Állambiztonsági levéltárat elnevezni egy XX. században élt zsidóról a fekete humor alfája és ómegája, ezt elismerem. Ha pedig keserűen kinevettük magunkat, akkor elgondolkodhatunk rajta, hogy milyen bicskanyitogató is ez egyben 2022 „jobboldali” Magyarországán. Persze, lehet azzal takarózni, hogy nem kommunista zsidó a névadó – mindjárt rátérünk Hevesy rövid életrajzára – de attól még az üzenet világos: a „szélsőjobbra” tolódó Magyarországot ugyanis Hevesy is itt hagyta 1942-ben, nem tudott közösséget vállalni a „fasisztákkal”.

Hevesy Pál 1883. április 9-én született Budapesten egy Monarchiához lojális, a rendszerbe beágyazott, dúsgazdag, ugyanakkor kikeresztelkedett zsidó családba, apja földbirtokos és kereskedő volt. A téves módon „boldog békeidőknek” is titulált dualista rendszerben a zsidóság úgy lubickolt, mint hal a vízben. A rendszer addig soha nem látott mértékben támogatta és tolta őket előtérbe (ne felejtsük el a tiszaeszlári felmentést), cserébe a feltörekvő zsidóság hű maradt a dualizmushoz és a politizálás mellett rengeteg nagy beruházást finanszírozott a Monarchia területén. Bizony... láthatatlan kezek és sötét törekvések húzódtak meg a kívülről hagymázas, „hazafias” államban, a külsőségekhez és a látszathoz nagyjából olyan mesterien értettek, mint jelenleg Orbánék.

Hevesy a gazdagság és biztos családi háttér nyugalmával építgethette karrierjét. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, Teleki Pállal baráti viszonyt ápolt. Az ő öccse volt Hevesy György Nobel-díjas kémikus. Jogot hallgatott több európai nagyvárosban, diplomázás után Budapesten volt vármegyei jegyző, 1908-ban kezdett dolgozni az osztrák-magyar külügyminisztériumban. Diplomata lett belőle, illetve különböző külügyi szolgálatokat teljesített, például képviselte Magyarországot a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnál. Több művet is publikált, számos nyelven beszélt, írt és olvasott. Az ízig-vérig a dualista miliőben szocializálódott, külsőségekben nemzeti, ugyanakkor az úri osztály kozmopolitizmusát is magában hordozó Hevesynek a nemzeti és szociális gondolatot egyre inkább előtérbe helyező Új Magyarország már nem volt ideális terep. Ahogy már írtuk, Teleki Pál öngyilkossága után elhagyta az országot, külügyi karrierje a korszak Magyarországán itt véget is ért. Döntése önkéntes volt, nem presszionálta senki, és az országból sem űzték el. Angol állampolgárságot kapott, Londonban élt, majd a háborút követően Ausztriában telepedett le. Itt is halt meg 1988 márciusában, 104 évesen.

Hevesy az egzisztenciálisan ingatag, inkább a Tanácsköztársaság brigádjára emlékeztető, leszakadt-kommunista zsidósággal szemben az Osztrák-Magyar Monarchiában magasra jutott, gazdag, befolyásos, külsőségekben hazafias zsidóságot képviselte. Noha ugyanahhoz a néphez tartoztak, a társadalmi-szociális különbségek a történelem más-más kis utcájába juttatták őket. Persze így is több tényező van, ami összeköti őket, semmint elválasztja, a jobbra tolódó Magyarországon pedig egyik réteg sem találta meg a számításait, amely egyszersmind jelzi ennek a jobbra tolódásnak a hatékonyságát.

Annak ellenére, hogy a jelenlegi rendszerünk inkább hordoz magában kádári, nosztalgiázgatós, „legvidámabb barakk” elemeket, a másik rendszer, amivel még párhuzamba lehet állítani, az pontosan a dualizmus. A zsidóság a Monarchia idejéhez hasonlóan kiemelt szerephez jut hazánkban, ehhez pedig az Orbán-kormány csupán hozzájuk való lojalitást és egy minimális „nemzeti elköteleződést” (szigorúan idézőjelben) vár el, jóval kevesebbet ebből, mint a Monarchiában. Hevesy Pál mint névadó pedig egy újabb gesztus a zsidóság felé. Egy a megszámolhatatlan közül.

Egyébként a hozzánk eljutott információk szerint az immáron Hevesy Pál Nemzetbiztonsági Könyvtár munkalégköre elviselhetetlen, sokan fel is mondtak a közelmúltban, a Kövér László által 2017. április 1-jén hivatalba helyezett Cseh Gergő Bendegúz pedig kivétel nélkül csak zsidó származású dolgozókat vett fel.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info