynek nyugaton már számtalan elszánt híve van.

A női kvóta tehát semmiben nem különbözik az általam felvázolt rasszkvótától, vagy éppen attól, hogy a marxisták csak azért segítettek valakit fontos pozícióba, mert "munkás" volt (ami valamilyen oknál fogva gyakorta abban végződött, hogy a szerencsétlen "felszabadítandó" dolgozók helyett az igazán zsíros pozíciót egy-egy befolyásos zsidó kapta meg, lásd: Tanácsköztársaság). Mi a társadalomra erőltetett mindenféle, ilyen-olyan kvóta és hamis egyenlősdi helyett a valódi, meritokrácián alapuló szívós munkában hiszünk, ahol valódi tehetséggel egy nő is érvényesülhet a politikai életben, ha valóban a képességei juttatják oda és nem mesterséges, erőltetett kivételezés (fordítva is ugyanez a férfiakra is). Az pedig, hogy valaki korrupt vagy sem, mindentől függ, csak éppen attól nem, hogy férfiról vagy nőről beszélünk-e. Beleznay pedig jobban tette volna, ha e helyett a közjáték helyett a hagyományos családmodell szétesése, esetleg az LMBTQ-propaganda ellen, vagy a tradicionális férfi-női szerepek mellett foglal állást.

Sokadik szög ez már a Jobbik koporsójába, s egykori "ős-jobbikosként" emlékszem a sok-sok anekdotára, egyes prominensek hogyan válogatták ki maguknak, kikből lesznek női tanácsadók, asszisztensek stb. Nos, hát azok a történetek bizonyosan nem illenek bele a Jobbik újfajta, "nőkről alkotott világképébe"...

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info