2021. szeptember 18., szombat, Diána napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
23:53 Szerelmi bánat Borsodban: magát vagdosó cigányhoz siettek ki a rendőrök23:35 Közös védekezést kíván a közös veszély - az EU mediterrán országainak vezetői az éghajlati válságról tanácskoztak23:18 A magasabbegységek hadrendje és állománya a keleti fronton, 1941-4522:57 Nem tudják a franciák, hogyan bízhatnának meg ezentúl az ausztrálokban22:41 Amerikai harci egységek és eszközök számának csökkentéséről kötött megállapodást Irak és az Egyesült Államok22:19 Október elejétől a "teljes" oltottság a tesztelés megúszását jelentheti az Angliába érkezők számára22:02 Dr. Ilkei Csaba: Willy Brandt kérésére a magyar politikai vezetés szabadon engedte a kémkedésért börtönbüntetésre ítélt Kerényi Máriát - Viharos évek a magyar-NSZK kulturális kapcsolatok történetéből21:07 Morawiecki: hosszú távú konfliktusra kell felkészülni a fehérorosz határon20:52 László Attila: az egyik legkártékonyabb fegyver az emberi tudatot megtámadó LMBTQ-propaganda20:34 150 korszerű busz forgalomba állítását ígéri 2023 tavaszára a BKK20:16 Még fél évig legalább marad az ENSZ támogató missziója Afganisztánban20:01 Örményország beperelte Azerbajdzsánt a hágai Nemzetközi Bíróságon - Baku is hasonló lépést tervez19:36 Orosz külügy: már 1939-ben ünnepléssel fogadták a felszabadító Vörös Hadsereget18:52 Nemafgán késelt nemafgánt Balassagyarmaton18:40 Egy magyar és egy zsidó budapesti temető is "jelentős európai" lett
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok ::

Frithjof Schuon: Az Evangélium egy rejtélye

A Szentírás az utolsó vacsoráról szólván elbeszél egy rejtélyes, sőt nyugtalanító eseményt; Krisztus egy általa bemártott falatot ad Júdásnak, hogy egye meg, majd közli vele: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar”. Ebben a pillanatban a sátán megszállja Júdást, aki ezután elhagyja a szobát. Ez azt a benyomást kelti, hogy Krisztus az árulás felelősségét magára vállalta, quod absit.

