Tevan Imre, a szabályos
Az Index cikke
a különböző fórumokon és levelezőlistákon is komoly visszatetszést keltett. Mivel ezek nagy része tökéletesen egyezik szerkesztőségünk álláspontjával, ezért a továbbiakban két jellemző hozzászólásból tallózunk, saját gondolatainkkal kiegészítve.

„…de miért kell úgy csinálni, mintha felháborító lenne, hogy a magyarokkal külföldön be akarják tartatni a törvényeket, rendeleteket?”

/Tevan Imre, index.hu, a Pozsonyban letartóztatott magyarokkal kapcsolatban/

Hogy miért? Képzeljük el, hogy 1938. május 29-ét írunk. Tevan üldögél VII. kerületi otthonában, tekergeti a rádiót és közben hallgatja:

„Elfogadták az ún. első zsidótörvényt, amely kimondja, hogy a zsidóság részarányát 20 százalékra kell korlátozni a szabadfoglalkozású pályákon, valamint a tíz személynél többet foglalkoztató pénzügyi, kereskedelmi és ipari vállalkozásoknál. (1938. XV. tc.) A törvény szintén 20 százalékban maximálja a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát. A végrehajtásra öt évet írtak elő.”

Tevan vakargatja a fejét, öt év nagy idő, majd csak lesz valami.

Nem egész egy évvel később, 1939. május 5-én Imrénk Orion rádiójából a következő hangzik el:

„Az országgyűlés elfogadta a második zsidótörvényt, amely kimondja, hogy zsidónak minősül az, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt.”

A kormány a szellemi pályákon 6 százalékban maximálta a zsidók számát, kitiltotta őket az állami közigazgatási és igazságügyi apparátusból, középiskolai tanári karokból. Zsidó nem tölthetett be színházaknál és lapoknál olyan állást, amely befolyással volt az adott intézmény vagy orgánum szellemi irányvonalára. A jogszabály tovább korlátozta az egyes vállalatoknál alkalmazható zsidók számát, és visszaállította a numerus clausust. Az engedélyköteles ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat kizárták. A már kiadott engedélyeket fokozatosan vissza kellett vonni.

Ezek az országgyűlés által elfogadott, hatályos törvények és rendeletek voltak. Olyanok, amilyenek. Akárcsak a szlovákiai szabályozás az idegenvezetés gyakorlatában, Tevan szerint.

Mondd, Tevan, ezekre is bólintottál volna, hogy be kell tartatni? Ha igen, akkor hol dolgoztál volna? Nem olyan biztos ám, hogy becsusszansz abba a 6 százalékba… Vagy azt is elintézted volna egy vállrándítással, amikor a '44-ben közzétett 1540/1944. rendelet értelmében a vidéki zsidóságot veled együtt gettókba zsúfolták volna, ha akkor élsz? Mert a törvény az törvény, és akkor azt okvetlenül be kell tartani, igaz?

De térjünk vissza a pár nappal ezelőtti pozsonyi incidenshez, amikor is tót rendőrök két győri és egy szekszárdi magyar állampolgárt és turistát állítottak elő, hallgattak ki, majd tartottak fogdában az idegenvezetési engedélyre vonatkozó szlovák jogszabály megsértése, valamint egyéb szabálysértés gyanújával, azért, mert a baráti társaságon belül egyikük megosztotta ismereteit a társaság többi tagjával a Szent Márton Székesegyházról.

Ezek szerint, ha én a barátaimmal kimegyek Pozsonyba, és történetesen jártas vagyok a Felvidék történelmében is, akkor a barátaimmal nem oszthatom meg nyilvános helyen a gondolataimat?

Aztán az erősen sántító párhuzamod a horvátországi, engedély nélkül felépített és lebontott nyaralókkal.
 
Hogyan lehet ezt a botrányos esetet összevetni a horvátországi illegális villaépítésekkel? Ott az építési szabályok betartatásának komoly értelme és célja van: a tengerpart, a természet szépségének-épségének megóvása. A horvát hatóságok fellépése nemcsak jogszerű, de morálisan és praktikusan is minden szempontból igazolható.
 
De a pozsonyi "kussnak" milyen pozitív célja lehet? Csak nem az, hogy mindenki - beleértve egy zárt, baráti társaságot is - csak a hivatalos szlovák szemlélet szerint mutathassa be a történelmi emlékhelyeket?
Amelyek csak úgy hemzsegnek a történelemhamisításoktól…
 
Ezen kívül egymásra csúsztatsz két dolgot: messzemenőkig egyetértünk vele, hogy díjazásért csak hivatásos idegenvezető dolgozhasson. Erre a szakmai színvonal megőrzése érdekében szükség van. De hogy már egy baráti, kollegiális társaság tagjaként se lehessen megosztani gondolatokat egymással? Egy olyan városban, ahová ezer év történelme fűz minket? Mi ez, ha nem gondolatrendőrség?
 
Szándékosan összekevered a pénzkeresést a véleménynyilvánítás szabadságával. Mi az, ami ilyen szélsőséges elfogultságot okoz a fejedben?

Ráadásul, hogy a legjobbat a végére hagyjam: kiderült, hogy nem volt jogalapja a szlovák rendőri önkényeskedésnek, mert a pozsonyi önkormányzat egy ügyészi rendelkezés nyomán már két éve hatályon kívül helyezte azt a jogszabályt, amelynek betartását te oly nagy buzgalommal követelted.

Azért ez ciki, nem gondolod?

Antinacionalista cionista elfogultságod olyannyira elvakított, hogy még az elemi jog- és igazságérzéked is cserbenhagyott. De legalább szénné égtél az olvasóid előtt.

Kuruc.info

Szívjad, Tevan!