Szerencsétlen hazánk manapság egy 93 000 km2-en elterülő gigantikus elmegyógyintézetnek tűnik, melyben egy közveszélyes bolondokból álló - önmagát az ország kormányának hívő - mutatványos kompánia szédít egy csaknem 10 millió fős nézőközönséget. A kábult nép pedig nem is igazán érti már, hogy vajon neki ment el a józan esze vagy azoknak, akik a színpadról szórakoztatják olcsó, hazug, vásári trükkökkel, s eközben teljesen idiótának nézik őt.

1. jelenet

Az első számú komédiástól évek óta halljuk már, hogy az adó csökkentése lehetetlenség, és az a politikus, akinek ilyesmi egyáltalán ötlet szintjén is felrémlik gondolataiban, felelőtlen, demagóg, közgazdasági analfabéta, voks-vadászó, populista gazember. S ezek után a nagy hírveréssel bejelentett január 29-ei, parlamenti díszletek előtt zajló tragikomédiában csörgősipkás házi bolondunk bejelenti a publikumnak, hogy csökkenteni kell a személyi jövedelemadót és a tb-járulékot. Az intézet színpadán szerencsétlenkedő közveszélyes, féleszű táncos szónoklatáról némely kábult szemlélődőnek eszébe ötlik a klasszikus vicc. A bolond az elmegyógyintézet folyosóján egy madzag végére kötött gyufásdobozt húz maga mellett. Lehajol, megsimogatja a skatulyát, majd így szól: - Gyere csak kutyuskám, gyere. Kezelőorvosa meglátja szobája ajtajából, odalép, és megsimogatva a dobozt, ezt mondja: - Jaj, de szép kis kutyája van magának,mondja, hol szerezte? Mire a bolond őszinte megrökönyödéssel így reagál:- No de, doktor úr, nem látja, hogy ez itt nem kutya, hanem egy gyufásdoboz?! Az orvos megszégyenülten visszamegy szobájába. Amint becsukja maga mögött az ajtót, a bolond gyengéd simogatás kíséretében újra megszólal:- Na, kiskutyám, most aztán jól átvágtuk a főorvos urat!

 

2. jelenet

Egy hivatásának élő, szakmailag kiváló ember, Pásztor Albert, miskolci rendőrfőkapitány két nappal ezelőtt bejelentett egy, már addig is minden magyar ember által sejtett, illetve ismert tényt: a városban az utcai rablásokat és erőszakos bűncselekményeket cigányok követik el, kivételek ez alól az ún. fehérgalléros bűnözés kategóriájába tartozó benzinkút- meg bankrablások, ezek tettesei ugyanis magyarok. (Talán azért, mert ezen elítélendő bűncselekmények lebonyolításához némi IQ-szint is szükséges, amennyiben az elkövetők nem kívánnak azonnal rendőrkézre kerülni…) A zárt osztályon folyó abszurd komédiában újabb félnótás szereplők tűnnek fel a színpadon a nagyérdemű előtt: a krónikus Kuruc.info-fóbiában szenvedő Drazsé miniszter, aki a fajgyűlölet materializálódott fantomképét már évek óta üldözi virtuális lángpallosával, monológba kezd: - Tűrhetetlen, hogy egy ilyen , a politikai korrektség szent dogmáját nem hívő és gyakorló rasszista alak rendőrkapitány lehet. ( Mivel Drazsé és sleppje nemcsak bolondok gyülekezete, hanem a történelemben is tájékozatlanok, a rasszizmus, fasizmus, nemzetiszocializmus stb., fogalmakat úgy használják közönségük megbélyegzésére, hogy eközben fogalmuk sincs e szavak valódi jelentéséről.) Micsoda dolog az, hogy egy rendőr a bűnözőket keríti kézre és nevén nevezi a dolgokat, meg a tetteseket! Nekünk Gergényi-Wanted főkapitányokra van szükségünk, akik a bolond-uralom ellen lázadó normális magyarokat véres péppé kaszaboltatják és lövetik zsandáraikkal és izraeli import-pribékjeikkel. Nosza, Drazsé rögvest meg is parancsolja Pásztor felettesének, Bencze József országos főgurunak, hogy ezt a veszedelmes embert azonnal rúgja ki vezetői állásából. Egy országnyi közönség ez alkalommal is csak ámul és bátortalanul teszi fel magának a kérdést: valamennyien megbolondultunk mára ebben a jobb sorsra érdemes hazában, vagy ideje lenne már véget vetni ennek az őrült gonosztevők által előadott tragikomédiának? Drazsé azonban a trükkösebb bolondok csoportjába tartozván, röpke egy nap után bejelenti: bocs, csak vicceltem…

 

3. jelenet

A zárt osztály rendjét fenntartandó, a bolond-trupp törvénykezésbe kezd, majd a kodifikáció végeztével kihirdetik, és miheztartás végett közhírré doboltatják a „lex tojást”. Eszerint február 1-jétől (ámbár az április 1-je talán adekvátabb hatályba lépési időpont lett volna) bűncselekményt követ el, és akár öt év börtönnel is büntethető az a személy, aki a bolondokháza színpadán magát kellető exhibicionista, politikusi szerepben tetszelgő, élősködő népnyúzók felé tojást vagy papírgalacsint dob. A „bolond lyukból bolond szél fúj” tradicionális népi bölcsessége alapján Juhász Gábortól, Drazsé miniszter táskahordozó sameszától felvilágosíttattunk, hogy a megdobott színtársulati kolléga nem tudhatja, vajon van-é valami kemény tárgy a tojásban (tojássárgája? embrionális állapotú kiscsirke-kezdemény?), ami súlyos sérülést okozhat a már amúgy sem beszámítható szerencsétlennek. Nos, ezen a ponton a pszicho-thrillert szemlélő közönség mind több tagjának fejében kezd derengeni egy gondolat: nem volna-e itt az ideje végre, hogy e paranoid, kötözni való ripacsok felé a jól kiérdemelt ólomgolyók repüljenek? Minthogy erről a „deliktumról” a törvény szövege nem rendelkezik, viszont a konfetti szórás bűncselekményi tényállássá nyilváníttatott a mai naptól.
Lipusz Zsolt