2021. szeptember 27., hétfő, Adalbert, Döme napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
13:22 Hagyományőrző családi nap Pilisen12:42 A Xiaomi független szakértők bevonásával vizsgálja ki a telefonjait ért cenzúravádakat12:18 Rutte megerősített biztonsági kíséretet kapott11:58 Tajvan nagy hatótávolságú fegyverekkel rettentené el Kínát11:36 Játékpisztollyal raboltak a Gellért-hegyen a "fiatalok"11:16 Erős földrengés volt Kréta térségében11:00 Beadták az első kísérleti Covid-gyógyszert Magyarországon10:37 Nagyot léptek előre a fejlődésben a németek: már "transznemű" képviselőik is vannak a Bundestagban09:58 Számot vetettek a lengyelek: óriásit buktak, sokba kerül az uniós tagság - a magyar helyzet még súlyosabb09:35 20 beteg halt meg a hétvégén, 1183 új fertőzöttet találtak09:05 Még ők is alig akarták elhinni: a kommunisták nyerték a grazi önkormányzati választást08:23 Csak a Mi Hazánk támogatta a kötelező oltás elleni tüntetést Miskolcon08:03 Chilében is ráébredtek, hogy nem jó ötlet szélesre tárni a kapukat a migránsok előtt07:46 Több mint 1300 határsértő ellen intézkedtek a rendőrök a hétvégén07:32 Jól eltiltották a visszavonult német kerékpárost
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika ::

A filoszemita Harmati Béla püspök ügynökmúltjáról

T. Szerkesztõség! Hírt adtak arról, hogy ülésezett a Keresztény-Zsidó Társaság, amelynek elnöke, Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök jutalmakat adott át. Ki is ez a Harmati Béla?
Álljon itt – a névlegesen református, de egyébként szélsõliberális – Majsai Tamásnak az evangélikus egyház ügynökeirõl szóló cikksorozatának egy részlete, amely megjelent az Élet és irodalom 2006. évi 36., 37., 38. számaiban. Tekintsünk most el attól, a liberálisok milyen szándékokkal igyekeznek lejáratni az egyházakat. Az igazság akkor is igazság, ha az ellenfél mondja ki. Egyébként is: kollaboráns, gyáva, gerinctelen egyházaink semmiféle kíméletet nem érdemelnek. Íme a Harmati Bélára (2003-ig püspök!) vonatkozó cikk:
MAJSAI TAMÁS
Öt évtizeden át ügynökök az evangélikus egyház élén IV.
A rendszerváltás evangélikus püspökei és az állambiztonsági hálózat
Az evangélikus egyházban az 1956-os fordulatot követõen a rendszerváltásig hivatalban volt püspökök mindegyike érintett volt az állambiztonsággal való együttmûködésben. Az Északi Egyházkerületben: 1) Vetõ Lajos (1957-19671) mint "Veres"2; 2) Ottlyk Ernõ (1967-1982) mint "Szamosi László"; 3) Nagy Gyula (1982-1990) mint "Egresi"; 4) Szebik Imre (1990-2006) mint "Gyõrvári" fn. ügynök volt tagja a hálózatnak. A Déli Egyházkerületben: 1) Káldy Zoltán (1958-1987) mint "Pécsi"; 2) Harmati Béla (1987-2003) mint "Rudas Gábor", illetve "Gál Lajos" fn. ügynök mûködött az állambiztonság kötelékében. Az alábbiakban a rendszerváltás után is hosszan hivatalban volt Harmati Béla és Szebik Imre történetével foglalkozunk. (Káldy Zoltán és Ottlyk Ernõ hálózati tevékenységét egészében akkor tudjuk majd áttekinteni, Vetõ Lajoséval együtt, ha "hagyatékuk" teljes állománya hozzáférhetõvé válik az ÁBTL-ben.)
