Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a „világkormány” (Washington és London szervilis politikájának segítségével) a végletekig kívánja hergelni az orosz medvét. Mivel ez a több országot is érintő proxyháború (idegen hadsereg által vívott harc) minden lehetséges eszközzel folyik, a következmények máris érezhetők a világ szinte minden pontján. Bár még egyetlen nukleáris rakéta sem indult el halálos célja felé, viszont katasztrofális infláció, áremelkedések, élelmiszerhiány és tüntetések a Föld majd minden sarkában mindennapi hírekké váltak.
 |
Úgy tűnik, Európa országai sem kerülhetik el sorsukat. Példaértékű, hogy Ukrajna, Európa legszegényebb országának berlini nagykövete simán feltörölte a padlót a valamikor nagy és erős Németország miniszterelnökével, haragos májas hurkának titulálva Olaf Scholzot, amely sértés nyilvánvalóan mélyen érinti a gasztronómiai élvezetekben oly jártas német nép egészét is.
Európát a (Washington akaratának magát mindenben alávető) liberális brüsszeli adminisztráció ostoba oroszellenes szankcióival belekényszerítette egy hatalmas energiaválságba. Az alagút vége még nem látszik, és úgy tűnik, még előttünk van egy kiadós élelmiszerválság is, nem beszélve az éhínség elől Európába meginduló afrikai és ázsiai bevándorlókról.
Különös, hogy az USA varázspálcájának egyetlen intésére megmozdult az egész „civilizált világ”, és egymással versengve küldik Ukrajnába a különféle fegyverzeteket, akár a saját védelmi képesség „lemeztelenítése” árán is. Az egykori szovjet érdekszféra országaiból már minden mozdítható szovjet rendszerű fegyverzet Ukrajnába vándorolt, és semmisült meg az orosz haditechnika csapásai alatt, nem szólva a nagyszámú külföldi zsoldoscsapat veszteségeiről. Ma már elsősorban az új, nyugati típusú fegyverek adják a megmaradt ukrán csapatok harcképességének nagy részét.
Úgy tűnik, Varsó is megérezte a lehetőséget, és washingtoni prókátorainak felbiztatására szívesen visszaállítaná egykori hatalmát, ahogy akkor nevezték a „tengertől tengerig birodalmat”, a Balti-tenger vizétől a Fekete-tenger partjáig, egyúttal hosszú időre elzárva Németország és Oroszország minden lehetséges szárazföldi kapcsolatát, az USA nagy örömére.
 |
Ám az elmúlt napokban több forrás megerősítette, hogy Washington nem pártolja a lengyel inváziót, legalábbis nem a hivatalos lengyel állami vagy NATO-zászló alatt. Mivel a lengyel hatalmi struktúrák évszázadok óta erős angol befolyás alatt voltak, ma Washington egyszerűen „megörökölte Londontól ezt a vonalat.”
Napjainkban amerikai és angol hatalmi struktúrák taszigálják a lengyeleket minél közelebb az orosz medve barlangjához, hogy ott Varsó provokatívan eljárja gyönyörű nemzeti táncát, a mazurkát. „NATO-zászlót nem adunk, de ez a fajta provokáció mehet, ez OK. Így Varsó nagyravágyó tervei realizálása érdekében kénytelen különféle adminisztratív és békefenntartó ötletet kitalálni, természetesen a nagy barát és testvér Zelenszkij lelkes támogatásával, aki simán állampolgárságot és minden egyéb jót ígért a „lengyel békefenntartóknak”.
Csakhogy Ukrajna az elmúlt nyolc évben kolosszális, 100 milliárd dollárt is túllépő „segítséget” kapott nyugati pénzintézetektől, fegyver, hitel és egyéb trükkös üzletek formájában, amelynek nagy része az ukrajnai „Biden és Fia” cég érdekeltségein keresztül több USA-béli és ukrajnai pénzember zsebébe vándorolt. Ám ezen adósságokat illik visszafizetni, még ha az adósország népessége belerokkan is. Ugyanezen okból Oroszország nem foglalhatja el Ukrajna teljes területét, hiszen így „ő lép automatikusan az adós helyébe”.
Úgy vélem, mégis Ukrajna és népe a legnagyobb áldozat Washington szándékainak oltárán. Az elmúlt harminc évben, amióta Ukrajna „függetlenné” vált, sokezer gyermek és fiatal kapott fegyveres kiképzést Ukrajna erdeiben angol és amerikai kiképzők kezei alatt, azok a gyerekek ma 30-40 éves kemény férfiak, tele gyűlölettel minden iránt, ami orosz.
A projekt kész volt, már csak be kellett ásni és betonozni a Donbaszban az elmúlt 8 év alatt. Persze az orosz medvét is elő kellett készíteni, amit Washington meg is tett Kijev közreműködésével, mely a minszki egyezmények végtelen rágógumi-nyújtásában merült ki.
Összegezve, a legnagyobb átverés mégis Ukrajnát várta, ugyanis ezen idő alatt az orosz medvét Washington „jól megtömte erős hashajtóval”, majd a lelkes és hazafiasságtól duzzadó ukrán hadsereget a medve mögé küldte, hogy ellenőrizze a hashajtó hatását.
A nagy kérdés Európa számára mégis az, hol kívánja Washington megállítani az orosz medvét...
(Olvasónktól)
Források:
