Csak az elmúlt másfél-két hétben tucatszám érkeztek a hírek szoborrongálásokról, szobordöntögetésekről nem csak az Egyesült Államokban, de Európában is (erre az "importjelenségre" máskor és máshol majd még kitérünk). Ezek a szobordöntögetések – azontúl, hogy destruktívak – még mindenféle koncepciótól is mentesek. Az ugyan várható volt, hogy az egykori, számunkra szép emlékű Konföderáció szobrai fognak először a majmok áldozatává esni, az pedig már csak úgy mellékesen érdekelne, hogy hol van ilyenkor az a Donald Trump, akire (számomra nem teljesen érthető módon) még sok ismerősöm is felnéz.

Ám a dolog – ahogyan az várható volt – itt egyáltalán nem állt meg, és egy idő után válogatás nélkül kezdték tizedelni a szobrokat. A kommün haragját pedig könnyű volt kivívni: "rasszistának és nácinak" lényegében akárkit el lehet nevezni, azt is, aki magát a legnagyobb antifasisztának vallotta, de erről majd később.

Ezen logika mentén esett áldozatul a "rasszista" II. Lipót szobra (és emléke) Belgiumban, de az Egyesült Királyságban is aktivizálták magukat a "békés tüntetők".

A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy pár esetet leszámítva nem, vagy alig ütközik valódi ellenállásba a csőcselék. Ha pedig igen, akkor annyi év távlatából még most is a déli hősök harcolnak még holtukban is:

A nyugati civilizáció magyarul már arra is alig képtelen, hogy önmagát megvédje, az egykori expanzív térség képe pedig már rég a múlt árnyékába veszett. No, de mi a helyzet itthon?

Írásaimban többször említettem már, de most is idekívánkozik, hogy ami nyugaton megjelenik – legyen az bármi – Magyarországra is el fog érni, csak késéssel. Jelen esetben most nem is kellett annyit várni (bezzeg a farmerra az átkos alatt!) és máris megkaptuk a híreket az első rongálásról. Mivel idehaza nehezen lehet olyan köztéri szobrot találni, mely olyan alakot formál, aki kicsit is hírbe hozható a "rabszolgatartással", így rögtön az alkoholista "angol bulldog", a világ egyik legkártékonyabb történelmi szereplőjének szobra került sorra a Városligetben.

Mielőtt azonban továbbmennénk, itt álljunk meg egy pillanatra! Volt, aki nyilván örült a szobron díszelgő "náci" és BLM" feliratnak, volt, akiknek nyilván nem tetszett, de nagy bánatomra elég kevesen tették fel a valódi kérdés az egésszel kapcsolatban: MI A FENÉT KERES EGY WINSTON CHURCHILL-SZOBOR MAGYARORSZÁG BÁRMELYIK KÖZTERÜLETÉN?

Egy olyan emberé, aki kis túlzással egész szánalmas életében azon mesterkedett, hogy hogyan lehet Európát – Anglia javára – destabilizálni, akinek oroszlánrésze van abban, hogy a tengelyhatalmak – így hazánk is – elvesztette a második világháborút, aki "még az ördöggel is összeállna Hitler ellen", aki ellehetetlenítette a Brit Fasiszta Unió működését stb-stb... Tudják, önsorsrontásból is többféle létezik. Egyik fajtája az a nyugati nemtörődömség és passzivitás, amit előbb már említettem, de van egy olyan is, ahol egy adott nép a saját történelmét megerőszakolva olyan embereknek állít szobrot, akik nemhogy nem játszottak az égvilágon semmi pozitív szerepet az ország életében, de ahol csak tudtak, ártottak neki. Külső nyomásra tesz ilyet az ember? Vagy saját magunk vagyunk ennyire ostobák? Nem tudom, melyik a rosszabb verzió.

Mindenesetre a szoborrongálók sem történész szakon végezhettek, legalábbis Churchillt "nácinak" nevezni elég nagy butaságra vall. Sőt, lényegében Churchill lenne az utolsó, akire ezt lehetne mondani, hiszen akkora elvakult antifasiszta volt, hogy még Rudolf Hess békejobbjáról sem akart hallani egy percig sem.

Ezen a ponton viszont feltettem magamnak egy kérdést, amely ugyanúgy lehet képzelgés is, mint merő valóság (ebben a magából kifordult világban már ki tudja). Mi van akkor, ha nem is a BLM-csőcselék helyi tagozata felelős a történtekért, hanem egyszerű "lifehack"-kel (életszerű megtévesztéssel) állunk szemben és aki/akik ezt tették, azok nagyon is tisztában voltak vele, hogy mit pingálnak fel kire és miért? Akarva-akaratlanul eszembe jutott egy régebbi, általam nagyon kedvelt rövid rajzfilm, amely valamilyen csodával határos módon mind a mai napig megtalálható YouTube-on is, ráadásul portálunk jóvoltából magyar felirattal, és pontosan azt mutatja be, amire gondolok, csak fordítva:

Forgatókönyvtől függetlenül egy dolog azonban kétségkívül igaz: jelen helyzetben Churchill talán elgondolkozna rajta, hogy annak idején jó oldalon állt-e, látván, mi történik saját, egykori hazájában (is). Hiába, minden, amit teszünk (vagy nem teszünk) az életben, egyszer megbosszulja vagy éppen meghálálja magát. A történelem pedig elég merész és ironikus hozzá, hogy egy-egy lépéstől civilizációk sorsa is múlhasson.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info