Sorra kudarcot vallanak azok a próbálkozások, amelyek a NER-t próbálják definiálni, vagy egy korábbi rendszerre ráerőltetni. Ez a kudarc szükségszerű, hiszen mondjunk akár jót vagy rosszat róla, azt bizonyosan kijelenthetjük, hogy egyedülállónak egyedülálló, így "régebbi korok diktatúráival" összehasonlítgatni eleve felesleges. A kormányzat kommunikációja remekül ért ahhoz, hogy egymástól normál esetben teljesen távol álló csoportosulásokat egy akolba tereljen. Egy évtizede ugyan még ki gondolta volna, hogy ugyanarra a pártra fog szavazni sok-sok megtévesztett radikális jobboldali és Németh Sándor hitgyülis mókusőrse? Ennek a titka a "mindenkinek azt mondunk, amit hallani akar" elvben rejlik, s mivel fentebb említettem, hogy a függönyön egyre nehezebb átlátni, ez a taktika működik is. Jelen sorok írója képtelen megszámolni, hány beszélgetést folytatott le olyan emberekkel, akikkel kapcsolatban ugyan tisztában volt, hogy őszinte jobboldaliak, mégis lehetetlen küldetés volt "felébreszteni" őket még akkor is, ha huszadjára ismételte el ugyanazokat a sarkalatos pontokat, ahol bizony "bőven kilóg a lóláb".

A Fidesz heterogén szavazóbázisát még a legkifinomultabb módszerekkel sem könnyű összetartani, de eddig nem úgy néz ki, hogy bárkinek nagyobb rést sikerült volna ütni a pajzson. A NER-t baloldali pártokra lecserélni eleve ostobaság, így egyetlen lehetőség, hogy a kormányt jobbról kell megelőzni. Ennek egyik elengedhetetlen kelléke a fentebb említett módszer, miszerint reflektorfénybe kell helyezni azokat az eseményeket, hogy a kormány "jobboldalisága" ellenére mégsem úgy cselekszik, vagy nem úgy kommunikál. Klasszikus példa erre a "két hét alatt rend lesz" című bődületes nagy hazugság, melynek cáfolata legutóbb Érden bukkant fel egy cigányháború képében (erről érdemes megtekinteni Toroczkai Lászlónak, a Mi Hazánk elnökének videóját is). A gordiuszi csomó azonban abban rejlik, hogy annak ellenére, hogy a vak is látja Magyarország egyre romló közbiztonságát, sokan ezt egyáltalán nem kötik össze a kormány korábbi ígéreteivel, csak "úgyseleszjobb" fapofával legyintenek egyet.

Itt pedig el is érkeztünk a fásultság nevű jelenséghez, amely szintén egyre inkább kimutatható a jelenkori Magyarországon. A Jobbik árulása nyomán bizony jó sok időbe beletelik majd, mire igazán ütőképes nemzeti erő tud formálódni (erre a Mi Hazánknak jelenleg minden esélye megvan), valamint az egyre aggasztóbb méreteket öltő vagyoni-társadalmi differenciálódás sem segít az optimizmus terjedésében. Természetesen nem teljes egyenlőséget szeretnék propagálni, de a magyar haza szívét-lelkét jelentő (keresztény) középosztály lényegében teljesen eltűnt. Innen vagy felemelkedtek a NER-hez hű elemek, vagy pedig lecsúsztak (ez a gyakoribb). (Itt jegyezném meg halkan, hogy minden negatívum ellenére remélem, nincs már olyan ember, aki a KSH adatainak akár csak egy percig is hisz.)

A középosztály nemléte óriási vérveszteség a nemzetnek, mint ahogy a parasztság kommunizmus alatti lezüllesztése, vagy a munkásréteg agyának kádári átmosása is. Ezekből kilábalni öt, de még tíz év alatt sem lehetséges, a restaurációt pedig már tegnapelőtt el kellett volna kezdeni.

Egyéb finomságok még: mind a mai napig nem lehet tudni, milyen hatással van a csok Magyarország népesedésére, társadalmi szerepére. Noha egyértelmű, hogy a legtöbbet a már eleve gazdag családok szakítják vele (ez jellemző a Fidesz gazdaságpolitikájára), elvileg több gyermek született, mint tavaly ilyenkor, ami egyértelműen üdvözlendő, már ha magyarokról van szó. Ugyanis ezzel meg az a bökkenő, hogy a politikailag korrekt világban fogalmunk sincs arról, hogy ebből mennyi magyar. A KSH-adatok alapján (már megint ők) Észak-Magyarországon emelkedett leginkább a születések aránya, amely mindenféle előítéletek nélkül eléggé komoly aggodalomra ad okot. De kedves kormányunknak végtére mindegy is! Csak a szavazójuk legyen mind. Elvégre nem pusziért adnak a "cigányzenészek" megsegítésére 800 millió (!) forintot (6:55-től).

Természetesen elutasítjuk azt a balról jövő gondolatot, miszerint diktatúrában élnénk, azonban azt is, hogy a Fidesz elsőrendűen a jobboldali politikát tartja szem előtt. Ha valódi elhivatottságról lenne szó, már régen megtettek volna olyan lépéseket, amelyekkel már finoman szólva is elkéstek (Gyurcsányék elszámoltatása, jobboldali kultúrharc beindítása stb.) Utóbbi felelős például azért is, hogy a hazai egyetemek jelentős részében nemhogy zöld utat kaptak a 21. századi bőrbe bújt kommunizmus (LMBTQ és társai) tételei, de sikeresen balra tolták a fiatal egyetemisták egy jelentős részét. Az érintett fiatal értelmiség 10-12 éve úgy "lázadt", hogy a Jobbikra szavazott, ma pedig úgy, hogy a Momentumra, vagy a DK-ra.

Az ideológiai keszekuszaság, amely sok más mellett a 21. századot jellemzi, megnehezíti a "biztos pontok" keresését, noha az embereknek szellemi és fizikai téren is erre lenne leginkább szükségük. A NER pedig nem csökkenti, hanem felerősíti ezt a problémát gyakran egymásnak is ellentmondó nyilatkozataival, tetteivel. Az "arra figyeljetek, amit csinálok, ne arra, amit mondok" elve így lett a rendszer védjegye, s amely rendszert egyik korábbinak sem lehet megfeleltetni, hiszen nem létezett még ehhez hasonló sem. Bizonyára a jövőbeni történészek is sokat vitáznak majd, amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszerét próbálják definiálni, s mi sem azzal a céllal ragadtunk virtuális tollat, hogy itt és most feloldjuk a kérdést. Azonban van egy szó, amely mindig elsőként jut eszembe hasonló beszélgetések alkalmával. Ez pedig a groteszk. Segítségként képzeljenek csak el egy képet, ahol Németh Sándor és egy eltévelyedett "nemzeti radikális" kéz a kézben mennek ikszet húzni a kormánypártokra. Ugye, hogy mennyire ijesztően valóságos?

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info