A zsidókérdés németországi megoldásában új fejezet kezdődik a birodalmi kormány legfrissebb rendeletével, amely egyelőre Ausztria területére még nem vonatkozik. A kormányrendelet az ipartörvény alapján a zsidóságnak megtiltja egyes iparágak űzését, s a kijelölt területeken a meglévő zsidó üzemek megmaradását is csak 1938. december 3-ig engedélyezi. Tilos zsidóknak a jövőben hiteltudósító irodákat nyitni és fenntartani, tilos ingatlanközvetítéssel foglalkozni, tilos ingatlan-megterhelési szerződésekkel és kölcsönközvetítéssel foglalkozni, tilos hivatásszerűen házasságközvetítéssel foglalkozni a zsidóknak, kivéve a zsidó fajon belüli közvetítéseket és tilos idegenforgalmi irodákat és vállalkozásokat zsidóknak alapítani és vezetni. A kiadott régi iparigazolványok a törvény életbelépte után egy hónap múlva érvényüket vesztik. A rendelet kijátszása 6 hónapi börtön és magas pénzbüntetés terhe alatt tilos...

Ez a német rendelet rendkívül élesen rávilágít a zsidó foglalkozások sajátosságaira s szándéka az, hogy a zsidóságot az értéktermelő munkára szorítsa. A zsidóság világstatisztikája megdöbbentően árulja el azt a régen tudott, de annyiszor letagadott tényt, hogy a zsidóság beteges egyoldalúsággal törtet a hitelügyletek, a kölcsönközvetítések, a házasságközvetítés és az idegenvezetési iparágak felé. A könnyű s búsás hasznú tevékenységek megszorítása csak rászoktathatja a zsidóságot a termelő munkára s a német példa nyilván utat akar mutatni az egészséges fejlődés felé. Hol vagyon megírva, kérdezheti Európa minden népe, hogy a zsidóság az egész világon - idegenvezető legyen? Miért vezesse a zsidó a népet azon a földön, amelyet a vezetett nép vére és verejtéke termékenyített meg?

Ez a szovjet-paradicsom - Diplomaták a vérpadon
1942. július 22.

Soha a történelemben olyan terrorral nem kormányoztak országot, mint azt a bolsevisták teszik. Csak ennek a terrornak köszönheti Sztalin, hogy még ma is százezrivel tudja halálba hajszolni riadt szemű katonáit. Sokat hallottunk, olvastunk már a bolseviki vérengzésekről, mellyel saját fajtájukat, annak millióit kiirtották vad kéjjel. De most az „Országépítés” című lap felsorolja azoknak a bolseviki diplomatáknak neveit, akiket Sztalin kivégeztetett, mert nem tetszett neki működésük. Diplomatának az állam leghűségesebb, feltétlenül megbízhatónak fémjelzett, általában nagyműveltségű férfiait küldi el, hogy más országban képviseljék. A bolsevistáknál persze még más szerepe is van a diplomatának: kém, merényletek irányítója, kivégzések végrehajtója. Tudjuk, hogy nem egy külföldi bolseviki követségen volt vegyi cella, hol egyszerűen megölték és feloldották a nekik nem tetsző, általuk elfogott, sokszor elrabolt honfitársat, vagy idegent. - Ezek a bolseviki diplomaták, kiket alább felsorolunk, Sztalin és szadista zsidó-bolseviki társai jóvoltából hasonló sorsra jutottak. Nézzük, eddig kiket végeztek ki?

Az egyes országokból visszahívott és a hóhéruralom áldozatául esett vörös diplomaták névsora a következő:

Magyarországból:
Bekszádián Sándor budapesti szovjetkövetet hazarendelték és 1938. január 5-én Moszkvában kivégezték.
Németországból:
Kerstinskij berlini nagykövetet és Jurenev követségi tanácsost 1934. őszén visszarendelték és Moszkvában agyonlőtték. 1938-ban a külkereskedelmi ügyvivőt hívták haza. Otthon nyomtalanul eltűnt.

1930-ban a szovjetkövetség titkárát hazahívták és meggyilkolták.

1937. nyarán Putna tábornok, katonai attasét hazahívták és agyonlőtték. Néhány hónap múlva letartóztatták Csikinski tengerészeti attasét, Csornyij repülőezredes, légügyi attasét és Ozerskij külkereskedelmi ügyvivőt. Byron külkereskedelmi attasé nyomtalanul eltűnt.

Franciaországból:
Sljapnikov párizsi követhelyettest száműzték, Rakovskij követet letartóztatták, meghalt. Nasanyij sajtóattasét száműzték. Arens követségi tanácsost, Lukjanov sajtóattasét és Rajevski nevű helyettesét letartóztatták. Skolnikov külkereskedelmi ügyvivőt halálra ítélték. Preobrenski kereskedelmi ügyvivőt élethossziglani börtönre ítélték. Reingold kereskedelmi ügyvivőt agyonlőtték. Navasin külkereskedelmi attasét meggyilkolták. Mdivani és Piatakov külkereskedelmi ügyvivőket agyonlőtték. Tumanov kereskedelmi ügyvivő eltűnt Kosior pénzügyi tanácsadót száműzték. Paanin fegyverkezési ügynököt letartóztatták. Sosjadinov szállítmányi irodavezetőt és három tisztviselőjét halálra ítélték.

Lengyelországból:
Davjan varsói szovjetkövetet és feleségét agyonlőtték. Alexandrov sajtóattasé eltűnt. Burbanov katonai attasét hazahívták, és a GPU börtönébe zárták. Vinovgrad ügyvivőt Moszkvában agyonlőtték.

Spanyolországból:
Rosenberg madridi követ eltűnt. Kogan ügyvivő a moszkvai börtönben öngyilkos lett.
Észtországból:

Ustinov követ hazarendelve. „szívszélhűdésben” meghalt. Petrovszki követ eltűnt. Stark külkereskedelmi ügyvivőt kivégezték.

Brodovszij követet Moszkvában agyonlőtték. Prochvalinszkij követhelyettes eltűnt.

Jakubits követet hazarendelték. Miután megtagadta a hazautazást, családját, kiskorú gyermekeivel letartóztatták. Amikor a követ, hogy gyermekeit megmentse, hazautazott, agyonlőtték.
Finnországból:

Assmus követet Moszkvában kivégezték, Ivanov katonai attasét börtönbe zárták. Briskin ügyvivő nyomtalanul eltűnt.

Törökországból:
Karskij szovjetkövetet hazarendelték és Moszkvában nyomtalanul eltűnt. Karachan követet agyonlőtték.
Kínából:

Bogomolov követet Moszkvában agyonlőtték.
Japánból:

Rink katonai attasét Moszkvában agyonlőtték.
Íme a borzalmas lista, amely nem is tekinthető teljesnek. De bizonyíték arra, hogy Szovjetoroszországban még a diplomatáknak sincs rózsás életük.

A kivégzett diplomaták bizonyosan nem a bolsevizmus éltetésével, hanem Sztalinra és társaira mondott átokkal ajkukon haltak meg. Nem az átok, de Sztalinék ezerszer megérdemelt sorsa közeleg a beteljesülés felé.

Megkínzott és halálba hajszolt orosz milliók, éhen halt nők és gyermekek, rettentő kínzókamrákban kiszenvedettek égre kiáltó véres jaja sötéten lebeg Sztalinék felett. Nemsokára ütni fog az utolsó óra!