A hozzászólás írója Vad Vérnyúl, aki lelkes olvasónk és kommentelőnk, sőt, időnként még szerzőnk is, hiszen nem egyszer jelentkezett már komoly, mélyreható elemzésekkel. Ezúttal is a lényegre tapintott, hiszen ténylegesen fontos problémaköröket boncolgat, melyekre ezúton szeretnék válaszolni.

Nem is annyira az Izrael-barátságra fókuszálok, no nem azért, mintha ez ne volna hatalmas gond, hanem azért, mert ez egy egyszerűbben elintézhető kérdés. Nyilvánvaló, hogy aki a muszlim bevándorlás miatt egyenest kritikátlan Izrael-imádatba megy át, mert a Közel-Keleten régóta civódnak egymással már a zsidók és az arabok, ott világos, hogy semmiféle belső szellemi iránytűről nem beszélhetünk. Innentől kezdve okafogyott is róluk úgy beszélni mint "nemzeti erők".

Annyit azonban még hozzá lehet fűzni, hogy azért ezek a pártok sem egységesek. Vegyük például a német AfD-t, akik nem mentesek az Izrael-barát megnyilatkozásoktól, azonban egész biztosak lehetünk benne, hogy párton belül létezik egy teljesen más vonal is. Elég csak Björn Höckére gondolni, aki a Türingiai Tartományi Gyűlés tagja.

De ami a lényeg, az a második pont, miszerint ezek az erők soviniszták, ezért képtelenek lesznek az európai összefogásra. Én ezt azért nem látom ennyire sötéten, és a tapasztalataim sem ezt mutatják, legalábbis európai szinten. Sajnos azonban mi, magyarok ebben is nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hiszen - talán - egyik országnak sincs annyi problémája a szomszédaival, mint nekünk. "Köszönhetően" Trianonnak, mely világtörténelmi szinten is kiemelkedik igazságtalan voltával, így sok csodálkozni való nincs is rajta, miért tart már immár 100 éve az ellenségeskedés.

Azonban a történelem nem érzelgős. Ettől még a korproblémák és a kihívások éppen úgy érintenek minket is, akár egy szlovákot, szerbet, és így tovább. Kérdés, hogy milyen felismerés születik.

1. Születhet ebből egy magába zárkózó - valóban soviniszta - álláspont, amely jellemzően Európa-ellenes is, akik ezt képviselik, még annak is szoktak örülni, ha Bécsben egyre kevésbé lehet német szót hallani, és mecsetek lepik el az osztrák fővárost. Rendkívül rövidlátó. Ha ég a szomszéd házának teteje, az előbb-utóbb át fog terjedni az enyémre is.

2. De éppúgy születhet egy másik rossz válasz is arra, hogy most az európai civilizáció egésze van bajban. Egy ilyesfajta rosszul értelmezett "legyen európai összefogás" gondolat oltárán fennáll a veszélye annak, hogy háttérbe szorítjuk jogos követeléseinket, a trianoni igazságtalanság orvoslását. Márpedig - mielőtt valaki félreértené - ebből sohasem szabad engedni!

Látszólag nagyon nehéz tehát a helyzet, és valójában is az. Meg merem kockáztatni, tökéletes megoldás nincs, ahogy a politikában általában nincs. De létezik, létezhet egy szűk mesgye, egy egyensúlyozás, amely valójában már művészetnek is nevezhető, amikor szem előtt tartjuk, hogy magyarságunk és európaiságunk egymástól elválaszthatatlan fogalmak, egyik a másik nélkül nem értelmezhető, azonban a helyes sorrend az, hogy előbb vagyunk, magyarok, azután európaiak. Mint ahogy az is igaz, bármely béke, így bármely (hangsúlyozom) elvi megállapodás csak az igazságosság talajáról nőhet ki. Ezek elsőrendű gondolatok. De az is, hogy amennyiben meg akarjuk menteni az európai fehér embert, kultúránkat, civilizációnkat, el kell hagynunk a "19. századi gyökerű nacionalizmus" interpretálását a 21. századba, mert nem fog menni.

Az európai nacionalizmus természetesen nem jelent, nem jelenthet sohasem nemzetköziséget. Az európai nemzetek közötti, akár történelmi, akár jelenkori sérelmekre alapuló rivalizálás nyilvánvalóan teljesen soha nem fog elmúlni, és ez még hatványozottabban igaz a Kárpát-medencei állapotokra is. De itt nem a beletörődés és az öncélú sovinizmus a helyes válasz, mert vagy együtt győzünk, vagy együtt bukunk.

Nehéz? Igen. Létezik más út? Nem.

Lantos János - Kuruc.info