Talán túlzás lenne a magdeburgi merényletet Európa „október 7-jének” nevezni. Azonban a nyugati világ urai számára a cél most alighanem a következő: a kétségbeejtően hiszékeny európai és amerikai közvélemény számára egy új, mindennél veszedelmesebb ördögöt a falra festeni. Igaz, az „iszlám radikalizmus” eddig is szerepelt a falra festett ördögök között (nem teljesen indokolatlanul, de persze létrejöttének legfőbb oka a nyugati hatalmak terjeszkedése a Közel-Keleten és ezzel összefüggésben a cionizmus), azonban a nyugati világ népeit évek óta az „Európát lerohanni készülő putyini Oroszország” rémével riogatják. Oroszország térdre kényszerítése, vazallus állammá süllyesztése azonban nem sikerült – ami nem jelenti persze, hogy a kifárasztása, legyengítése érdekében az ukrajnai harcokat (takaréklángra állítva), vagy legalábbis a feszültséget nem fogják fenntartani még akár hosszú-hosszú évekig. Részben főképp épp a globalisták zátonyra futott „orosz prodzsektje” nyomán az államok feletti „nemlétező” világerő cionista szárnya erősödött meg, melynek következményeképpen diadalmaskodhatott Donald Trump az amerikai elnökválasztáson. Trump és a mögötte álló erők számára Izrael hegemóniájának (ők úgy mondják, „biztonságának”) kiterjesztése a legfontosabb, mindenek felett álló célkitűzés – egyelőre elsőbbséget élvez talán még Kína megregulázásának, fejlődése megakasztásának szándékához képest is. (Pontosabban: Kína legyőzésének a Közel-Kelet feletti kizárólagos izraeli-USA hegemónia megszerzése az előfeltétele.) Az orosz-amerikai alku a háttérben alighanem megszületett: Moszkva sorsára hagyta a vele szövetséges Aszad-rezsimet, két, számára létfontosságú szíriai katonai bázisért, főképpen pedig az Ukrajnában zajló háború Oroszország érdekei szempontjából kedvező lezárásáért cserében.

Az agymosó hadművelet első akciójaként az eddig a migrációt istenítő, a „sokszínűségért, befogadásért, a multikulturalizmusért” rajongó médiumok egyszeriben elkezdik majd hangoztatni: Oroszország veszélyes ugyan, ezért „Ukrajnát addig kell támogatni, amíg szükséges” (de immár kizárólag az európaiak pénzén persze), azonban az oroszok végtére is (még?) nem gyilkolnak, robbantgatnak Európában. (Az USA-ban viszont 2001. 9/11 óta nem történt politikai célzatú merénylet. Vajon ennyivel hatékonyabban dolgoznak az USA titkosszolgálatai, mint európai ügynökségeik?) Ezzel szemben a „radikális iszlamista terroristák” számlájára immár terrorcselekmények sorozata, több tucat halálos áldozat írható. (Ha 9/11 emlékét is felelevenítik, akkor több ezer. Habár ezzel azért óvatosan kell bánniuk, mert az ikertornyok elleni terrortámadás hivatalos története ezer sebből vérzik.) Lényeg tehát: az új irányvonal szerint létezik egy Oroszországnál is veszedelmesebb ellenség, amely pedig nem más, mint a „Közel-Keleten szárba szökkent”, de immár Európában is megjelenő „iszlám radikalizmus”.

A média hadművelet második ütemében el kell magyarázni az alattvalóknak: nem a „szegény, üldözött” migránsokkal van a baj, többségük „becsületes” és „dolgozni akar”. A baj a „radikális iszlámmal” van, amit ha sikerül gyökerestül kitépni, megsemmisíteni, akkor – tömeges bevándorlás ide, tömeges bevándorlás oda – beköszönt a multikulti nyugalom és boldogság a vén kontinensen is. No de kik fogják az iszlám radikalizmus felszámolásának heroikus feladatát elvégezni? Nos, természetesen a „nyugati civilizáció”, a „demokrácia és humanizmus” előretolt bástyájaként működő Izrael és hűséges szövetségese (?), az Amerikai Egyesült Államok. Európának minden eszközzel, pénzzel és fegyverrel támogatnia kell Izrael és az USA háborúit a Közel-Keleten, melynek során megsemmisítik a „terrorizmus” táptalaját képező szervezeteket: a Hamászt, a Hezbollahot, a jemeni hutikat, az iraki síita ellenállási mozgalmakat, továbbá a fő gonoszt, minden gazság kútfejét, Iránt is legyűrik! Mindez sok ártatlan ember halálával jár majd, de mivel a „terroristák élő pajzsként használják fel saját népüket”, más lehetőség nincs. Az európaiak feladata egyrészt, hogy a háborúk kiterjedése nyomán meginduló sok millió, de immár „ártalmatlanított” menekültet befogadják. Továbbá tiltsanak be minden háborúellenes és a közel-keleti vérontás befejezését szorgalmazó tüntetést Európa-szerte, és lehetőleg büntessék meg azoknak a szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulásoknak a szerzőit, akik a leigázott iszlám népek jogai mellett, az USA és Izrael terjeszkedése ellen emelnek szót.

Hogy azután beéri-e a nyugati birodalmat irányító hatalom az „ellenállás tengelyének” felszámolásával, vagy tovább lép Izrael határainak kiterjesztése irányába, egyelőre kérdéses. Nem zárható ki azonban, hogy egy szíriai, netán libanoni területeket is magába foglaló, valamint Ciszjordániát és a Gázai övezetet is annektáló, nagyobb kiterjedésű Izrael létezését a nyugati „demokrácia és szabadság” biztosításának egyedüli garanciájaként, az „iszlám terrorizmus” újjáéledését egyedül megakadályozni képes erőként állítják be a világ közvéleménye előtt. Amennyiben a sok éves háború során kivéreztetett Oroszország az ukrajnai győzelemért (a Donbasz és a Krím-félsziget megtartásáért, Ukrajna megmaradt részeinek semlegességéért) cserében sorsára hagyja Szíria után Iránt és a Teherán által irányított „ellenállás tengelyét”, aligha lesz akadálya a Közel-Kelet feletti totális izraeli-amerikai hegemónia megteremtésének. Ami pedig alapfeltétele nem csupán Oroszország, de Kína katonai bekerítésének, sőt, esetleges gazdasági blokád alá helyezésének is.

Nem állítható, hogy a magdeburgi merénylet megrendelésre történt volna. (Mert ha úgy lenne, a merénylő egy bizonyíthatóan iszlamista, a muzulmán ellenállási mozgalmakhoz köthető személy lett volna.) Azonban a tömeges migráció egyik, régóta előre látható következménye volt, hogy a Közel-Keleten immár lassan egy évszázada zajló konfliktusok nyomán az erőszak átterjed Európába is. A szervezett bevándorlás kiagyalói, szervezői és irányítói mindig is két legyet kívántak leütni egy csapásra. Egyrészt a migráció előidézése révén akarják meggyengíteni, sakkban tartani a valaha világot hódító fehér fajt, a fajkeveredés segítségével pedig egy ellenállásra képtelen, hagyományok, identitás nélküli masszává szeretnék formálni Európa egykor büszke és öntudatos nemzeteit. Másrészt pedig az iszlamista ellenállás erőszakos formáinak elkerülhetetlen megjelenésével Izrael és az USA közel-keleti háborúi és hódításai mellett akarják felsorakoztatni a nyugati közvéleményt, befeketítve, terroristának bélyegezve egyúttal a nyugati birodalom terjeszkedésével szembeszegülő szervezeteket és népeket.