1. Harmati Béla
Harmati Béla (1936): a lelkészi diploma megszerzését követõen Genfben és Zürichben, majd Göttingenben és Heidelbergben tanult theológiát. Elõbb vidéki gyülekezetekben, majd Budapesten látott el lelkészi szolgálatot. 1967-1970 között a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) genfi központjának ösztöndíjasa, majd tudományos munkatársa volt. Ezt követõen (1970-1973) ökumenikus, majd külügyi titkárként és theológiai akadémiai elõadóként, 1973-tól pedig theológiai tanárként tevékenykedett; 1976-1980 között a Budapest Deák téri templom lelkésze is volt. 1980-tól Genfben élt, ahol a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) Tanulmányi Osztályának egyik vezetõjeként dolgozott. 1987-ben a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökké választotta. Ezt a tisztét nyugdíjba vonulásáig, 2003-ig töltötte be.3
A 2005 februárjában megjelent Szakértõ '90-es listán szerepelt Harmati Béla nyugalmazott püspök neve is. A külföldön tartózkodó egyházfõ azonnal reagált a fejleményre. Idézzük kommünikéjét: "A letûnt magyarországi kommunista-szocialista rendszer az egyházakat, "a klerikális reakciót" az egyik legveszélyesebb ellenségének tekintette. 1948 után elvették egyházi intézményeinket, iskoláinkat, korlátozták az egyház hitéleti, kulturális és szociális-diakóniai mûködését. A papság rendszeres zaklatása, ellenõrzése magában foglalta, hogy fenyegetésekkel, megfélemlítéssel, ígérgetésekkel, zsarolással számos egyházi embert kényszerítettek arra, hogy együttmûködjön az Állami Egyházügyi Hivatallal és a titkosszolgálatokkal. Az LVSZ genfi központja 1980-ban nemzetközi nyílt pályázat nyerteseként hívott meg a Tanulmányi Osztály szociáletikai kérdésekkel foglalkozó munkatársának családommal együtt. Feladatom volt nemzetközi teológiai tanulmányi programokat, konferenciákat szervezni, elsõsorban a tagegyházak teológiai képzési intézményeinek közremûködésével. Ebben a beosztásban is, mint minden más munkahelyen, rendszeresen tájékoztatnom kellett felettes egyházi vezetõimet. A Magyarországi Evangélikus Egyház ebben az idõben hívta meg a Világszövetséget, hogy tartsa nagygyûlését 1984-ben Budapesten.4 Genfi tevékenységem állami engedélyezésének feltétele volt a nagygyûlés elõkészületeirõl szóló beszámolás. Többszörös nyomásra adtam írásba, hogy ezt a feltételt teljesítem. Személyek megfigyelésére azonban soha nem vállalkoztam. Felháborítónak tartom, hogy azok felelõssége és neve, akik évtizedekig zaklatták az egyházakat, homályban maradhat, a megzsaroltak, kihasználtak viszont a nyilvánosság elé kerülhetnek a különbözõ, sokban kétes listák közreadásával. A ma megjelent listával kapcsolatban személyiségi jogi védelmi lépéseket fogok tenni."5 A püspök felháborodása oly' erõs volt, hogy közölte, útját megszakítva, azonnal hazatér, és üstöllést jogi elégtételt vesz.6
A következõkben megpróbáljuk röviden összefoglalni azt, amit Harmati Béla állambiztonsági tevékenységérõl jelenleg tudhatunk.
*
Az 1960-as években a rendszerrel szemben fenntartásosan vagy elutasítóan viselkedõ egyházi elemeket az állambiztonsági gépezet szigorú megfigyelés alatt tartotta. Különösen azokat, akik aktív ellenzéki tevékenységet is folytattak. A rátermettnek ítélt, tehetséges és ambiciózus személyek pedig megkülönböztetõ gyakorisággal szembesülhettek beszervezési célú érdeklõdéssel is. A hatalmi restauráció örömmel láthatta, hogy egyházi területen is gyarapodik a hírszerzõ és elhárítási tevékenységet folytató hálózati elemek száma. Bõséggel voltak azonban még gyenge pontok is. Mindenekelõtt azért, mert az ún. lojálisoknak egyelõre nagyon kevés volt a hitelük, úgy külföldön, mint itthon. Az ügynöki tippkutatásban fokozott hangsúly esett hát "a hazai reakció bizalmát élvezõ, külföldi nyelveket beszélõ, és ilyen kapcsolatokkal rendelkezõ fiatal lelkészek"-re.7
Ifjú Harmati Béla (vidéki segédlelkészként) elsõsorban azzal került az ellenõrzés látókörébe, hogy részt vett az ún. "Fordítói munkaközösség" tevékenységében: "...arról értesültünk, hogy nevezett illegális püspöki körleveleket másol és azt megküldi az ország különbözõ területeire postai úton paptársainak.8 A körlevél tartalmát illetõen ellenséges, mivel a papokat a közös összefogásra szólítja fel a szocialista társadalom ellen. Nevezett tagja az ún. ifjúpapok idegen nyelvû fordítói munkaközösségnek is.9 E tevékenysége is illegális, ugyanis külföldrõl illegálisan beszervezett ellenséges egyházi sajtótermékek lefordítása és annak sokszorosítása és terjesztése a feladatuk."10 A "Hitvallók" fedõnév alatt operatív ellenõrzés és bomlasztás alá vont akciócsoport tagjai (református és evangélikus lelkészek) a keresztény identitás erõsítése céljából nyugatról szerzett egyházias és ideologikus irodalom titokban végzett fordításával, illetve ezek konspiratív terjesztésével foglalkoztak.11 Tenni akarásukat elsõsorban nem konkrét politikai cél motiválta, hanem az egyházi tevékenységet korlátozó politikai és ideológiai merevség elutasítása. A "fordítók" irányítói között megtalálhatóak voltak ugyanakkor az egyházpolitika és a kollaboráns egyházirányítás aktív ellenzõi is, köztük olyanok, akik céljaik eléréséhez intenzív külföldi kapcsolatokat ápoltak, és korábban tevõlegesen részt vettek az "ellenforradalom" egyházi eseményeiben. A hatalom arroganciáját fokozták a radikálisok nézetei. A titkos eszközökkel szerzett információk szerint közülük többen is abban reménykedtek, hogy a status quo csak átmeneti jellegû lesz. (Az állambiztonsági hírek szerint a politikai változást elsõsorban Németország katonai megerõsödésétõl várták, és nem zárták ki a revolúciós megoldást sem.)
