A politikusnő enyhe debilségének jelei jól kivehetők durva arcvonásain, amelyeket mintha fejszével faragtak volna ki. Erről természetesen nem tehet, hiszen a külsejét adottságként kapta, viszont a mosónő adottságaihoz képest mértéktelenre hízott hatalomvágya és gátlástalansága már szerzett tulajdonság, és ez okozza azt a komoly ambivalenciát, amit megszólalása után egy perccel már mindenki érez.

Az ő gondjaira még egy mosóteknőt is csak nehéz szívvel bíznék, nemhogy egy ilyen nagy múltú kerületet. Nehezen felejthető az önkormányzati választások ferencvárosi történései között az, amikor e jeles hölgy a győzelem pillanatai után kiült az önkormányzat folyosójára a polgármesteri szoba bejárata elé, mondván, hogy most ő majd lefüleli a fideszes elődjének a korrupt ügyeit, és el fogja csípni azokat az iratokat, amelyeket minden bizonnyal az orra előtt akarnak kicsempészni a hivatalból a távozó és pakoló fideszesek. Látszott rajta, hogy ezt teljesen komolyan gondolja, és valószínűleg még most sem érti, hogy miért nem sikerült a dolog.

Regnálásának egy éve alatt az idő kereke száz évet forgott vissza a közügyekben, és jelenleg már a hajmeresztő ügyek futószalagon követik egymást a kerületre telepedő kommunista félhomályban. Alpolgármesternek Dada Suzi nevű Kétfarkú Kutyapártos klinikai elmebeteg barátnőjét tette meg, akinek a világnézete (és pártja is) értelmezhetetlen.

Ahogy ezzel a ’kutyanő’ haverjával szokott viháncolni a testületi üléseken félrehúzódva, az pontosan mutatja, hogy nekik inkább egy mosókonyha hátsó részében, vagy egy pszichiátriai osztályon lenne a helyük. Önálló gondolata ennek a párosnak természetesen semmi, sőt sokszor elakadnak a szokásos ideológiai mantrájuknak a felmondásában is, a szakmai hozzáértésükről pedig egész egyszerűen ne is beszéljünk, annyira nincs miről. Elgondolkodtató, hogy ilyen sivárság és tehetségtelenség közepette mi lehet a hajtóereje egy ekkora hatalom- és feltűnési vágynak.

Jól jellemzi Baranyi karakterét a Trianon-évforduló kapcsán elmondott beszéde, melyben kiemelte, hogy meg kell értenünk a szomszéd nemzeteket, mert ők felszabadultak a mi elnyomásunk alól. És az ország feldarabolását mi magunk okoztuk. Ekkora apokaliptikus hülyeségek, ráadásul ünnepi beszédben, még a Kádár-korban sem hangzottak el, sőt, továbbmegyek, ilyet még Rákosi „Kócos” Mátyás sem mert hangoztatni. Baranyi Krisztina személyében pontosan nyomon követhető a jellegzetesen aberrált bolsevik ’történelmi ügymenet’: először ostoba döntések sorozata, kapkodás, sértődés, pánik és paranoia. Brutális fellépés a nem kommunistákkal szemben, majd ezt kiterjesztve egyre inkább szembefordulás a saját szövetségesekkel, hasonszőrűekkel és tanácsadókkal, végül teljes elszigetelődés és kölcsönös leszámolások. Az utolsó pont kivételével a többi már megvalósult.

A kommunizmus fogalmával, a kommunisták nevesítésével nap mint nap találkozunk az interneten, a médiában, magától értetődően használjuk ezt a megnevezést, de sohasem szánunk rá időt, hogy elmondjuk mit is értünk alatta. Bármennyire is triviálisnak tűnhet, próbáljunk meg egy hosszabb definíciószerű leírást adni a kommunizmusról, mégpedig nemzeti radikális szemszögből. Nem könnyű ezt megfogalmazni, és biztos sok lesz benne a hiányosság, de szükség van rá, mert az emberiség egyik legnagyobb szégyenéről van szó, amely újra és újra visszatér, valószínűleg azért, mert gyökerei az emberi természet sötétebb mélységeiből eredeztethetők.

Ez nemcsak egy ideológia, nemcsak Marx és a klasszikusok, valamint követőik és megreformálóik agymenéseinek tárháza. A valóság durva anyagi leegyszerűsítésére támaszkodó egyenlősítő, utópista filozófia, életérzés, valamint a hatalom utáni alaptalan és mértéktelen sóvárgás és életmód egysége. A kommunizmus gyakorlata és ideológiája az emberi népesség anyagilag és szellemileg legelmaradottabb rétegeinek a hatalom megszerzésére és gyakorlására irányuló tevékenysége. Ezt a kommunista pártnak nevezett, a társadalomból jórészt kitaszított lumpenértelmiségi csoportok vezetésével, és az általuk kidolgozott, a valóságtól messze elrugaszkodott, utópista ideológia alkalmazásával kívánja megvalósítani. A kommunista párt a hatalom átvétele és szélsőségesen zsarnoki gyakorlása során szellemi alkalmatlansága és a társadalomtól való elszigetelődése folytán erősen frusztrált, sőt sokszor paranoiás állapotba kerül. Ennek oka az alacsony szellemi nívó generálta állandó kudarcok miatt kialakuló általános bizalmatlanság és gyanakvás. Ez sok országban ahhoz vezetett, hogy a hatalomra került kommunista csoportok - miután külső ellenségeiket elpusztították - egyéb ellenség híján saját mozgalmuk ellen fordulva tömeges leszámolásokba kezdtek. Ez az önpusztító sajátosság a francia forradalomtól kezdve a kambodzsai népirtásig csak a bolsevik fordulatok sajátos specifikuma, más politikai mozgalmakra ilyen nagyságrendben ez nem jellemző. Ezért nevezzük a kommunizmust a legprimitívebb és leggyilkosabb ideológiának, mely nemcsak ellenségeit, hanem saját magát is megtámadva a pusztítás démonává válik. Kommunista hatalomátvétel általában csak szélsőséges külső nyomás vagy extrém belső körülmények által, társadalmi konszenzusok nélkül valósul meg. A kommunizmust megvalósító rétegek nem alkalmasak a társadalom vezetésére, erre való törekvésük mégis azt jelzi, hogy a hatalom utáni sóvárgás az emberi természet alapvető vonásai közé sorolható.

A kommunista működése során ellentétbe kerül minden addigi emberi hagyománnyal, valamint az abból létrejött, az emberi társadalom alapvető pilléreit jelentő szerveződéssel (nemzet, család, vallás, tulajdon), valamint az ezeket őrző emlékezettel, az emberi múlttal. Ezért mindezekkel erőszakkal akar leszámolni, elsöpörni és ’végképp eltörölni’ szeretné a régi társadalom és kultúra valamennyi elemét.

Mit tudunk a kommunizmus humán oldaláról elmondani, mi az, ami az emberi psziché oldaláról a belső lényegeként jellemezhető? Azt, hogy nem más, mint az emberi ősbutaság, a hozzá nem értés, a mértéktelen hatalomvágy és brutalitás kombinációjából létrejött téveszmék zavaros kombinációja. A téveszmék által generált magatartásformák közül a naív utópizmus, a gátlástalanság, a hamis valóság kreálása, és a paranoiás kegyetlenség emelhető ki.

Legegyszerűbben szólva tehát a kommunizmus nem más, mint a világ és az élet természetes hierarchiájának és harmóniájának felrúgása, a nem erre hivatottak uralma, a társadalmi piramis feje tetejére állítása.

És végezetül egy üde színfoltot jelentő történés, amely megmutatja, hogy mivé válik, hová jut az ősmozgalom, ha magára hagyják az újkommunisták.

A Népi Front nevezetű tébolydaszökevények csoportja ünnepli a patkányforradalom évfordulóját. Ezeknek az embereknek a Lipótmezőn lenne a helyük, nem a társadalomban. (Lehet, hogy ezért is záratta be Gyurcsány, hogy több elvtársa legyen szabadon.) Igazából haragudni sem lehet rájuk, mert messziről láthatóan debilek, de azért jól mutatja, hogy kik képezik ennek a mozgalomnak a legmélyebb ’népi alapjait’.

Mi következik ebből? Az, hogy a kommunizmus az általunk, konzervatívok által vallott természetes hierarchia, harmónia és szakralitás, a világ természetes rendjének durva felrúgása, amely a legdurvább agresszió Isten, ember és természet ellen.

És mindez rávilágít arra is, hogy mennyire tarthatatlan és ostoba a Fidesznek az a nézete, hogy a radikális jobb- és baloldal összeér, és hogy a nemzeti radikalizmusnak és a kommunizmusnak közösek a gyökerei. Valójában az eszmei paletta két legellentétesebb, legantagonisztikusabb ideológiájáról van szó, amely soha, sehol, semmilyen helyzetben nem hozható közös nevezőre. Az, hogy néha bizonyos emberek átlépnek egyik ilyen pártból a másikba (1945 után), vagy a mai Jobbik elvtelen embereinek politizálása nem bizonyít semmi mást, csak egyes emberek karrierizmusát és gátlástalanságát.

A jellemtelenség és az alkalmatlanság hatalomra törése sajnos soha nem fog kimúlni, amíg ember él a földön. De mivel megjelenése erőszakos, visszataszító és önpusztító, ezért az ellene történő határozott fellépés esetén külső segítség nélkül hamar össze tud omlani. Főleg, ha címeres elmebetegek állnak a ’társadalom-formálás’ élén.

Reméljük, a IX. kerületben is ez fog történni, és a jobb sorsra érdemes ferencvárosiaknak nem kell végigszenvedniük az önkormányzati ciklus mind a 4 hátralévő évét. Ha igen, felejthetetlen időszaknak néznek elébe…

Szende Péter - Kuruc.info