A rejtély magyarázata a következő: Isten Akarata ellenében semmi sem történhet; az a tény, hogy valami megtörténik, az azt jelenti, hogy Isten „akarta” megtörténését. Azonban Isten kifejezetten nem akarhat egy különösen gonoszat, de a gonoszt Őneki tolerálnia kell egy bizonyos módon, miután ez magában foglaltatik - a részben paradox - Minden Isteni Lehetőség határtalanságában. Isten ebből az okból nem tudja nem engedélyezni némely különösen gonosz megtörténtét, azonban azt kell mondani, hogy Ő „megengedi”, nem pedig azt, hogy „akarja”; és Ő engedi, és nem azért, mert gonosz, hanem mivel egy bizonyos jóhoz ez egy közvetett és elkerülhetetlen hozzájárulás.
Krisztus bizonyosan nem az árulást magát akarta, hanem a megváltást.1 Továbbra is megmarad annak a megismerése, hogy Krisztus miért cselekedett az előbb említett módon, mivel általa a gonosz elfogadása némán is megtörténhetett volna; elvben lehetett volna így, de valójában nem, és ez a probléma gyökere. A világnak szükséges volt megmutatni, hogy az ördögnek nincsen Isten fölött hatalma, csak látszólag szegülhet Istennel szembe, és köszönet az Isteni Akaratnak; hogy a Szuverén Jó Akaratán kívül semmi sem tehető; hogy ha az ördög erői ellenállnak - vagy azt hiszik, hogy ellenállhatnak az Istenségnek - ez csak egy Isteni elhatározás következménye lehet; a felszólítás ebből ered: „amit tenni szándékozol, tedd meg hamar”. Ekképpen az ördögnek még annyi hatalma sincsen, hogy egy isteni okozati viszony nélkül árulást kövessen el, metafizikailag szólván; az Evangélium beszámolója szerint ez az erő elkerüli őt, ennélfogva nem sikerült győznie. Az ördög ebben az elmondásban ha meg is szállja Júdást, azért lehetséges, mert megszerezte a hozzá szükséges szabadságot, hogy így cselekedjen - apró okok összegabalyodásából, de ontológiailag elhihető. A kereszténység megváltó drámájában ami rosszul hangzó, hogy a Megváltás, úgy tűnik, egy árulótól függ; az ellenséget ettől a sikertől szükséges volt megfosztani.
Az a tény, hogy a kereszténységnek szüksége volt Júdásra, burkoltan arra céloz - és úgy tűnik, hogy a paradox csúcsa ez -, hogy ez az áruló nem lehetett alapjaiban rossz ember, mint ahogy a népszerű hit szerette volna; és valójában nem volt az, amit bűnbánata és kétségbeesése is bizonyít.2
A másik két vádlott, Kajafás és Pilátus sem voltak olyan feketék, mint amilyenre őket festik; az előbbinek az enyhítő körülménye ortodoxiájában volt, míg az utóbbinak a jóakarata. Még ha olyan messzire is mennénk, hogy azt mondjuk, a megváltásban betöltött szükséges szerepük azt sejteti, hogy mind a hármanuknak meg lettek bocsátva; nekünk úgy tűnik, hogy csak ez a konklúzió védheti meg a kereszténységet attól a lehetséges vádtól, hogy kriminális okoktól függ, és úgy mondván rajtuk alapszik. Itt pedig Krisztus eme imájára gondolunk: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”; helyes logikával lehetetlen azt feltételezni, hogy Krisztus imája nem lett volna teljesítve.
Egyfajta győzelem lehetett volna, ha az Egyház megalapította volna a három nagy Bűnbocsánat ünnepét, de - erkölcsi okokból - ezt a „luxust nem engedhette meg magának”, mert minden gonosztevőnek carte blanche-t adott volna; természetesen de facto, nem de jure. Krisztusnak ebből az okból kellet Júdásról szólván mondania, hogy „jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik”: ez nem azt jelenti, hogy Júdás az örök pokolban van, mint ahogy a keresztény teológia azt képzeli, hanem azt jelentheti, hogy Júdás ugyan nincsen elkárhozva, azonban a Purgatóriumban kell hogy maradjon az idők végéig.
Kajafást azzal lehetne megvádolni, amiért Krisztus isteni természetére érzéketlen volt, és a mózesi ortodoxiája mellett volt még egy enyhítő körülménye, az a tény, hogy Krisztus soha nem törődött azzal, hogy megértsék őt. Továbbá Krisztust nem érdekelték „az emberi előírások,” még akkor sem, ha hihetők voltak; ami neki egyedül számított, az Isten iránt érzett őszinte szeretetünk.
Ez nem egészen Mózes szemlélete, és a farizeusokat sem lehet azzal vádolni, hogy ehhez ragaszkodjanak azon a szinten, amely az övék volt, jobban, mint a brahmanizmus hatóságait, amiért nem tértek át a Buddha szemléletére.
Vita tárgya lehet, hogy a zsidóknak szenvedniük kellett mint Júdás és Kajafás örököseinek, de szintén vita tárgya lehet az is, hogy a keresztényeknek pedig mint Pilátus örököseinek3 kellett a reneszánszon keresztül. Ennek a „humanista”, de végül is embertelen világ következményeit továbbra is szenvedniük kell, amely a Borgiák hatalomra jutásával született meg, de a megteremtése napjainkban is szüntelenül folyamatban van.4 A reneszánsz vitathatatlanul árulás volt, habár néhány pozitív elemet is tartalmazott, amelyek azonban az átfogó hibáit nem voltak képesek ellensúlyozni.
Annak érdekében, hogy Krisztus magatartása az „írástudók és a farizeusok” felé érthető legyen, az embernek észben kell tartania a következőt: abban az időben a judaizmus éppen egy „megkeményedési” fázison ment keresztül, ami a brahmanizmushoz hasonlítható Buddha idején, ami mindkét esetben gondviselésszerű volt. Az emberiség történelme lila, egy „isteni játék”: a lehetőségeknek viszont meg kell nyilvánulniuk és kimeríteni magukat. Bárhogyan is legyen, Kajafás és hívei azért vádolhatók, mert nem akarták elismerni a körülöttük uralkodó dekadenciát, amely vitathatatlan volt, máskülönben Krisztus nem bélyegezte volna meg; Izrael történelmében pedig bizonyosan nem az első, hogy egy próféta a korrupt és képmutató klérusra villámokkal sújt.
Mint ahogy Al-Hallaj – az a „krisztusi” megnyilvánulás az iszlám közepén – Krisztus minden aggodalom nélkül nyilvánította meg mennyei természetét, anélkül, hogy érthetővé tegye; megtestesítette végzetét, és azt kívánta, hogy az legyen, akinek lennie kellett a vallásos és misztikus üdvrend lehetőségeiben. Egy vallásalapító megszemélyesít egy spirituális szemszöget és utat a megváltáshoz; önmagát direkt, és kvázi-abszolút értelemben fejezi ki, és nincs szüksége kommentárok készítésére, amelyeket majd a teológusok és a bölcsek fognak később tenni. „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be”. Ez nem csak a zsidókra és a pogányokra vonatkozik, hanem a keresztényekre is, mint ahogy ezt a történelem bizonyítja.5 Krisztus, mint Mózes, Istent az ember fölé helyezte; a reneszánsz, mint Tibériusz, az embert tette Isten helyébe; meg velük ellentétben Krisztus azt mondta: „Jöjjön el a te országod!”
 
