Igazság szerint helytálló, tömör gondolatsor, néhány hélyen érdemes még kiegészítenünk.

Leginkább is az Orbán és a Fidesz által annyira szeretett úgynevezett zsidó-keresztény kultúránkról. Amelyről kijelenthető, mindenféle akár negatív, akár pozitív elfogultság nélkül, pusztán a tényekere alapozva, hogy nem létezett és nem létezik ma sem.

Tételezzük, amikor kulturális szintekről beszél a miniszterelnök, s mivel gyakran emlegeti a kulturális kereszténységet, annak vallási jelentőséget, legalábbis olyasféle gyökereket tulajdonít.

Induljunk ki innen.

A kereszténység (bármely felekezete) és a judaizmus, tehát a zsidó vallás (bármely ágazata) között feloldhatatlan nézetkülönbség feszül. Nem mellékes, nem részletkérdésben. Míg előbbi vallja, tanítja, hirdeti, 2 ezer évvel ezelőtt eljött a Messiás, a Megváltó, Jézus Krisztus, ki megváltott minket bűneink alól, nem sorolom tovább, e rövid írás célja nem átfogó, teológiai igényű. Mindezzel szemben a vallásos zsidóság a mai napig úgy tartja, finoman szólva a legenyhébb jelző is, mit Jézusra aggatnak, hogy hamis próféta volt. Akadnak ennél becsmérlőbbek is, ehhez elég fellapozni például a Talmudot. Ennélfogva a zsidóság álláspontja nem más, a Megváltó még nem jött el. Mindenesetre tehát megállapítható, alapvető, sőt, a legalapvetőbb kérdésben áll szöges ellentétben egymással a két vallás.

Így semmifajta szintézis nem gondolható el teológiai, vallási értelemben, a tűz a vízzel nem békíthető össze. Ezek a makacs tények, s nehezen eltagadható, amikor egy vallás kulturális dimenzióiról beszélünk, egész egyszerűen lehetetlen, hogy ne hassa át azokat a dogmatikus, kutlikus válfaja. Még akkor is, ha nyilván a kulturális szinten megjelenő vallásosság már nem minden esetben egy tudatosan átgondolt és mélyen hívő, vagy esetleg intellektuális vállalkozás, de az alma nem eshet oly' messze a fájától, hogy ne lehetne megállapítani, melyik fáról hullott le.

Akkor tehát mi lehet e mögött? Mert a jelenség, tegyük hozzá, általános tendencia Európa-szerte magukat jobboldalinak, keresztény-konzervatívnak nevezők körében. Gyakorlatilag az európai jobboldali fősodor alapető hivatkozási pontként mutat a "közös zsidó-keresztény" kultúrkörre. Amiről, mint fentebb kimutattuk, teológiai, ennélfogva vallási értelemben sincs sok alapja.

Az ok merőben politikai. Ma már nem igaz, amit például a Mazsihisz prominense, Feldmájer Péter vetett a Fidesz-barát Köves Slomó szemére néhány éve, hogy a zsidóság nem kötelezheti el magát a jobboldal mellett, mert egyszer és mindenkorra, visszavonhatatlanul a baloldal támogatójának kell lennie. Ez a nyilvános csörtéjük még a migránsválság tetőzésének idejében volt. Köves Slomó és társai itthon, és a hasonlóan gondolkodó zsidó vezetők Nyugaton azt ismerték fel, hogy a muzulmán bevándorlás bizony rájuk nézve is káros lesz (hiába volt sok zsidó támogatója a korábbi évtizedekben a migrációnak, a multikulturális modellnek), ez bizony visszájára sült el.

Én elhiszem, zavarja őket, hogy antiszemita támadásokat ma már azoktól kell elszenvedniük, akikről azt gondolták, hogy majd végleg megoldják ezt a problémát (értsd, ha fajilag, vallásilag, kulturálisan is elveszíti eredeti jellegét a befogadó nemzet a migráció miatt, akkor majd nem szökkenek szárba "szélsőséges, antiszemita ideológiák"). Ez nagyon nem jött be. De ettől még a zsidó-keresztény kultúrkör konstrukció hamis, nem létezik.

Lantos János - Kuruc.info