Egyetemista koromban már akkor szervezett temetősétákat tartottunk a Fiumei úti sírkertben, amikor ennek még egyáltalán nem volt – úgymond divatja. Ez persze tíz éve, illetve annál korábban volt, azóta szélesebb körben is ismertek lettek e tematikus séták. A sírkert vagyonkezelési feladatait ellátó, kvázi a területet irányító Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) is szervez hasonlóakat, például október 23. kapcsán is az azt megelőző napon, az esti órákban.
 Nézőpontból több van, teljes igazságból egy. Fontos, hogy az államszocializmus és annak kiszolgálóinak szerepe méltó polcra kerüljön |
A hozzám is eljutott, erről szóló tájékoztató szerint „A forradalom és szabadságharc története nem egydimenziós narratíva. Egymás mellett létező, sokszor egymást kizáró igazságok, döntések és sorsok hálózata.”
Furcsa, de idegenvezető egyébként nem lesz a túra során, azt mindenki önállóan járja be (csak pontok lesznek megvilágítva), magyarul a kihelyezett tájékoztató elemeket leszámítva nem lesz tényleges szakértő, aki magyaráz, kontextusba helyzet, válaszol a kérdésekre.
Ez azért is érdekes, mert a koncepció – ahogy fentebb a kiemelt idézet is utal rá – új elképzelésekkel dolgozik, ami nem feltétlenül probléma, hiszen mindig izgalmas különféle eseményeket különböző nézőpontokból megismerni (filmben, könyvben, videójátékban, illetve valós történések esetében is egyaránt). 1956. október 23. sem egydimenziós narratíva, igazságból viszont egyetlen egy van, úgy gondolom, hogy ez a különböző narratívák esetében sem lehet vita tárgya. Részigazságokat persze párhuzamosan is hordozhatunk, de igazság egyetlen egy létezik, függetlenül attól, hogy ezt képviseli-e akárki, vagy sem. Ennek megtalálása pedig sokszor becsületes emberek számára is embert próbáló feladat.
A túra arra is választ próbál adni, hogy mit mondanának ma a Fiumei úti sírkert „lakói”, akik életekről, politikáról, sorsokról döntöttek. És ennek megfeleltetve, mit mondtak a pártirodákban, vagy éppen a barikádokon.
A koncepciónak megfelelően az állomások is vegyesek. A 21-es parcella, vagy éppen Földváry-Boér Elemér sírhelye mellett ellátogathatnak az érdeklődők a Munkásmozgalmi parcellához, a Karhatalmista parcellához, vagy éppen Kádár János nyughelyéhez is. A Karhatalmista és Munkásmozgalmi részlegnél például arra keresik a választ, miként fordult át a kommunista ideológia testvérgyilkosságba (eleve gyilkos ideológia volt), hogyan zajlott a pártszékház ostroma, vagy éppen mi járt Ratkó Anna fejében, amikor megalkották a korszak népesedéspolitikáját, illetve hogyan vetette össze a filozófiát és a gyilkolászást Lukács György. Kádárnál pedig szó lesz a politikus árulásáról, és arról, később hogyan (nem) nézett ezzel szembe.
Ezek rendkívül érdekes kérdések, melyek jogosan foglalkoztathatják az érdeklődőket, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy nem létezhet egymás mellett több igazság. A zsidó Lukács György lehet, hogy megmagyarázta magának és környezetének, miként lehet összeegyeztetni kártékony filozófiájukat a rögvalósággal, attól még nem lesz igaza, miként Kádár magatartására is lehet ugyan magyarázatot találni, attól még nem lesz jobban elfogadható az, amit tett (és akkor még Nagy Imre rendszeresen elmaszatolt szerepéről – őt is érinti a túra – még nem is beszéltünk).
És ezen a ponton válik el, hogy egyetlen kiállítás vagy kulturális túra sem lehet értéksemleges. El kell helyezni a koordinátarendszerben a negatív szereplőket is, és lehet róla beszélni, ők mit és hogyan gondoltak, de legalább annyira fontos, hogy a közönség le tudja vonni a megfelelő értékítéletet. Ez idegenvezetővel nyilván egyszerűbb feladat, persze megfelelő installációkkal, felvételekkel nélküle is lehetséges.
Kérdés, hogy egy kulturális program elég merész-e ehhez 2026-ban, ugyanis a 20. század megfelelő feldolgozása a legtöbb ponton még várat magára.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
