Orbán Viktor érti a dolgát. Nem is kicsit. Maximálisan kiaknázza a populizmus minden egyes szegletét, ezt a jobboldalt mérgező eltorzult korszellemet, ha úgy tetszik, gólemet. De hát Orbán Viktor sosem volt szívbajos, ha valamit ki kellett aknázni, még akkor sem, ha az gyökeresen szembement a korábbi elképzelésekkel (gondoljunk csak 2015-re, amikor felismerve a "népakaratot", az addigi nemtörődöm állapotból egyik percről a másikra a bevándorlás egyik legnagyobb ellenzőjévé lépett elő). A populizmus mellett ahhoz is remekül ért, hogy ezeket a váltásokat, vagy hangzatos szólamokat úgy tudja eladni, hogy az emberek túlnyomó része mit sem sejt, sőt, lelkesen tapsol. Pedig a tisztábban látáshoz olykor-olykor maga a miniszterelnök is ad kapaszkodókat, emlékezzünk csak vissza a "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" mondatára. Orbán, noha ezt egy külpolitikai téma kapcsán mondta, bizonyára alkalmazza más esetekben is.
Visszatérve a populizmusra, a "mindenkinek tetsző" beszólásokat persze nem mindegy mikor és milyen környezetben "lövi el" az ember. A miniszterelnök ezt is remek érzékkel csinálja. Ezek közül a legutóbbi és talán a legemlékezetesebb is a pálinkával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ital alapvető élelmiszernek számít. Nyilvánvalóan erős túlzás, amit most vetek papírra, de a szemléltetés kedvéért azért leírom, hogy valószínűleg ebben az ominózus percben nyerte meg a '22-es a választásokat. Jómagam is csak elvétve ismerek olyanokat, akik ne szeretnék ezt a hungarikumot, s amíg ilyen frázisokat pufogtatunk, addig sem kell kényelmetlen gazdasági kérdésekre felelni, vagy például arra sem, hogy mikor lesz már végre "két hét alatt rend". Félreértés ne essék, én is lelkes kedvelője vagyok az italnak, de ez az alapvető élelmiszeres performansz, illetőleg az utána következő "belváros-vidék" összehasonlítás hangzatos ugyan, csak az aranyozott színházi függöny mögött a díszletek már igencsak erodálódott állapotban vannak. Bármennyire is kedveljük a pálinkát, nem számít alapvető élelmiszernek, és bizonyára ugyanezen a véleményen vannak azok a családok, idős emberek is, akik egész életükben nem kerestek annyi pénzt, mint egy-egy NER-közeli személy két hét alatt és örülnek, ha "extra" kiadások nélkül kihúzzák a hónap végéig. A "belváros-vidék", a történelem folyamán jobbára antiszemita töltetűnek számító összehasonlítást is nehéz komolyan venni olyasvalakitől, aki a zsidókat "Isten ajándékainak" tartja, a pártja pedig Izrael lelkes szövetségese.
Zoom
Hmmm...ennek azért nem sokan tudnának ellenállni! Forrás: magyarkincsek.hu
De, ugyan már! Egy maréknyi emberen kívül ezt mégis ki pörgette így végig a fejében? "A pálinkát szeretjük, nagyon jó volt a beszólás, ilyen tökösnek kell lenni." Aztán oszolj van, mehet minden a régi kerékvágásban. Itt és most hajlandó vagyok fogadni BÁRKIVEL, BÁRMIBEN, hogy lesznek olyan emberek, akik csak ezért a "pálinkás történetért" fognak 2022-ben a Fideszre szavazni. Mondjuk szó, ami szó, ez inkább a demokrácia szégyene, a miniszterelnök "csak" kiaknázza a lehetőségeket. S még egyszer, nem, itt nem azzal van a probléma, hogy valaki ilyet mond a pálinkáról, hanem azzal, hogy így fedi el az egyre tornyosuló problémákat.
A szomorú valóságnál és a még elszomorítóbb korszellemnél már csak a liberális hangok voltak még irritálóbbak, amelyek menetrendszerűen feléledtek az esemény hallatára. Persze a lényeget ezúttal sem sikerült túlságosan megfogni. Feltűnt már a kedves olvasónak, hogy ha éppen nem a holokauszt, vagy a rasszizmus van főszerepben, akkor gyakorta ostorozzák a magyarokat "egészségtelen életmódjuk és alkoholizmusuk" miatt? Itt persze nemcsak olyan Landeszmann György-féle "klasszikusokra" gondolok, mint a "bőgatya és a fütyülős barack" esete, hanem rendszeres kritikákra (jelen sorok írója is tanúja volt hasonlónak még az egyetemi éveiben, akkor egy itt meg nem nevezendő zsidó professzor tartott kiselőadást a magyarok "káros életmódjáról"). Természetesen nem az egészségtelen életmódot vagy az alkoholizmust kívánom propagálni, de az évek alatt összegyűjtött tapasztalatom szerint egyáltalán nem élünk egészségesebben vagy egészségtelenebbül, mint a környező európai népek. Igen, ehetnénk több halat vagy ihatnánk kollektíven kevesebbet, de egyáltalán nem vagyunk kirívóak a térségben, ezért a folyamatos ostorozás is felesleges.
Zoom
Már értem, honnan jött ez a nagy lelkesedés. Orbán Viktor vejével, Tiborcz Istvánnal koccint. Forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala
S, hogy mégis miért tartottam ezt fontosnak leírni? Egyrészt amúgy is többször kikívánkozott már, másrészt szembe jött velem Zuckerberg Facebook-börtönében egy "ajánlott bejegyzés" (nem értem, miért voltam célközönség, a jobboldali vélemények korlátozása helyett inkább a híroptimalizáláson kellene dolgozniuk) egy nlc.hu által megjelentetett cikk (azért kellett pár perc, mire rájöjjek, hogy ez a Nők Lapja Cafét jelenti), ahol rögtön támadásba is lendültek a fent ismertetett rendszer szerint. Két, valóban szomorú és gyalázatos történet után le is vonták a következtetéseket, hogy "az alkoholizmus nem tréfás és nem hungarikum". Igen, valóban nem az, csakhogy senki nem beszélt erről, a miniszterelnök sem. Vagy inkább azt akarták írni, hogy ezek a "rasszista, antiszemita, kirekesztő magyarok még mindennek tetejében mindannyian alkoholisták is"?
"Nem a mesekönyvekkel és szivárványcsaládokkal kéne annyit foglalkozni, hanem inkább odafigyelni arra, hogy egy kormányfő ne tapsoljon az alkoholizmusnak" – vonta le az elmés végkövetkeztetést a portál (szinte már "vártam", mikor keverik ide az aberráltakat is).
Tehát egy szó mint száz, a "haladóknak" megint nem sikerült megfogni a lényeget, de hát nem is várjuk el tőlük, hogy ezt tegyék. Viszont a pálinka mellett szól egy eddig nem hangoztatott, igen komoly érv is. Amikor egyre jobban süllyed maga alá ez az egész posvány, amit 21. századnak hívunk, itthon pedig egyik oldalról a gátlástalan liberálisok, a másikról meg Orbán Viktor újrahasznosított Kádár-rendszere ostromol, azért csak szükségünk van néha (sajnos egyre gyakrabban) egy-egy kupica jóféle szilvára, hogy bírjuk még ép ésszel, és az asztalnál ülve tragikomikusan elküldjük ezt az egész jelenkort a fenébe. Egészségünkre!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info