Lábjegyzetek
1 Emlékezzünk itt arra, amikor Szent Ágoston Ádám és Éva bűnével kapcsolatban felkiáltott: „felix culpa!” miután úgy gondolta, hogy ez a bűn volt a Megváltás oka.
2 Amennyiben Júdás az lett volna, amit róla gondolnak, akkor a bűnére éppen ellenkezőleg, büszke lett volna. Az árulás pillanatában Jézus „barátomnak” szólította; talán ebben a kifejezésben már az Isteni megbocsájtás pislákolt.
3 Azaz Pilátus Tiberius képviselője volt, akinek Nagy Károly és Konstantin voltak az örökösei; érdemes megjegyezni, hogy a muzulmánnak a keresztény „rumi”, azaz „római.”
4 Kifogásul fel lehet hozni, hogy a Keleti Egyházat nem terheli felelősség a Renaissance-ért, ami igaz, azonban az ortodox országok Nagy Péter által a hatáskörébe lettek rángatva. Valójában Kelet-Európa a modern világ része mentálisan éppúgy, mint anyagilag; Görögország a törökök kivonulása után gyorsan térdre lett kényszerítve.
5 Jegyezzük meg, hogy vannak ortodox zsidók akik mialatt a kereszténységet elutasítják, és a Talmuddal szemben botrányosan ellenszegülnek, elismerik, hogy Jézus egy félreértett próféta volt, illési és esszénusi típusból.
Fordította: Kulcsár Pál Kristóf
(Kuruc.info)
 
A fordító felhívása:
Szeretnék létrehozni egy különösen Frithjof Schuon műveit magyarra fordítani kívánó fordítói munkaközösséget. Óriási hiánypótlásra lenne szükség az ő esetében, aki R. Guénon közvetlen folytatása. Tisztelettel várom azok jelentkezését, akik ebben a munkában érdekeltek, és francia nyelvterületen éltek huzamosabb ideig. A nyelvtudáson kívül a legfontosabb lenne, hogy képesek legyenek "franciául gondolkodni".
Ezt a közösséget nem szolipszista irányvonalak vezérelnék, hiszen ahogy dr. Nasr sok évvel ezelőtt e sorok írójának mondotta volt, "a világnak igenis van egy kisebb valósága, különben fennállásának nem lenne értelme". Mint ahogyan az Schuon műveire jellemző, ez a törekvés is túlnyomó részt apolitikus lenne.
Építő kritikát nagyon szívesen fogadok és el is várok, de megalázni próbáló, gúnyolódó és kötekedő írásokra nem válaszolok. 'Man prays and prayer fashions man'.

Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2021 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready