Bede Zsolt vagyok; Ferencváros-szurkoló, mostanában fotós és az 1899.hu szurkolói oldal egyik alapítója. Másfél éve készítek felvételeket koncertekről, tüntetésekről és nem utolsó sorban a ferencvárosi szurkolótáborról, szurkolói életről. MAGYAR VAGYOK, KERESZTÉNY VAGYOK és FRADISTA. Nem folytatom, az érintettek tudják jól, mit jelent ez.
Nehéz mondatokba foglalni a szombaton Szlovákiában (pontosabban Felvidéken - a szerk.) történteket, nincsen rá megfelelő szó. Embertelenség? Barbárság? Lelketlenség? Emberi mivoltukból kivetkőzött rendőrök? Talán csak egy jó szó van rá magyarellenesség.
A 1992-es pozsonyi magyarverésről csak hallottam, akkor persze még nem fogtam fel mi is történik. Emlékszem, a szomszédunk kint volt Pozsonyban, majd a hazaérkezését követően mesélte, hogy milyen félelmetes rendőrterror volt, és hogy az ott lévő magyaroknak esélyük sem volt a rendőrökkel szemben, hasonlóan a szombaton történtekhez. Azzal a különbséggel, hogy akkor még nem volt divat a vipera, azonban csuklyát már akkor is viseltek és tonfát is előszeretettel alkalmaztak a rendőrök. De 2008. november 1-jén a szurkolók (magyarok) ellen brutálisan fellépő szlovák rendőrök alig várták, hogy védtelen magyarokat verhessenek, ezzel felülmúlva a 92-es magyarverést.
Na, de menjünk sorjában.
Pár fordulóval ezelőtt, Dunaszerdahelyen jártunk, akkor a DAC-nak a nagyszombati spartak volt az ellenfele. Ezen a mérkőzésen is szép számban megjelentek az ellenfél szurkolói, körülbelül ugyanannyian, mint a DAC-Slovan mérkőzésen a slovan-szurkolók. A Nagyszombat ellen Magyarországról kb. 100 fő érkezett a mérkőzésre, zömmel Ferencváros-szurkolók néhány másik drukkerrel (Fehérvár, Újpest) együtt. Akkor sem és most sem a balhé kedvéért utaztunk el Dunaszerdahelyre, hanem a csallóközi fradista barátaink hívtak meg szurkolni a magyar DAC csapatnak.
A Nagyszombat elleni mérkőzésen szlovák oldalról a provokáció ott kezdődött, amikor a meccs 10. perce körül egy szlovák (nagyszombati) szurkoló a mérkőzés közben átszaladt a pályán, letépte, majd magával vitte az egyik kilógatott nemzeti zászlónkat. Ezután a leggyorsabban két magyar srác eszmélt, és a felezővonalnál elkapták a tót fiút, akitől két pofon kíséretében visszaszerezték a lobogót. Abban a pillanatban mindkét szurkolói táborból beugráltak a pályára a szurkolók, de különösebb rendbontás nem történt, a rendőrök felvonultak és visszazavartak mindenkit a saját szektorába. Majd 10 perc múlva a rendőrök természetesen a magyar szektorban tettek rendet. Ezután gólt lőtt a Dunaszerdahely, és a felvidéki srácok örömükben felmásztak a rácsra, amire egyből rendőri intézkedés volt a válasz. Ott sem voltak óvatosak a magyarokkal, gumibotot csavartak a srác nyakára. Ennyi elég volt a rendőröknek, hogy fellépjenek a magyarok ellen. (Az ehhez kapcsolódó felvételek megtekinthetőek az 1899.hu oldalon.)
Majd a Spartak után a hírhedt Slovan mérkőzés közeledett. Készültünk Magyarországon élő drukkerek, felvidéki szurkolók és a szlovákok is. A szlovákok részről egy Fradi-mez elégetésről készült felvétel jelent meg a youtube-on illetve üzenetek érkezetek, hogy a DAC-Slovan mérkőzésre nagy számban fognak érkezni cseh és lengyel szurkolói brigádok a Slovan-szurkolókat erősítve.
A mérkőzésre Körmendtől Gyöngyösig, a IV. kerülettől a XIX. kerületig mindenki képviseltetni akarta magát, ezért Magyarországról 1000-1500 szurkoló látogatott ki a Slovan elleni mérkőzésre. Én ekkor jártam másodszor Dunaszerdahelyen, a DAC otthonában. DAC-szurkolókkal kiegészülve 8000-9000 szurkoló lehetett, teltház volt. Slovanista kb. 800-1000 fő.
Mi 8 óra körül értünk a határra, ekkor még a rendőrség részéről Komáromnál nem volt nagy készültség, csak a pár egység őrizte a határátkelőt. A később érkező szurkolótársaink már arról számoltak be, hogy a határon nagyfokú ellenőrzések vannak – a rendőrök ellenőrizték az átutazó embereket egy lista alapján, amiben a szurkolói csoportok tagjai, név és fénykép szerint voltak felsorolva. Ebből világossá vált, hogy készültek a tömeges szurkolók érkezésre, különösen a fradistákra. A rendőrök kérdezgették, hogy ki milyen szurkoló, és ha nem Fradi volt a válasz, akkor rendőr részéről annyi volt a reakció, hogy jó, mert „mi a fradistákat várjuk”!
A meccs kezdete előtt a városban kocsikáztunk, ahol példátlan rendőri erők fitogtatták erejüket, szinte percenként érkeztek csapat szállító autóbuszok, plusz különböző kocsikkal 4-5 fős rendőri egységek. A stadion környékére hatalmas rendőri erőket mozgósítottak, több utca kordonnal le volt zárva. Mérkőzés előtt a rendőrök bejárták a stadiont, ez is bizonyíthatja, hogy kövek nem nagyon lehettek bent a nézőtéren és a pályán sem. Illetve a mérkőzést megelőző napokban is ellenőrizték a pályát és nézőteret, hogy a nem odaillő dolgokat eltávolítsák.
11 óra körül a Dac-szurkolók kísérettel és szervezetten a városon keresztül átvonulva megérkeztek a stadionhoz, ahol a stadion lelátója mögött lévő parkban a Várpalotai Trianon múzeum ajándékát, egy Trianon-emlékhelyet avattak fel a magyar szurkolókkal együtt. Rendben lezajlott az avatás kb. 500 ember együtt felvidékiek és magyarok (újpestiek, kispestiek, debreceniek, váciak, gyöngyösiek, körmendiek, fehérváriak, soproniak, szombathelyiek, békéscsabaiak, nyíregyháziak – elnézést kérek azoktól, akik most nem jutottak eszembe) közösen a Himnuszt énekelve. Szép jelenetek voltak.
Ezután azokat az embereket, akik megközelítették a stadion bejáratát, a rendőrök körül zárták és a kordon mögül már nem engedtek ki senkit, pedig ekkor még 1,5-2 óra volt a mérkőzés kezdetéig. Jómagam is majdnem bent rekedtem, sajtóigazolványom felmutatása ellenére is, a rendőrvezető nem nagyon volt tekintettel rá. De nagy nehezen sikerült megegyezni.
Teltek folyamatosan a hazai szektorok, és megérkeztek a szlovák Slovan szurkolói is. Transzparensek kihelyezése mind két oldalon megtörtént. A szlovák szurkolók hanggránátot dobáltak a mellettük lévő hazai részre, ahol valaki meg is sérült. A csapatok bemelegítése alatt pirotechnikai eszközöket vonultattak fel. Én a pályán bent tartózkodtam, figyelve az eseményeket. Még nem kezdődött el a mérkőzés, amikor a tótok beugráltak a pályára, provokálva elindultak a magyar szektor felé, ezt a rendőrök a biztonsági szolgálat embereinek segítségével hamar megakadályozták. Bár kaptak a szlovákoktól jó pár tűzjelző rakétát. Halkan jegyzem meg, kesztyűs kézzel bántak velük. Majd a rendőrök visszavonultak a háttérbe.
Elkezdődött a mérkőzés, a hazai oldalon a DAC funklub által készített, az egész hazai szektort beborító koreográfia fogadta a játékosokat, miközben a magyar himnuszt énekelte a tömeg, köztük felvidéki magyarok és csonka magyarországi magyarok együtt, borsódzott a hátam. Egymás mellett békéscsabai, szombathelyi, nyíregyházi, ferencvárosi, újpesti, vasasos, debreceni, kispesti transzparenssel. Elnézést, ha kifelejtettem valakit.
Majd amikor már a hazai szektorban elfogyott a hely, akkor ha jól láttam a hazai előénekes srác beugrott a pályára, és a rendőri vezetőt megkérte, hogy az ominózus szektort nyissák meg, hogy a tömeg egy része átmenjen oda és, hogy mindenki elférjen. A rendőri vezető beleegyezett, és így átszékelt 200-300 fanatikusunk, majd ebbe a szektorba Vasas, Nyíregyháza, Ferencváros, Újpest, Vác transzparens került kihelyezésre. Láthatóan jó összetételű csoportosulás.
Kamerám bekapcsolva maradt, miközben én szemlélődtem a stadionban. Pár szlovákellenes rigmus hangzott el a hazai oldalon, magyarellenes rigmus a másikon. 18. perc: a kamerám jól láthatóan a dunaszerdahelyi B-középet veszi, majd ezután átfordítottam a tótokra, és végül a magyar szektorra közelítettem. Talán véletlenül, mert általában kis snitteket készítek. Fotós kollegáimmal beszélgettem, amikor, egyszer csak látom és hallom a morajlásból, hogy valami probléma van. A rendőrök brutális támadást intéztek a magyarok ellen. Ekkor még nem voltam meggyőződve, hogy ok nélkül, csak sejtettem.
Átrohantam a pályán keresztül, hogy közelebbről láthassam az eseményeket, ahol a menekülőkapunál félelmetes jeleneteknek voltam szemtanúja. Egymást taposva menekültek az emberek, a rendőrök vertek mindenkit, akit értek tonfával, viperával, gumibottal. Nagyon hosszúnak tűnt az a pár perc. Viaskodás percekig ment, de mindenkit kiszorítottak a lelátóról. Nem nagyon válogattak, mint a gép, úgy beindultak.
A sérülteket hozták ki, mint a homokzsákokat ledobálták a földre. Először Krisztiánt láttam meg – a nadrágja, cipője nem volt rajta, mozdulatlanul, magatehetetlenül feküdt. Egy rendőr a fejét csavargatta, majd egy biztonsági ember locsolta vízzel. Ezután kihoztak egy másik srácot, akiben felismertem egy barátomat, őt is földre fektették, majd egy harmadik fiú következett, akit szintén ismertem. Borzalmas volt ezt látni. A tömeg érthetően, nem mert visszatámadni. Félelem, tehetetlenség, pánik uralkodott a szektorban, többen sokkot kaptak.
A biztonsági főnök az embereivel, minden fotóst kilökdösött a sérültek közeléből, próbáltam filmezni, de gyakran megtaláltak a rendezők, akik magyar nyelven szapulták a magyarokat.
A tv-társaságok által bemutatott felvételek többségét én készítettem.
Fenti események során valaki bármilyen testi vagy lelki sérülést, esetleg anyagi kárt szenvedett, az tegyen feljelentést az illetékes szerveknél.
Isten, áldd meg a magyart!
Bede Zsolt
Nehéz mondatokba foglalni a szombaton Szlovákiában (pontosabban Felvidéken - a szerk.) történteket, nincsen rá megfelelő szó. Embertelenség? Barbárság? Lelketlenség? Emberi mivoltukból kivetkőzött rendőrök? Talán csak egy jó szó van rá magyarellenesség.
A 1992-es pozsonyi magyarverésről csak hallottam, akkor persze még nem fogtam fel mi is történik. Emlékszem, a szomszédunk kint volt Pozsonyban, majd a hazaérkezését követően mesélte, hogy milyen félelmetes rendőrterror volt, és hogy az ott lévő magyaroknak esélyük sem volt a rendőrökkel szemben, hasonlóan a szombaton történtekhez. Azzal a különbséggel, hogy akkor még nem volt divat a vipera, azonban csuklyát már akkor is viseltek és tonfát is előszeretettel alkalmaztak a rendőrök. De 2008. november 1-jén a szurkolók (magyarok) ellen brutálisan fellépő szlovák rendőrök alig várták, hogy védtelen magyarokat verhessenek, ezzel felülmúlva a 92-es magyarverést.
Na, de menjünk sorjában.
Pár fordulóval ezelőtt, Dunaszerdahelyen jártunk, akkor a DAC-nak a nagyszombati spartak volt az ellenfele. Ezen a mérkőzésen is szép számban megjelentek az ellenfél szurkolói, körülbelül ugyanannyian, mint a DAC-Slovan mérkőzésen a slovan-szurkolók. A Nagyszombat ellen Magyarországról kb. 100 fő érkezett a mérkőzésre, zömmel Ferencváros-szurkolók néhány másik drukkerrel (Fehérvár, Újpest) együtt. Akkor sem és most sem a balhé kedvéért utaztunk el Dunaszerdahelyre, hanem a csallóközi fradista barátaink hívtak meg szurkolni a magyar DAC csapatnak.
A Nagyszombat elleni mérkőzésen szlovák oldalról a provokáció ott kezdődött, amikor a meccs 10. perce körül egy szlovák (nagyszombati) szurkoló a mérkőzés közben átszaladt a pályán, letépte, majd magával vitte az egyik kilógatott nemzeti zászlónkat. Ezután a leggyorsabban két magyar srác eszmélt, és a felezővonalnál elkapták a tót fiút, akitől két pofon kíséretében visszaszerezték a lobogót. Abban a pillanatban mindkét szurkolói táborból beugráltak a pályára a szurkolók, de különösebb rendbontás nem történt, a rendőrök felvonultak és visszazavartak mindenkit a saját szektorába. Majd 10 perc múlva a rendőrök természetesen a magyar szektorban tettek rendet. Ezután gólt lőtt a Dunaszerdahely, és a felvidéki srácok örömükben felmásztak a rácsra, amire egyből rendőri intézkedés volt a válasz. Ott sem voltak óvatosak a magyarokkal, gumibotot csavartak a srác nyakára. Ennyi elég volt a rendőröknek, hogy fellépjenek a magyarok ellen. (Az ehhez kapcsolódó felvételek megtekinthetőek az 1899.hu oldalon.)
Majd a Spartak után a hírhedt Slovan mérkőzés közeledett. Készültünk Magyarországon élő drukkerek, felvidéki szurkolók és a szlovákok is. A szlovákok részről egy Fradi-mez elégetésről készült felvétel jelent meg a youtube-on illetve üzenetek érkezetek, hogy a DAC-Slovan mérkőzésre nagy számban fognak érkezni cseh és lengyel szurkolói brigádok a Slovan-szurkolókat erősítve.
A mérkőzésre Körmendtől Gyöngyösig, a IV. kerülettől a XIX. kerületig mindenki képviseltetni akarta magát, ezért Magyarországról 1000-1500 szurkoló látogatott ki a Slovan elleni mérkőzésre. Én ekkor jártam másodszor Dunaszerdahelyen, a DAC otthonában. DAC-szurkolókkal kiegészülve 8000-9000 szurkoló lehetett, teltház volt. Slovanista kb. 800-1000 fő.
Mi 8 óra körül értünk a határra, ekkor még a rendőrség részéről Komáromnál nem volt nagy készültség, csak a pár egység őrizte a határátkelőt. A később érkező szurkolótársaink már arról számoltak be, hogy a határon nagyfokú ellenőrzések vannak – a rendőrök ellenőrizték az átutazó embereket egy lista alapján, amiben a szurkolói csoportok tagjai, név és fénykép szerint voltak felsorolva. Ebből világossá vált, hogy készültek a tömeges szurkolók érkezésre, különösen a fradistákra. A rendőrök kérdezgették, hogy ki milyen szurkoló, és ha nem Fradi volt a válasz, akkor rendőr részéről annyi volt a reakció, hogy jó, mert „mi a fradistákat várjuk”!
A meccs kezdete előtt a városban kocsikáztunk, ahol példátlan rendőri erők fitogtatták erejüket, szinte percenként érkeztek csapat szállító autóbuszok, plusz különböző kocsikkal 4-5 fős rendőri egységek. A stadion környékére hatalmas rendőri erőket mozgósítottak, több utca kordonnal le volt zárva. Mérkőzés előtt a rendőrök bejárták a stadiont, ez is bizonyíthatja, hogy kövek nem nagyon lehettek bent a nézőtéren és a pályán sem. Illetve a mérkőzést megelőző napokban is ellenőrizték a pályát és nézőteret, hogy a nem odaillő dolgokat eltávolítsák.
11 óra körül a Dac-szurkolók kísérettel és szervezetten a városon keresztül átvonulva megérkeztek a stadionhoz, ahol a stadion lelátója mögött lévő parkban a Várpalotai Trianon múzeum ajándékát, egy Trianon-emlékhelyet avattak fel a magyar szurkolókkal együtt. Rendben lezajlott az avatás kb. 500 ember együtt felvidékiek és magyarok (újpestiek, kispestiek, debreceniek, váciak, gyöngyösiek, körmendiek, fehérváriak, soproniak, szombathelyiek, békéscsabaiak, nyíregyháziak – elnézést kérek azoktól, akik most nem jutottak eszembe) közösen a Himnuszt énekelve. Szép jelenetek voltak.
Ezután azokat az embereket, akik megközelítették a stadion bejáratát, a rendőrök körül zárták és a kordon mögül már nem engedtek ki senkit, pedig ekkor még 1,5-2 óra volt a mérkőzés kezdetéig. Jómagam is majdnem bent rekedtem, sajtóigazolványom felmutatása ellenére is, a rendőrvezető nem nagyon volt tekintettel rá. De nagy nehezen sikerült megegyezni.
