Amíg a balliberális ellenzék táboron belül "harcol" (értsd: igyekszik minél több helyen elcsalni a saját előválasztását, hogy így ússzák meg az esetleges valódi versenyt és kiéleződő ellentéteket), a Fidesz már javában azon mesterkedik, hogyan sajátítsa ki a jobboldalt kizárólag a kormánypártok részére. Ehhez elég csak megfigyelnünk az alázatos propagandasajtójuk nyelvi eszköztárát ("a jobboldal", melynek megtestesítője "természetesen" csakis a Fidesz lehet), a hangzatos, ám csak szavak szintjén harcias politikai lózungokat, vagy éppen azokat a mi hazánkos javaslatokat, amelyeket anno lesöpörtek, majd miután lemonitorozták, hogy a társadalmon belül komoly támogatottsága van a szóban forgó indítványoknak, nemes egyszerűséggel ellopták azokat, hogy sajátjukként terjesszék be őket. Utóbbi persze már jó pár helyen lelepleződött, de biztosan állítható, hogy még mindig van a társadalomnak egy olyan markáns része, amely meg van győződve arról, hogy az ún. gyermekvédelmi törvény a Fidesz agyából pattant ki.

Ezzel párhuzamosan a balliberálisok azt próbálják elhitetni magukról, hogy ők az egyetlen "ellenzéki alternatíva" a NER ellen, amely különösen röhejes annak olvasatában, hogy sokszor még úgy is egymást szidják, hogy az előválasztást igyekeznek elmismásolni a "mindenki egy jelölt mögé sorakozik fel" elképzelés egészen abszurd módszerével (arról meg nem is beszélve, hogy az igazán lényeges ügyek mentén ritkaságszámba megy, hogy a Fidesz és a balliberálisok álláspontja eltérne, lásd: cigánykérdés, Izraelhez fűződő viszony, anno a Magyar Gárda elítélése stb.). Szinte borítékolható, hogy ahol mégis lesz némi verseny, ott a szemben álló felek jobban fogják gyűlölni egymást, mint az eredeti ellenfeleket, amelynek az ő szempontjukból nem sok értelme van, de legalább nekünk mulatságos. Persze még ezzel együtt sem lehet állítani, hogy az előválasztás feltétlenül egy elvetélt ötlet lenne. Egyrészt megmozgathatja, beizzíthatja a baloldali szavazókat, másrészt pedig a bevonzott érdeklődőket is aktivizálni tudják a tényleges országgyűlési kampány során (aláírásgyűjtés stb.). Azonban gazdasági nehézségek, a vadkapitalizmust is megszégyenítő kormánypárti ámokfutás ellenére sincs semmiféle jogosultsága arra a magyar baloldalnak, hogy a nehéz helyzetbe jutott országot irányítsa. Vélhetően ennek okait nem kell magyarázni, hiszen egy normálisan gondolkodó ember számára már a puszta világnézetük is kellőképpen taszító. Nem mellesleg az LMBTQ-lobbihoz való hozzáállásuk a magyar társadalom jelentős részében megütközést kelt, így az egyelőre többet visz, mint hoz. S igen, itt a hangsúly az egyelőre szavunkon van, hiszen a szivárványos propagandának elsősorban a fiatalabb korosztályok vannak kitéve, s a pozitív fogadtatása is a tinédzserek, illetőleg a "fiatal felnőttek" körében a legmagasabb. Ezek a "fiatal tömbök" erős szavazóbázist biztosíthatnak a jövőben, ahogy erre a Momentum és a DK is egészen biztosan apellál.

Nos, ilyen környezetben kell megállnia a helyét a mindenkori harmadik útnak, amely így első olvasatra sem könnyű feladat, ahogy természetesen a gyakorlatban sem az. Noha maga a fogalom világnézetileg nem teljesen tisztázott, kvázi semleges fogalom, annyit már maga a kifejezés is mindenképpen elárul, hogy egy, a fentebb felvázolt két alternatívát egyaránt elutasító gondolatkörről van szó. Ettől azonban még nem lesz a "harmadik út" sem jobboldali, sem baloldali (a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is szereti magáról azt hitetni, hogy ők egy merőben más alternatívát mutatnak fel, mint az egyesült balliberálisok, aztán mégis rendszeresen kibújik az a bizonyos szög a zsákból. Mi következik tehát ebből? A harmadik út egy alternatíva, amely lehetőséget, választást teremt az emberek számára, ha végre eljutnak arra a szintre, hogy torkig vannak a Fidesszel és a balliberális ellenzékkel is. Ezt az alternatívát viszont minél mélyebb tartalommal kell megtölteni, hiszen harcolni elsősorban valamiért, nem valami ellen érdemes (vagy legalábbis utóbbi nem elégséges a végső győzelemhez), a "világnézetileg semleges" dolgok meg már eddig sem működtek és eztán sem fognak. Ez a tartalom pedig olyan szilárd, áthatolhatatlan jobboldali alapelvekből kell, hogy álljon, ahol egyaránt szerepet kapnak nemzeti elemek, és a szó jó értelmében vett, nemzeti szolidaritáson alapuló szociális elemek is. Hiszen utóbbi a nemzeti, európai érzület nélkül internacionális bolsevizmus, előbbi pedig burokba zárt, földtől elrugaszkodott tévelygés, amely a folyamatosan változó világ problémáira teljesen érzéketlen, ráadásul kellő alapok híján könnyen átvált alpári sovinizmusba, rosszabb esetben pedig a filoszemita "kóserkonzervatív" irányba sodródik.

Végül pedig a gyakran lesújtó eredményt mutató társadalmi állapotok tükrében sem gondolom, hogy ez az ország ne lenne érdemesebb jobb sorsra, amelyet kedvező körülmények esetén ne tudna elérni. Könnyen lehet, hogy az önnyugtatás kategóriájába is belecsúszik, de tapasztalataim szerint egyre több embernek nyílik ki a szeme és lát át a tejfehér, sűrű ködön, melyet a kormánypártok és a balliberális ellenzék közösen gerjesztenek. Ha idáig pedig valaki eljut, akkor egészen biztosan eljut odáig is, hogy az üresség helyébe valódi alternatívát keressen magának, amelyet egy nemzeti és szociális elemekből felépített világnézet és gyakorlat egészen biztosan ki tud elégíteni.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info