Noha a fideszes média egyértelműen bagatellizálja, a baloldali média pedig túlzóan felmagasztalja a budapesti tüntetéseket, a folyamatos, nyomasztóan fölényes fideszes győzelmek ebben a forrongó helyzetben egy kissé meglepők, mint ahogy a kétharmad is az volt áprilisban, de ugyanakkor érthetően levezethetők. Alegutóbbi helyzetjelentésem továbbra is érvényes, a Dunán azonban már most – 3 hét távlatból – lefolyt sok-sok víz. A katás törvénymódosítás, de még inkább a jobbára indokolatlan rezsiemelés sok fideszest is szembefordíthatott a kormányzó erővel, ám a pillanatnyi elégedetlenkedést nem szabad egy kalap alá venni azzal, hogy majd biztosan átszavaznak máshova, ha legközelebb erre módjuk lesz, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesznek van a leghűségesebb szavazótábora. A pillanatnyi forrongó helyzet sokkal inkább azokat mozgathatja (mozgathatná) meg, akik eddig kevéssé foglalkoztak politikával, ám most a saját helyzetük miatt az események sodrásában találták magukat (igen, szerintem is elkeserítő, hogy manapság már csak akkor mozdul meg számottevő ember, ha a saját személyes terük vagy a vagyoni helyzetük ezt megkívánja, de hát 2022-t írunk, a fenébe is). Utcai tiltakozásra eddig a baloldali pártok adtak teret (erről bővebben itt), viszont, hogy ezek a kétes kimenetelű tiltakozások hány olyan embert mozgattak meg, akik tényleg érintettek a problémában, kétséges. Ugyanis – példának okáért ők – nem valószínű, hogy a veszélybe került megélhetésük miatt vonultak utcára, vagy ha igen, akkor meg egyáltalán nem sajnálom őket.

A kérdés azonban továbbra is az, hogy mégis mi kell ahhoz, hogy a Fidesz vidéken is meginogjon, legalább valamennyire. Noha nekik lejt a pálya, egészen bizonyos, hogy sokan a „nincs jobb” elv alapján ikszelnek rájuk, egy időközi választáson (főleg, ha az önkormányzati) meg amúgy sincs túl nagy tolongás az urnák előtt, a nyár kellős közepén pedig végképp nem. A kétes alakokkal történő kétes eredményű fővárosi út- és hídlezárások pedig szemlátomást egyáltalán nem hatják meg a (vidéki) választókat. Olyan ez, mintha több, egymással párhuzamos univerzum futna a magyar társadalomban és a magyarországi belpolitikában egyaránt. Budapesten a tiltakozók azt hiszik, hogy valóságos forradalom tört ki, az országos látkép azonban teljesen mást mutat. A társadalmi szinten jelentkező multiverzumokat pedig úgy hiszem, nem kell magyarázni, elég, ha az ember belehallgat egy tízperces párbeszédbe, vagy egyszerűen csak kilép az utcára. Utóbbi okai persze mélyen keresendők (koherens ideológianélküliség és keszekuszaság, „értéksemlegesség”, a „baloldali” és „jobboldali” fogalom kiüresedései stb-stb.), ám ezt a gordiuszi csomót most egészen biztosan nem állunk neki kibogozni.

Mennyiben befolyásolja az eredményeket a fideszes szavazók szolgalelkűsége, az általános társadalmi apátia vagy a visszataszító baloldali viselkedés? Lehet-e haragudni arra, aki kimegy tiltakozni a kormány igazságtalan intézkedései ellen és ezáltal akadályozza a budapesti forgalmat, akár csúcsidőben? A válasz természetesen nem. Lehet-e haragudni azokra a lecsúszott, liberális, anarchista véglényekre, akiket az elmúlt napokban a tiltakozók közt láthattunk, és ugyanúgy részesei a forgalom akadályozásának stb.? Nagyon is lehet, ám nem csak a kellemetlenségük, hanem a puszta létezésük miatt is. Erre persze lehetne azt mondani, hogy a fideszes média ezerrel dolgozik azon, hogy a leggázabb arcokat emelje ki a híradásokban, ami bizonyára így is van (a balosok amúgy ugyanezt csinálják a szélsőjobboldali rendezvényeken), de tegyük a szívünkre a kezünket: oly sokat nem kell a fideszes megmondóembereknek kutakodniuk. A most tüntető tömeg egy jelentős része egyáltalán nem azért van kint, hogy a kormány igazságtalan intézkedései ellen tiltakozzon, egyszerűen csak talált egy jó alkalmat a baloldali izgatásra (zárójelben jegyzem meg, hogy jó látni azt a fajta – egyelőre meglehetősen gyenge – kísérleti hullámot, hogy a baloldali pártokat leválasszák a tüntetőkről). Ez pedig pontosan azokra a legkárosabb, akiket komolyan érintenek ezek az igazságtalan rendelkezések. Nem mellesleg az RTL-es prosti (Tényleg, tőle amúgy miért határolódott el a munkaadója? Csak hozta a szellemi szintet, inkább ki kellene tüntetniük, de úgy látszik, már az RTL Klub sem elég progresszív...) és társai pontosan a kormánynak nyújtanak muníciót, amely a tevékenységük folytán halál nyugodtan rásütheti MINDENKIRE, akinek nem tetszenek az új intézkedések – attól függetlenül, hogy tüntet-e, vagy sem – hogy ezekkel a kétes elemekkel fúj egy követ. G Ras, az RTL-prosti, a „nácik haza” szólamot (erre szokták mondani találékonyan, hogy „itthon vagyunk”) üvöltöző vadbarmok, vagy a belpesti libsi bélférgek a mi „nemzeti, jobboldali” kormányunk legfőbb támaszai, százszor értékesebb alkotóelemek annál, mint amilyen például Németh Szilárd lesz valaha, aki ráadásul sokba is kerül az országnak.

A baloldal (és a hiéna politikusaik) pedig szemlátomást tévednek, ha azt hiszik, ettől majd új erőre kapnak. Az Isten szerelmére, még az egyik legerősebb keleti fellegvárukban, Sajószentpéteren is buktak egy önkormányzati széket egy független induló javára, de egy fideszes ellen elbuktak egy szentendrei körzetet is, ami azért furcsa, mert óriási baloldali fölény van a testületben!

A felbolydult főváros ellenére a baloldal további lejtmenetben van, az egyre súlyosbodó problémák pedig felgyorsítják a vajúdását az új erőnek, amely hosszútávon letaszíthatja trónjáról a Fideszt (a „harmadik erő” jelöltjei rendre szép eredményeket érnek el az időközi választásokon is). Augusztus elején a Mi Hazánk pedig majd megmutatja, hogyan is kell elképzelni egy normális tüntetést.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info