Gerő Andrásnak természetesen annyira azért nem tetszik a Fidesz-kormány, mivel az szerinte „nacionalista kormány, de nagyon különbözik a Horthy-érától, mert semmi területi revíziós igény nincs benne.” „Ez nagyon nagy különbség.” Majd így folytatta „magas röptű” (bár stilisztikai szempontból némiképpen kifogásolható) eszmefuttatását a „jeles” történész: „A kereszténység, ami a két háború között azt jelentette, hogy nem zsidó, itten elvesztette ezt a tartalmát. Van egy bújtatott, lappangó klerikalizmus is benne. Ez két nagyon fontos innováció”. Még szerencse, hogy a műsor a végéhez közeledett. Igaz, Boros Bánk Levente azért annyit megjegyzett, hogy „cseréljük ki a nacionalistát patriótára” – azonban erre Gerő András nem volt hajlandó. („A nacionalizmust leíró jelleggel használtam, nem cserélem ki” – közölte megfellebbezhetetlenül Gerő.) Gajdics Ottó sem állhatta meg szó nélkül: „András sem gondolja úgy, hogy aki nemzeti alapon határozza meg az identitását, az potenciális tömeggyilkos” - vélekedett. Meglepő vagy sem, de Gerő András egyetértett ezzel a kiegészítéssel, vagyis szerencsére nem tartja „potenciális tömeggyilkosnak” a nacionalistákat. (A holokauszttagadók esetében nyilván nem lenne ennyire megengedő.) Ezzel a gyönyörű „konszenzussal” a rendkívül csinos műsorvezető hölgy, M. Dobos Marianne elégedetten be is rekesztette a vitát.

Először is szögezzük le: jókora leegyszerűsítés a Horthy-korszak „keresztény, nemzeti” eszmeiségét és politikáját pusztán a zsidóellenességgel azonosítani. Ennél azért jóval többről van szó. Ráadásul a zsidóságnak a Horthy-korszakban játszott szerepe is meglehetősen összetett kérdés. De Gerő András szavai rámutatnak egy olyan tényre is, amelyről nem esik szó a történelem tankönyvekben: a zsidóság nem támogatta a revíziós törekvéseket, és egyáltalán nem örült a bécsi döntések nyomán elért területgyarapodásoknak. Mint ahogy ma sem hullajtanak könnycseppeket a trianoni országcsonkítás miatt. (Hogy a magyar nemzeti tragédia iránti közömbösségük milyen mértékben járult hozzá az antiszemitizmus fokozódásához a Horthy-korszakban, arról sem Gerő András, sem más történész vagy hivatalos megmondó ember sem értekezik.) Mindamellett Gerő András az Orbán-kabinettel kapcsolatban igazat mondott (ha nem is bontotta ki az igazság minden részletét): hiszen valóban semmiféle revíziós törekvés nem mutatkozik a Fidesz-kormány részéről, amely egyúttal teljes mértékben – már-már „erején felül” – filoszemita is. A vitaműsor két fideszes résztvevője nyilvánvalóan nem merte kimondani: a „két innováció” az alapfeltétele bármiféle magyar kormány hivatalban maradásának. Vagyis az „etnikai szempontból nem meghatározható” háttérhatalom, a „globális SZDSZ” szigorú elvárásairól van szó.

Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a „két innováció”, vagyis a „globalogazdi” két parancsa mellett van egy harmadik is: működtetni kell azt a bizonyos pénzszivattyút, vagyis a magyar nép fáradságos munkájának gyümölcseiből jelentős részt a „globális SZDSZ”-nek juttatni kell. Mondhatnánk, a hűbéri adót meg kell fizetni a birodalomnak. (Hogy Orbán Viktor kormányának 2010 óta sikerült-e az óriási összegű adóból valamit lefaragnia, az egy külön tanulmány témája lehetne. Véleményem szerint kimutatható az erre irányuló törekvés.) Ezen kívül a „globális impériumnak” további elvárásai is vannak a provinciák felé: etnikailag kevert népességet kell létrehozni a tartományokban, vagyis a hagyományos nemzetállamokat és a fehér, európai etnikumokat történelmileg belátható időn belül fel kell számolni, továbbá a nemzeti, keresztény önazonosság mellett a családi, nemi identitásokat is le kell rombolni. Orbán Viktor kormánya – becsületére legyen mondva – az identitásháborúban és a nemzetállamok felszámolására irányuló háborúban a sarkára állt (ennek az őszintesége és hatékonysága persze a Grófo-rajongó fideszesek részéről kérdéses – a szerk.), sőt az alakuló amerikai-európai konzervatív szövetség egyik vezéralakjává vált. S miként a birodalmak a múltban is mindig elvárták a gyarmataiktól, hogy pénzzel, fegyverrel, sőt ha szükség van rá, katonákkal is uraik és parancsolóik segítségére siessenek – ugyanígy történik most is az Oroszország térdre kényszerítése céljából indított hadjáratban. Ami pedig a revízió tilalmát illeti: hogy melyik „revízió” jogos és melyik bűnös, azt is a „globalogazdi” dönti el. Gerő András a Fidesz nagyszerű „innovációjának” tartja Orbán Viktor kormányának tartózkodását mindenfajta terület visszaszerzésre irányuló törekvéstől. Más a helyzet azonban például Izrael esetében: a cionizmus nagy „terület visszaszerző” terve minden kritikán felül áll, sőt Szamária (Ciszjordánia), sőt még más elfoglalt területek (pl. Golán-fennnsík) bekebelezésére irányuló akciókat sem illetheti kritika a nyugati világban.

A napokban Budapesten rendezett CPAC Hungary elnevezésű konferencián – mint ahogy a Hír tv Párbaj című ominózus vitaműsorában is – sok szó esett a „modern konzervativizmus” mibenlétéről és feladatairól. Az összejövetelen senki sem tette föl az alapkérdést, amely a következőképpen hangoznék: „Mit enged meg a globalogazdi” nekünk, konzervatívoknak?” Gerő András a Hír tv-ben világosan megmondta, hogy mi az, amire még csak gondolniuk sem szabad.

(A szerző olvasónk.)