Ami jelenleg látható, az a kapkodás, és olyan intézkedések meghozása, amelyek a magyar lakosságot sújtják. És sorra dőlnek meg a korábban "szent tehénnek" hitt kommunikációs panelek is. A rezsicsökkentésről már beszéltünk, most legutóbb pedig a benzinárstop került kivezetésre, és ugyanez a sors vár (tehát áruhiány) az élelmiszerekre is. Jól megfigyelhető volt, hogy teljes a tanácstalanság (persze a szankciók, amelyeket ők is megszavaztak), Gulyás Gergelytől mindössze ennyi futotta: eredményesen harcoltunk, de elbuktunk.

Ha eredményesen harcoltak, akkor nem buktak el. Ha pedig elbuktak, akkor nem harcoltak eredményesen. Eddig jutott a valaha volt tökéletesnek hitt fideszes valóságmagyarázó-rendszer.

De ami a legdöbbenetesebb és leginkább mellbevágó, hogy most már végső soron Magyarország nyíltan beavatkozott az orosz-ukrán háborúba, mégpedig az ukrán fél oldalán, ugyanis éves szinten a magyar költségvetésből különít el 77 milliárd forintot.

Bár jelen sorok írója nem tartozik azok közé, akik kritikátlanul tekintenek a putyini orosz politikára, tekintve, hogy olyan ideológiai elemet keveset látni, amely úgymond univerzális, tehát lefordítható magyarra, európaira, azon túl, hogy természetesen vannak kétségkívül pozitív folyamatok, az LMBTQ-lobbi elfojtása, szembenállás az amerikai imperializmussal, de összességében mégiscsak egy adott területen és néplélek számára értelmezhető eszmei konstrukció, már amennyiben beszélhetünk erről. (Természetesen például Alexandr Dugin politikai gondolkodó tevékenysége ennél mélyebb és érdekes kérdés.) Egy cári és szovjet romantikára is építő, hagyományos orosz geopolitikai stratégia tárulkozik ki, amely mindig is jellemezte az orosz birodalmi tudatot. Ettől függetlenül persze a közpolitikában voltak és mindig is lehetnek közös érdekek, de meglátásom szerint a legjóindulatúbb megállapítás az, ha kijelentjük, adott egy maga helyét még kereső Oroszország - már ha pusztán világnézeti magaslatból tekintük a kérdésre. Hogy a jövőben ez milyen irányba megy, azt persze még nem tudni 100%-ban. Maga Dugin írta egyszer, hogy létezik egy szoláris (Nap-hasonlat) Putyin, de van egy lunáris is (Hold-hasonlat).

Természetesen a mai ukrán politikai elit velejéig korrupt és soviniszta (magyarellenes is), amely amerikai érdekeket igyekszik megjeleníteni a térségben, ez teljesen független, hogy miként lamentálunk afelett, Oroszország vajon "Európa megmentője vagy sem", súlyos vétek ezt a rezsimet anyagilag támogatni. Ez óriási lebukás a kormány részéről.

De hogyan tovább? Látható, hogy Magyarország kevés súllyal esik latba a világpolitika tengerében, de ami legalább ekkora baj, Európa is. Gyakorlatilag úgy táncol, ahogy az Amerikai Egyesült Államok vezetése (deep state) fütyül. Ez a mi óriási tragédiánk. Európának és Oroszországnak nem ellenséget kellene látnia egymásban, de ettől - a háború miatt is - nagyon messze vagyunk, a véres valóság pedig az, hogy itt dúl a szomszédunkban egy testvérháború, ahol fehér emberek százezrei halnak meg mindkét oldalon, és vannak Nyugaton olyan háborús uszítók, kik még több fehér ember vérét szeretnék kifolyva látni, és belehajszolnák Európát egy harmadik világháborúba. Legalább ezt mindenképpen meg kell akadályozni!

Idézzük meg az elmúlt napok eseményeit, hosszan kígyózó sorok a benzinkutak előtt, kétségbeesett arcok, pánik, és ez még csak a kezdet, és valószínűleg a ma élők nagy része ilyesmit még nem élt át. Itt már gyakorlatilag ahhoz hasonlít a helyzet, mint amikor egy vonat rohamosan száguld lefelé a hegyről. Nem visszafordítható a folyamat, de, hogy mi lesz a végkifejlet, azt még homály fedi. Ami bizonyos, politikai instabilitás, a regnáló kormányok alatt inogni kezd majd a talaj, amikor az emberek, a tömegek a bőrükön kezdik el érezni a súlyos gondokat, a politikailag korrekt "széplelkek" szólamai fabatkát sem fognak érni. Leszerepelt a nemzetközi baloldal politikai garnitúrája, de ugyanúgy leszerepelt a sok esetben csak másodlagos baloldalnak nevezhető ún. konzervatív jobboldal is. Harmadik útra lesz szükség Európa-szerte.

Egy új politikai koordinátarendszer szerint, amely kellően igazodik a kor kihívásaihoz, a korábbi közpolitikai értelemben vett jobb- és baloldali felosztás értelmét veszti, és ez az összeurópai válság ihletője, berobbantója lehet annak, hogy az öreg kontinensen végre teret nyerjenek jelentősen a valódi nemzeti erők a politikai térben. Itt már semmi szükség nem lesz a mai beteges Európai Unió "értékeire". Ennek nyomán pedig a szellemi és kulturális életben körvonalazódhassanak újra az örökkévalóság formái, a természet örök törvénye és annnak időszerű politikai képlete, az örökérvényű értékek megjelenése végre szélesebb rétegekben, amelyek az embert valóban emberré teszik, és kiszorítja az Isten-, ember- és nemzetellenes ideológiák minden formáját, egy új európai idealista korszellemként lépve elő. Röviden: ebben a válságos előttünk álló évtizedben Európa vagy újjászületik, és visszaveszi az őt megillető helyét, vagy végleg lehanyatlik az emberiség Prométheusza.

Lantos János - Kuruc.info