Harmati Béla személyére elõször 1961-ben figyelt fel az elhárítás (a berlini fal, újabb politikai csodavárások éve), amikor felmerült, hogy (egy másik aktív "fordító"-hoz hasonlóan) titkos házkutatást tartsanak nála, és fényképfelvétellel dokumentálják tevékenységét. Baji László rendõr õrnagy egy 1961. június 16-án kelt tizenhat oldalas összefoglaló jelentésben arról tesz említést, hogy az egyéb beszervezési javaslatok mellett "folyamatba tettük Harmathi [sic!] Béla... op[eratív] feldolgozását beszervezés céljából".12 Harmati nem csak aktív tagja volt e csoportosulásnak, de talán éppen ekkor alapozta meg azt a tekintélyét, amely miatt sokan a késõbbiekben is úgy tekintettek rá, mint a kommunista egyházellenességgel szembeni küzdelemben (okos kompromisszumokat ismerõ, de) megbízható szövetségesükre.
Harmati Béla "feldolgozása" lassan, de "ígéretesen" haladt elõre. (Volt idõ, és a körültekintõ munka alapelvnek számított. Messze volt még a 70-es évek világa, amikor az egyházi emberek tömegesen békültek meg a hosszú életûnek látszó rendszerrel, és kezdték már-már szentségi kötelességüknek tekinteni az "államrend" fenntartás nélküli támogatását.) A protestáns egyházakon belüli "illegális erõk" részletes feltérképezésével foglalkozó, egy évvel késõbb kelt jelentés már bõvebben is említést tesz arról, hogy milyen "izgató jellegû" tevékenység terheli ifjú Harmatit: közremûködött az NDK politikai berendezkedését élesen támadó Otto Dibelius nyugatnémet püspök13 egyik írásának lefordításában.14 (Harmati rendszerkritikus beállítottsága, az ún. Ordass-vonal iránti ifjonti szimpátiája más forrásokból is ismert.15 Emellett azt sem írták a javára, hogy elkötelezett odaadással végezte a lelkipásztorkodás, a gyülekezet- és egyházépítés szolgálatát.) Ekkortájt figyelhettek fel arra is, hogy Harmati kapcsolatot ápol a Bécsben élõ Szépfalusi Istvánnal.16 A lelkészt ennek ellenére még egy év elteltével is csak tanulmányozták. Igaz, egyre fokozódó érdeklõdéssel.
Nem tudjuk, hogy Harmati Bélát konkrétan mivel vették rá az együttmûködésre. Egészen szimpla magyarázata is lehet a pálfordulatnak: a "forrófejû" ifjú egyszerûen "rajtaveszett", és mert lelkesedésének forrásai csereszabatosak voltak, gyorsan otthon érezte magát a hálózati tevékenység nem kevésbé izgalmas közegében is. Az ideologikus szempont például, amely a "fordítói" ellenzékiségnek is fontos komponense volt, ügynöki pályáján szinte alaphanggá vált. Lehettek természetesen egészen nyomasztó okai is döntésének. Az újjászületés evangéliumát személyében hivatásszerûen szolgáló homo christianus ne talált volna azonban negyvenhárom éven át szavakat, hogy nagy nyomorúsága méltó teherré tisztuljon?17 Más is szerepet játszhatott azonban egykori döntésében. Amint láthatjuk, lehetõsége nyílt arra, hogy pályáját Budapesten folytassa (ami feltehetõen magánéleti szempontból is kedvezõbb lehetett számára), és a "Cég" pedig fontosnak ítélte odafigyelni erre: "Harmati [...] szeptembertõl kiválik az egyházmegyébõl és Budapestre megyen káplánnak, mivel jelenlegi helyén Rudabányán nem tudtak részére lakást biztosítani". A Borsod megyei Rendõr-fõkapitányság nyomozó osztályának 1962. július 4-én kelt feljegyzésében egyszersmind utoljára is esik szó Harmatiról mint a "Hitvallók" fn. operatív nyomozás célszemélyérõl.18 (Az állásváltozásnak Harmati és "fordítók" kapcsolatát illetõ konzekvenciáit nem ismerjük.) Megbecsültebb, fényesebb szolgálati helyre kerülni pedig gyakran járt kompromisszumokkal. Pályájának eddigi fejezete mindenesetre élete végéig elkísérte. Elsõ ügynöki nevét legutolsó vidéki papi állomása alapján kaphatta, kérhette, hogy aztán az addig "reakciós"-nak tekintett lelkész a rendszer legmegbízhatóbb kollaboránsai között írhassa be nevét az egyháztörténeti krónikákba.
Hálózati elkötelezõdése innentõl fogva viharos gyorsasággal ment végbe. Beszervezése egy 1963. június 28-án kelt állambiztonsági jelentésben még csak terv volt,19 egy hónappal késõbb (július 25-én) azonban az akkor "Belsõ Reakció és Szabotázselhárító Csoportfõnökség"-nek nevezett III/III-as osztály részérõl Lovász Imre rendõr százados (számos papi személy ismert felsõkapcsolata) már a névadás áldásában részesítette õt. Néhány nappal azt követõen egyébként, amikor lezárták a "Hitvallók" fn. ügyet. Ifj. Harmati Bélát az állambiztonsági gépezet ettõl kezdve "Rudas Gábor"-ként tartotta nyilván a 40.185-ös hálózati szám alatt. Megbízatása eredetileg az "egyházi vonalra", és külön is kiemelve, az "Ausztriában élõ evangélikus lelkészek" megfigyelésére szólt.
"Rudas Gábor" tehetséges ügynökké fejlõdött, és a hálózatnak nagyon hamar perspektivikus külföldi tervei voltak vele. A hírszerzõ csoportfõnökség és a belsõ elhárítás 1964-ben már abban a protestáns ügynökelitben tartotta számon, amelyet mint "a protestáns világszervezetek különbözõ rendezvényeire hivatalosan kiutazó, valamint tanulmányútra és látogatás ürügyén utaztatható hálózati személyeket"20 lehet "felhasználni". Két év múlva, 1966 októberében pedig jó két évtizedre át is vette õt (ennyire jó "fogásban" aligha reménykedhettek) a BM III/I-es, a Hírszerzõ Csoportfõnökség. Kezdetben csak mintegy bejáratták "Rudas"-t. Ahhoz, hogy az ökumenikus szervezetek keleti nyitási politikáját kihasználni próbáló moszkvai beépülési stratégia céljaira "felépítsék", a nyugati ösztöndíjak jelentették a legjobb eszközt. (Valószínûleg népszerûsítését és a szereplési kompetenciák elsajátítását szolgálta már az is, hogy ifj. Harmati - papi embertõl ebben az idõben igencsak szokatlannak számító módon - részt vett, és ráadásul elsõ díjat is nyert a televízió 1965-ös irodalmi Shakespeare-vetélkedõjén.) És a sikerek csak halmozódtak. Az ökumenikus szervezeteken belül "mellõzött" keleti egyházak képviseleti arányainak "javítására" hivatkozva viszonylag gyorsan elérték azt is, hogy "Rudas" a magyar egyház kiküldötteként megkaphassa az LVSZ egyik tanulmányi titkári állását. A "projektbe" bekapcsolták "Pécsi" fn. püspök-ügynököt is, aki melegen ajánlotta ifjú Harmatit a világszervezet illetékesei elõtt. A III/III-1/b. alosztály 1966. október 12-i jelentése pontos képet ad a koreográfiáról: "Rudas fn. ügynökünk Svájcba való fél éves telepítésének elõkészületeit, és kiképzését befejeztük, telepítése 1966. október elején történik. Nevezettnek - amennyiben Svájcban megfelelõ kapcsolatokkal rendelkezik, akkor "Pécsi" fn. ügynökünk által lehetõség mutatkozik arra, hogy két-három évre az EVT-be munkatársként beajánljuk."21
"Rudas"-Harmati manapság a fentiekrõl a következõt tudja: "1965-ben, a televízió irodalmi Shakespeare-vetélkedõjén elsõ díjat nyert. Jutalmul elutazhatott Angliába és Európába. Majd Svájc következett, a genfi Ökumenikus Fõiskola ösztöndíja. Itt került kapcsolatba az LVSZ-szel."22
Mindenki meginoghat. Talán "Rudas"-sal is történt valami hasonló, amikor 1969-ben, búskomorságot mutatva, disszidálni akart. Megcsömörlött volna? Ennél is valószínûbb az, hogy "Rudas" disszidálási akciója csak "legenda"23 volt, azzal a céllal, hogy személyét tovább "hitelesítsék". A forgatókönyvet azonban nem várt fejlemény zavarta meg: "Rudas"-nak haza kellett utaznia. Az LVSZ, hogy Kelet-politikája ne diszkreditálódjék, vagy mert a nyugati hírszerzõ szervek is gyanút foghattak, azt szorgalmazták, hogy a lelkileg elbizonytalanodottnak látszó fiatalember, megbízatásának lejártával, térjen csak vissza hazájába. A meglepett apparátus gyorsan túl volt a bánaton, és munkához látott. (A csalódás bekalkulált jelenség volt a hálózatnál, és mindig készen álltak a párhuzamos tervek. Most éppen "Rudas" patrónusa és barátja, Nagy Gyula genfi telepítése volt az egyik alternatíva.24) A legfontosabb a kármentés volt, vagyis hogy minél kevésbé vesszen kárba a befektetés: "Rudas" professzionalizálódó képességei, kiváló helyzetismerete, a személye iránt évek során kiépült bizalmi tõke.25 Sürgõsen gondoskodtak hát róla. A két püspök, azaz "Pécsi" és "Szamosi" fn. hálózati tagok (a kulisszák mögött egymás esküdt ellenségei) együttesen intézték, hogy a tehetséges fiatalembert megfelelõ állás várja Budapesten. Még az Állami Egyházügyi Hivatal (mint fedõszerv) apparátusában tevékenykedõ "Világosság" fn. rezidentúra is odahatott, és a BM. Hírszerzõ Fõcsoportfõnöksége útján egyengette ifjú Harmati útját.26 A tûzközelben maradáshoz a püspöki hivatali (külügyi) titkári beosztás, majd az egyetemi katedra kínálkozott a legmegfelelõbbnek.
A célt továbbra sem veszítve szem elõl, "Rudas"-t Magyarországon is megtartották a III/I-es, a Hírszerzõ Csoportfõnökség kötelékében.
Hosszan kellett ugyan várni, de a siker most sem maradt el.
A Helsinki utáni olvadási politika idõszakában Kelet és Nyugat ugyanazt akarta: a másikat, és mindkét hemiszféra enyhüléspárti képviselõi is egyaránt a blokkpolitikai feszültség mérséklését tekintették a világtörténelem legfontosabb feladatának. Az LVSZ korábbiakban már ismertetett világgyûlési terveire tekintettel valóságos fõnyeremény volt hát, hogy "Rudas" - immár mint karrierügynök - 1980-ban az LVSZ tudományos osztályvezetõjeként ismét Genfbe kerülhetett (családjával együtt), és szorosan együttmûködve az onnan éppen hazatért "Egresi" Nagy Gyulával, az itthon hamarosan püspökké választatott, rutinos egyházdiplomatával, meghatározó pillérévé vált a nagygyûlés moszkovita szempontból való eredményességének.
"Rudas" genfi szolgálatát szokatlan körülmény szakította meg. Elhunyt Káldy Zoltán püspök, az LVSZ klerikodespota elnöke. A végtelenségig egyébként sem nyújtható külszolgálat, valamint a gyanúsan változó idõk is megérlelhették az ügynökben és tartóiban, hogy legjobb lenne hazajönnie. Annál inkább, mert a Káldy-féle, immár erõsen elavult, a hatvanas évek elejét teherként továbbörökítõ egyházvezetés korszerûsítéséhez kapóra is jött a külföldi körülmények között européerré maszkírozódott "Rudas"-Harmati. A megszolgált obsitos végleg hazatért hát, és az evangélikus egyház "reformpüspökeként" újabb karriert kezdett. Immár csendesebb körülmények között, de továbbra is ragaszkodva a minden jel szerint szinte hobbijává lett foglalkozásához és az õt hittestvéreinél is jobban ismerõ hálózati kapcsolataihoz.
Külszolgálatának végleges megszûntével "Rudas"-Harmati kivált az I. Fõcsoportfõnökségbõl, és 1988. január 28-án további "tartásra" (mily szomorú is e mindennapos állambiztonsági kifejezés!) végleg átvette õt az állambiztonság belsõ elhárítással foglalkozó III/III-1/c. alosztálya. Egyidejûleg hálózati nevet is változtatott, és tevékenységét ettõl fogva "Gál Lajos"-ként folytatta. Az evangélikus egyház 80-as évekbeli konzervatív reformista csoportjának emblematikus szereplõje, Dóka Zoltán vette észre, hogy Harmati kinevezését 1987. május 29-én már jóváhagyta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, noha az egyházkerületben a jelöltállításra csak június 1-jén került sor.27
"Rudas"-"Gál" állambiztonsági kötelékben folytatott tevékenységének további részleteirõl egyelõre csak keveset tudhatunk. Munkadossziéi közül eleddig egy sem került elõ. A kutatói esélyek mégsem reménytelenek. Amikor Hevesi Károly rendõr fõhadnagy (másik három állambiztonsági tiszt jelenlétében) a BM III/III-1/c. alosztály 252-es szobájában 1968. április 13-án átvett ("tartásra") mintegy tíz evangélikus papi ügynököt Varga József rendõr õrnagytól, a lemezszekrény tartalmazta az éppen Genfben mûködõ "Rudas Gábor" elsõ számú, 230 oldalas munkadossziéját is. Ad vocem: A szekrényben ott volt még például a korábban említett Blázy Lajos lelkész 99 oldalnyi beszervezési és az ekkor még egy kötetnyi, 164 oldalas munkadossziéja is. Ez utóbbiak - éppúgy mint Harmati Béla, Reuss András és "Filozófus", továbbá "Gellérthegyi", azaz Fabiny Tibor theológiai tanár (elõbb még megfigyelt, majd 1970-tõl ügynök), "Kovács István", azaz Karner Ágoston országos egyházi fõtitkár (1976-tól ügynök), "Tóvárosi István", azaz Nagy István esperes (aki a legmagasabb szintig jutott a besúgóhálózatban, és TMT lett) és mások feltételezhetõ munkaanyagai is - soha nem archiválták. Nem azért, mintha a "6"-os kartonjaik "üresek" és "inaktívak" lettek volna,28 hanem mert a "tartók" (korábban vagy a rendszerváltáskor) nem adták le a dossziékat irattározásra. (Figyelmet érdemel, hogy pl. "Zentai Károly", azaz Bodrog Miklós theológiai tanárnak is csak az 1975 elõtti idõszakról van meg a dossziéja, amikor tíz év szolgálat után "az együttmûködést megtagadta". Az 1980-as évekbõl viszont, amikor valószínûleg ismét beszervezték, az õ tevékenységének a nyomai sem érhetõek el.)
"Rudas"-Harmati mûködését illetõen emellett további információkat remélhetünk a III/I-es csoportfõnökség irataitól (amint az NSZK-beli kémként "Lacroix" névre váltó "Barát"-Blázy esete is mutatja), amelyek vontatottan ugyan, de kezdenek hozzáférhetõekké válni. Addig pedig be kell érnünk az ÁEH fondjaiban õrzött mûveivel29 (kommünikéjében valójában ezekrõl beszél), és püspöktársa, "Egresi"-Nagy övéhez teljesen hasonló pályafutásának ismeretével.
A pártállam kezdeti stabilizációs kollaboránsa, a késõ kádári konszolidáció megbízható partnere, majd a "peresztrojka" idején felélénkülõ egyházi megújulás belsõ megfékezõjeként kitalált jeles imposztor, aki már a rendszerváltás másnapján folyékonyan beszélte a retrográd antikommunizmus nyelvezetét, ha nehezen is, de 2003-ban végleg búcsút intett az egyházpolitikai színpadnak.
*
Nem tudunk róla, hogy a Szakértõ '90-es lista közzétételét követõen Harmati Béla bármilyen jogi lépést kezdeményezett volna. A valószínû az, hogy nem. Látványos fellépését vagy az állambiztonsági rutin diktálta, vagy a régi hálózati ismerõsök javasolhatták. A megoldás bizonyos értelemben professzionális volt. A legjobb módszert, az ún. támadólagos elhárítás30 alkalmazott formáját választotta. (Ellentámadását valószínûleg többen is örömmel fogadták.) Nyilatkozata akár a legmodernebb politikai marketingiskolák kresztomátiáiba is bekerülhetne. Fogalmazhatunk azonban úgy is, hogy Harmati Béla pontosan addig ment el, ameddig ilyen helyzetben célszerû és taktikus volt, és semmivel sem tovább. Határozottan tiltakozott, de semmit nem kockáztatott. Mivel pedig "6"-os kartonját minden bizonnyal régóta ismeri, át kellett gondolnia a legrosszabbat is. Tanácsadóival megkonzultálva elõször is arra juthatott, hogy az ügynöki múltját feszegetõ kérdések esetén végsõképpen perre viszi az ügyet, és azt hangoztatja majd, hogy sem beszervezési, sem munkadossziéja nincs. Másik szempontját egy szofizma jelenthette: nem állítja, hogy nem volt beszervezve, de azt már igen (lásd fentebb), hogy soha nem vállalkozott "személyek" megfigyelésére. Érvelése átlátszó ugyan, de önmagában véve igaz is lehet. Annál inkább, mert titkosszolgálati munkájának nem is ez volt a lényege.
Hogy sok tekintetben rejtélyes ügynöki énje pontosan milyen is volt, arról õ tudna a leghitelesebben beszélni. Amikor még a rendszerváltást követõen Dóka Zoltán lelkész úgy fogalmazott, hogy az 1991-ben összehívott zsinat "összetétele manipuláció eredménye, és garancia arra, hogy a zsinat a pártállami személyek és struktúra átmentését megszavazza",31 Harmati püspök felháborodottan reagált: "A hazugságnak, ferdítésnek, valótlan állításoknak, féligazságoknak önmagukban van a büntetésük! A valóság megcáfolja és hiteltelenné teszi azokat, akik ezeket mondják és írják."32 Talán lesz ereje hozzá, hogy legalább saját ügyében elmondja az igazságot, és megtörje az egyházi "krakus"-átkot.
1 Vetõ Lajos 1948-tól töltött be püspöki tisztet; elõbb a Tiszai Egyházkerületben, majd az 1952-es szervezeti átalakítást követõen az Északi Egyházkerületben. A forradalom hatására lemondott, a politikai hatalom 1957 decemberében azonban visszahelyezte hivatalába.
2 Vetõ beszervezésének idõpontja egyelõre ismeretlen. Az elérhetõ legkorábbi jelentése 1957. februári, hálózati tagsága azonban valószínûleg sokkal elõbbre nyúlik vissza.
3 Pályafutásához részletesebben lásd: Gazdag Zsuzsanna: D. dr. Harmati Béla - életérõl és püspöksége 15 esztendejérõl. Evangélikus Élet, 2003. II. 23. (LXVIII/8.) 8.
4 A budapesti, VII. nagygyûlést 1984. VII. 22. és VIII. 5. között rendezték.
5 Dr. Harmati Béla nyilatkozata az ügynöklistával kapcsolatban. Déli Harangszó. A Déli Evangélikus Egyházkerület honlapja: http://www.lutheran.hu/z/honlapok/del/kozlemenyek/2ugynok. Lásd még: http://index.hu/politika/belfold/puspok0228/
6 Ügynöklisták közkézen. Ledarálható-e a múlt? Hetek, 2005. III. 4. (IX/9.) 1., 6-7. http://epa.oszk.hu/00800/ 00804/00367/55575.html. Lásd még: http://index.hu/politika/belfold/puspok0228/
7 A protestáns egyházak operatív helyzete. (BM. III/III-2/a. alosztálya. Jelentés. Szigorúan titkos! Bp., 1965. VIII. 14. Fogarasi Ferenc rendõr százados.) ÁBTL: O-13.586/2. 237-249(246).
8 Feltehetõen az 1956-os restaurációt követõen kiszorított Ordass Lajos, Szabó József és Túróczy Zoltán püspökök "illegális" leveleirõl lehetett szó.
9 Az utalás valószínûleg a most nyomozás alatt álló csoportosulástól eltérõ aktivitásra vonatkozik.
10 Evangélikus egyházi vonalról összefoglaló jelentés és intézkedési terv. (BM. Borsod Megyei Rendõr-fõkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya. Összefoglaló jelentés. Miskolc, 1961. VI. 13. Mitró István rendõr fõhadnagy, Majer Sándor rendõr hadnagy. Engedélyezte: dr. Kiss József rendõr alezredes, osztályvezetõ.) ÁBTL: O-12.049/58-64(61).
11 ""Hitvallók" fedõnéven 1961. V. hóban csoportdossziét nyitottunk Király Lajos miskolci és Kutas Kálmán szombathelyi lakosok ún. fordítói munkaközösségének ellenõrzése céljából. Nevezettek a Nyugatról illegálisan érkezõ vallásos propagandaanyagok fordításával, sokszorosításával, terjesztésével a vallásos hitélet elmélyítését tûzték ki célul. A vallásos tartalmú anyagok mellett esetenként ellenséges politikai tartalmú iratokat is terjesztettek megbízható kapcsolataik körében." (ÁBTL: O-12.049/10. 21.) Felforgató tevékenységnek számított pl. Fritz Baade Versenyfutás a 2000-ik évig címû munkájának (Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1961., átdolgozott és bõvített kiadás: 1965.) magyarul meg nem jelent, a kereszténységgel foglalkozó fejezetének lefordítása és terjesztése. Vagy Stanley Jones Krisztus és a kommunizmus címû 1935-ös írása, benne a következõ mondatokkal: "Ennek a rettenetesen összezavarodott világnak közepette puszta szónoklásnál sokkal többre van szüksége. A kereszténységet halálra prédikálták. Programot kell adnunk a világnak újjáépítésére, jobbat a kommunistákénál. Vajon melyik sarkcsillag határozza meg a világ jövõjét: a marxi kommunizmus, vagy Istennek földi királysága?!" (ÁBTL: O-12.049/6. 218.)
12 A prot[estáns] egyházakon belül folyó ellenséges tevékenységrõl. (Jelentés. BM. II/5-C. alosztálya. Szigorúan titkos!) ÁBTL: O-13.586/4. 278-292(291).
13 Otto Dibelius (1880-1967) német evangélikus lelkész, a német Hitvalló Egyház tagja; 1945-tõl Berlini püspöke. Heves ellenfele volt a keleti diktatúráknak. Tézise volt, hogy olyan totalitárius államhatalommal szemben, mint az NDK, a keresztények nem tartoznak engedelmességgel.
14 Jelentés a protestáns egyházakon belül elhelyezkedõ illegális erõk elleni harcról és a további feladatokról. Bp., 1962. IV. 19. (Jelentés. BM. Szigorúan titkos!) 586/4:303-318(305a).
15 Ordass Lajos (1901-1978). Személyéhez lásd Élet és Irodalom. 2006/36., 4. 33. sz. j.
16 Szépfalusi István (1932-2000): Ausztriába települt evangélikus lelkész. Jelentõs szerepet játszott az 1956-os magyarországi menekültek, és a magyarországi kultúra és egyházi élet, illetve a protestáns ellenzéki törekvések támogatásában. Õ jelentette meg például Ordass Lajos evangélikus püspök emlékiratait. E kötetek egy egész nemzedék számára nyújtottak hiteles tájékoztatást az 1945 utáni egyháztörténelem elhallgatott fejezeteirõl.
17 Harmati Bélához egyébként közel áll a morális pátosz. A rendszerváltás napjaiban például a szilveszteri "gusztutalanságok, igénytelen malackodások" és "alantas undorkeltések" váltották ki furorját. Lásd: Harmati Béla: Tiltakozás tévé ügyben. Evangélikus Élet. 1990. I. 14. (LV/2.) 3.
18 ÁBTL: O-12.049/9. 61.
19 Együttmûködési terv a Protestáns Világszervezet [sic!] tevékenységének operatív átfogására. (BM. Szigorúan titkos! Eperjesi László rendõr alezredes [BM. III/III.], Komornik Vilmos rendõr alezredes [BM. III/I.], csoportfõnökök. ÁBTL: 13.603: 200-218(210).
20 A protestáns világszervezetek tevékenységének operatív átfogására együttmûködési terv. (BM. III/I. és III/III. Szigorúan titkos! Eperjesi László rendõr alezredes, csoportfõnök, Komornik Vilmos rendõr alezredes, csoportfõnök. Bp., 1964. IV. 18.) 13.603: 251-257(254).
21 A Protestáns egyházon belül elhelyezkedõ illegális erõk harca, iránya, hatása, és további feladataink. (BM. III/III-1/b. alosztály. Jelentés. Szigorúan titkos! Bp., 1966. X. 12.) 13.586/2: 269-289(286sq).
22 Lásd 3. sz. j., továbbá: Ifj. Harmati Béla: Fél évre Svájcban. Evangélikus Élet. 1967. IX. 3. (XXXII/36.) 3.; Harmati Béla Genfben. Evangélikus Élet. 1967. XII. 24. (XXXII/52.) 2.
23 Legenda (az állambiztonsági nyelvhasználatban): Hihetõ és ellenõrizhetõ magyarázat (de kitalált történet) egy operatív intézkedés vagy kombináció legalizálására. A valóság elemeire épül, és szükség szerint dokumentálható. Dekonspiráció esetén is ragaszkodni kell hozzá. (Kenedi János: Kis állambiztonsági olvasókönyv. Bp., Magvetõ. 1996. II. 428.)
24 Lásd Élet és Irodalom 2006/37., 6, 12.
25 Az ügynökök tartásába rengeteg közvetlen fáradság is invesztálódott. "Rudas"-nál 1968-ban például hiányosnak minõsítették diplomáciai és kommunikációs kultúráját, és személyiségét sem látták kellõen csiszoltnak. Lásd Kiss Ervin rendõr alezredes, 1968. IV. 27-én kelt jelentését: A keresztyén-marxista dialógusról. (BM. III/III-1/c. alosztály. Szigorúan titkos.) ÁBTL: O-13.603/1: 481-497(496).
26 A "Világosság" rezidentúrához lásd: Majsai, Mozgó Világ, p 93., és Szabó Csaba-Soós Viktor Attila: "Világosság". Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen. Új Ember-Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány. 2006.
27 Dóka Zoltán: A fal áttörése. Az evangélikus egyház néhány alapvetõ mai problémája. Egyház és Világ. 1990(I.)/8. (1990. VII. 27.) Az ET határozata megjelent: 17-19. Magyar Közlöny 1987. IX. 1. (38.) Lásd még: Varró Szilvia: Egymásra utaltak. Pártállam és egyház - 2. rész. http://tek.bke.hu/szm/konyvtar/koranyag/partall_egyh2
28Lásd Élet és Irodalom. 2006/38., 10-11.
29 Az Állami Egyházügyi Hivatal iratanyagának jegyzékei. I. Adattár. A Magyar Országos Levéltár segédletei. 17. Összeállította és a bevezetõt írta: Dr. Kisasszondy Éva. Bp., 2005.
30 A kifejezés az állam ellenségeivel szembeni offenzív fellépés zsargonszerû terminus technicusa.
31 Dóka Zoltán: Az egyházak a magyarság életében. Magyarok III. Világkongresszusa: 1992. VIII. 21. Keresztény Igazság. 1992(ÚF)/16. 1992. tél. 6-11(9).
32 Lásd a Részletek dr. Harmati Béla püspöki jelentésébõl címû írás Egyházak és az ún. "ellenzék" címû fejezetét. Evangélikus Élet. 1994. I. 23. (LIX/4.): Zsinati Híradó [melléklet] p4.

Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2021 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready