Európai értelmezésben május 8-án, orosz értelmezésben május 9-én van az úgynevezett győzelem napja. Ebben egyetért mind a Nyugat, mind a mai Oroszország. Ekkor kapitulált ugyanis a nemzetiszocialista Németország.
Zoom
Fotó: Jurij Kocsetkov/MTI/EPA
Azonban nem kell ahhoz nemzetiszocialistának lenni, hogy valaki azt a megállapítást tegye, hogy Európa számára 1945. május 8-a nem a győzelem napja. Véget ért ugyan a második világháború, de a kontinens el is vesztette világpolitikai súlyát a Föld nemzetei között. S ez azóta sem állt helyre. Ma Európa az Egyesült Államok szolgálóleánya, s nem is érdekelt abban, hogy ez ne így legyen, ahogyan Oroszországnak sem érdeke mindez.
Számunkra tehát, legyünk akár magyarok, németek vagy bármely más európai nemzet fia vagy leánya, nincs ok ünnepelni ezen a napon.
Tudjuk persze, hogy ma a Vörös téren katonai felvonulással ünnepelték szokás szerint a "győzelem napját", ahogy már hosszú évek óta teszik, és a mai Oroszország számára ez a nap, csakúgy, mint az egykori Szovjetunió számára is, igazodási pont. Sőt, ideológiai alaptézis.
És itt látunk egy közös pontot még a mai felfokozott háborús pszichózis közepette is. Mert Putyin mai beszéde lényegében arról szólt, hogy újraéli a második világháborút, és a világ fő baja a "neonácizmus", és hogy-hogy nem, ebben minden bizonnyal teljes mértékben egyetértenek a nyugati vezetők is. Hogy aztán ki és mit ért "neonácizmus" alatt, az már nagyon messzire vezet...
A lényeg azonban nem más, mint hogy 77 évvel a nemzetiszocialista Németország leverése után, hogy Európa-szerte vérbe fojtották, eltaposták a fegyverek túlerejével azt a kísérletet, amely Európát nemzetiszocialista alapon kívánta megszervezni, még mindig őket és ezt az eszmeiséget látják a világ fő bajának.
Pedig hát mit látunk? Sehol a világon politikai pozícióban nincs nemzetiszocialista párt. De ilyen pártot be sem jegyeznének. A megtestesült gonosz szinonimája mindaz, amit alatta értenek. Szabad szemmel nem látható, hogy létezne jelentős nemzetiszocializmus is bárhol. S mégis, Putyin is a "nácik" ellen harcol, ahogy a nyugatiak is a "náci Putyin" ellen. Ahogyan egyetlen ország van, amelytől még Putyin is bocsánatot kért: Izrael.
Gondolkodó ember e ponton felteszi a kérdést, mi indokolja ezt az irracionális rettegést és gyűlöletet egy olyan ideológiai iránt, amely 77 éve lelépett Európa porondjától. Mitől félnek? A kérdés költői...
(Kuruc.info)