Teltek folyamatosan a hazai szektorok, és megérkeztek a szlovák Slovan szurkolói is. Transzparensek kihelyezése mind két oldalon megtörtént. A szlovák szurkolók hanggránátot dobáltak a mellettük lévő hazai részre, ahol valaki meg is sérült. A csapatok bemelegítése alatt pirotechnikai eszközöket vonultattak fel. Én a pályán bent tartózkodtam, figyelve az eseményeket. Még nem kezdődött el a mérkőzés, amikor a tótok beugráltak a pályára, provokálva elindultak a magyar szektor felé, ezt a rendőrök a biztonsági szolgálat embereinek segítségével hamar megakadályozták. Bár kaptak a szlovákoktól jó pár tűzjelző rakétát. Halkan jegyzem meg, kesztyűs kézzel bántak velük. Majd a rendőrök visszavonultak a háttérbe.
Elkezdődött a mérkőzés, a hazai oldalon a DAC funklub által készített, az egész hazai szektort beborító koreográfia fogadta a játékosokat, miközben a magyar himnuszt énekelte a tömeg, köztük felvidéki magyarok és csonka magyarországi magyarok együtt, borsódzott a hátam. Egymás mellett békéscsabai, szombathelyi, nyíregyházi, ferencvárosi, újpesti, vasasos, debreceni, kispesti transzparenssel. Elnézést, ha kifelejtettem valakit.
Majd amikor már a hazai szektorban elfogyott a hely, akkor ha jól láttam a hazai előénekes srác beugrott a pályára, és a rendőri vezetőt megkérte, hogy az ominózus szektort nyissák meg, hogy a tömeg egy része átmenjen oda és, hogy mindenki elférjen. A rendőri vezető beleegyezett, és így átszékelt 200-300 fanatikusunk, majd ebbe a szektorba Vasas, Nyíregyháza, Ferencváros, Újpest, Vác transzparens került kihelyezésre. Láthatóan jó összetételű csoportosulás.
Kamerám bekapcsolva maradt, miközben én szemlélődtem a stadionban. Pár szlovákellenes rigmus hangzott el a hazai oldalon, magyarellenes rigmus a másikon. 18. perc: a kamerám jól láthatóan a dunaszerdahelyi B-középet veszi, majd ezután átfordítottam a tótokra, és végül a magyar szektorra közelítettem. Talán véletlenül, mert általában kis snitteket készítek. Fotós kollegáimmal beszélgettem, amikor, egyszer csak látom és hallom a morajlásból, hogy valami probléma van. A rendőrök brutális támadást intéztek a magyarok ellen. Ekkor még nem voltam meggyőződve, hogy ok nélkül, csak sejtettem.
Átrohantam a pályán keresztül, hogy közelebbről láthassam az eseményeket, ahol a menekülőkapunál félelmetes jeleneteknek voltam szemtanúja. Egymást taposva menekültek az emberek, a rendőrök vertek mindenkit, akit értek tonfával, viperával, gumibottal. Nagyon hosszúnak tűnt az a pár perc. Viaskodás percekig ment, de mindenkit kiszorítottak a lelátóról. Nem nagyon válogattak, mint a gép, úgy beindultak.
A sérülteket hozták ki, mint a homokzsákokat ledobálták a földre. Először Krisztiánt láttam meg – a nadrágja, cipője nem volt rajta, mozdulatlanul, magatehetetlenül feküdt. Egy rendőr a fejét csavargatta, majd egy biztonsági ember locsolta vízzel. Ezután kihoztak egy másik srácot, akiben felismertem egy barátomat, őt is földre fektették, majd egy harmadik fiú következett, akit szintén ismertem. Borzalmas volt ezt látni. A tömeg érthetően, nem mert visszatámadni. Félelem, tehetetlenség, pánik uralkodott a szektorban, többen sokkot kaptak.
A biztonsági főnök az embereivel, minden fotóst kilökdösött a sérültek közeléből, próbáltam filmezni, de gyakran megtaláltak a rendezők, akik magyar nyelven szapulták a magyarokat.
A tv-társaságok által bemutatott felvételek többségét én készítettem.
Fenti események során valaki bármilyen testi vagy lelki sérülést, esetleg anyagi kárt szenvedett, az tegyen feljelentést az illetékes szerveknél.
Isten, áldd meg a magyart!
Bede Zsolt
