Érdemes az alább bemutatott videókra rászánni pár percet, hogy lássuk, merre is tart az „új Európa” és milyen népségek szereznek maguknak egyre nagyobb teret kontinensünkön.

A mindössze Theo néven ismert néger egy igazoltatás során akadékoskodott a rendőrökkel (egy kábítószer-terjesztésről ismert környéken), majd az ellenállása miatt letartóztatták. Az erről készült videón nem látható semmi különös; a rendőrök szigorúan a földre viszik, megbilincselik, majd elvezetik. Elmondása szerint viszont lehúzták a nadrágját és egy gumibottal „megerőszakolták”, leniggerezték. Később kórházba lett szállítva, ahol valóban találtak sérülést a hátsófelén. Hogy egy deviánsról van-e szó, aki hátsófelének sérülését kihasználva ezzel vádolta a rendőröket bosszúból, vagy azok tényleg megtették-e azt, amivel a néger vádolja őket, még nem tudni. A rendőrök tagadnak, a vizsgálat zajlik. Persze nem kizárt, hogy a rendőrök bántalmazzanak valakit, de minket nem ez a része érdekel a dolognak, mert ha ez meg is történt, az egy jogi téma: vizsgálat, eljárás, tárgyalás, ítélet követi. Ami Európa szempontjából e történetben fontos, az nem pár hatalmával talán visszaélő rendőr, hanem az a törzsi, faji alapú dühöngés, és az ebből világosan látható fehérellenes megvetés, gyűlölet, amit ez az eset kiváltott. Ez a fehérellenesség az ugyanis, amely jövőnket tekintve számít.

Az alábbi videóban azt láthatjuk, amint fehéreket vernek össze a sokszínűek a nyílt utcán – azon az utcán, melyet azok apái és ősei építettek, azon a földön, amiért azok dolgoztak, meghaltak, s most a betolakodott, vagy árulók által beengedett deviáns idegen hordák ütik-verik leszármazottaikat:

Az alábbi videóban az hallható, amint a megszállók Allah akbart kiáltoznak, miközben a franciák által felépített utcákat pusztítják, egyszersmind sokatmondó látleletet nyújtva a multikulturalizmus jelenlegi állapotáról. (Itt is látható az a rész, ha a videó idővel törlődne.)

Az alábbi videókban pedig az látható, miként is néz ki Európa egyik (egykoron) jelképes városa 2017-ben, a multikulturalizmus korában: háborús helyzet, közelharc, fegyverek, kőzápor, égő autók, páncélos, maszkos készenléti rendőrök, szétzúzott utcák, erőszak, kietlenség.

Szintén most februárban, Svédországban is dühöngtek a vadak. A stockholmi Rinkeby térségében (mely kb. 75 százalékban már a bevándorlóké) egy kábítószerrel kapcsolatos ügy miatt tartóztattak le rendőrök valakit, amire fajtársai dühösen reagáltak. Pusztítás, felgyújtott autók, erőszak, legalább egy megsérült rendőr, és figyelmeztető lövések leadása jellemezte az estét.

Svédországban az elmúlt években több migránsőrjöngés is történt, magában Rinkebyben sem ez a mostani volt az első (a folyton kulturális gazdagodásra vágyó svédek akár évente megtartandó városi napoknak is nevezhetnék az ilyesmit). Alább a 2013-as „városi napot” láthatjuk (mely akkor egy hétig tartott), amint egy nevetgélő gyerek veszi videóra telefonján az égő városrészt és az Allah akbart kiáltozó vadakat. Az idén aktuális pusztításban talán már ő is részt vett.

Rinkebyben annál korábban is volt már zavargás, 2010-ben, de más városok se ússzák meg a kulturális gazdagodást, egy éve sincs, hogy Norrköping és Borlänge városokban is a szokásos rítust adták elő az „új svédek”: pusztítás, felgyújtott autók. Csak 2016 januárja és júliusa között 2000 autót tettek tönkre így. A csoportos, törzsi erőszak és bűnözés olyannyira gyakori, hogy a napokban is találtak Malmőben egy kézigránátot egy parkban, miután a környéken lelőttek egy 53 éves gondnokot. A rendőrség maga is beismeri, hogy a fokozott jelenlétük ellenére sem csökkentek a lövöldözéses, robbantásos esetek számai. A helyzet annyira komoly, hogy még egy betolakodó Ahmed szerint is olyan Malmö, mintha Szíriában lenne.

Érdekes egybeesés, hogy közvetlenül a svédországi zavargások előtt az amerikai elnök, Donald Trump egyik sajtótájékoztatóján a multikulturalizmust bírálva megemlített pár európai terrorcselekményt a közelmúltból, majd a felsorolás végén megemlítette Svédországot, mint ahol valami történik. A balos sajtó és média egyből el is kezdte őt gúnyolni, mondván, micsoda ostoba fajankó, „Svédországban nem is történt terrorcselekmény!” (ami eleve nem igaz, mert 2010-ben volt már Stockholmban egy robbantásos muszlim terrortámadás). Persze Trump itt nem terrortámadásról, hanem a migránshelyzet problémáiról beszélt az ország kapcsán: „Biztonságban kell tartanunk az országunkat. Megnézhetik mi történik Németországban, megnézhetik mi történt tegnap este Svédországban. Svédországban, ki hinné ezt!?” (Trump ebben a kissé rosszul megfogalmazott mondatában egy előző esti Fox-riportra utalt, mely a svédek migránsproblémáját vázolta.)

Trump Svédországgal kapcsolatos kritikájára reagált a zsidó Zack Beauchamp is, a Vox hírportál oldalain (melynek alapítója és szerkesztője a szintén zsidó Ezra Klein). Az újságíró hozza a jellemző zsidó mentalitást, és minden nekik nem tetszőt a szexuális frusztráció és irigység következményeként könyvelnek el (lásd: Freud és társai). Így ír: „A migrációval kapcsolatos ilyen pánik inkább a Nyugat nem fehér migránsok miatti szexuális pánikjának hosszas történelmét mutatja.” Ez a visszatérő érv az, miszerint a fehér ember csak irigy a jobb szexuális adottságokkal rendelkező nem fehérekre és ezért nem akarja őket megtűrni saját életterében. (Ezzel vádolni pont a milliárdos családapa Trumpot, akinek jelenleg is egy fiatal, vonzó felesége van, vicces.) Az ezt hangoztatók vagy aljas mód lealacsonyítani akarják (valós érvek hiányában) az őket irritáló fehéreket, vagy valóban nem képesek elképzelni sem, hogy vannak olyan emberek, akik nem akarják őseik örökségét, szülőföldjét átadni ellenséges, erőszakos, deviáns csoportoknak, akik nem akarják asszonyaikat, lányaikat kitenni a nemi megalázás és erőszak (a sötét bevándorlók miatt egyértelműen növekedő) veszélyeinek, vagy akik – ne adj Isten! – nem akarják, hogy idővel saját hazájukban unokáik majd csak egy kis csoport legyenek a sok másik között.

Beauchamp hivatkozik egy muszlimrajongó kanadai liberális újságíró, Doug Saunders cikkére is, aki a szokásos módon igyekszik védeni kedvenceit. Ezek a multikultiszektások és zsidó felforgatók olyannyira kétségbeesetten próbálják megmagyarázni a védhetetlent, hogy még a saját maguk által figyelmesen kiszemezgetett adatok is ellentmondanak állításaik lényegének, melyet be is ismernek csendesen, például Saunders cikkében megjegyzi, hogy „A statisztikák mutatják, hogy a nem svédországi születésűek, mint a legtöbb európai országban, magasabb vádemelési arányokkal rendelkeznek, a bolti lopástól a gyilkosságig.” Álláspontjuk ennek ellenére az, hogy mindez a szegénység, vagy konkrétan a fehérek rasszizmusának a következménye. Ugyanez a „logikájuk” figyelhető meg a muszlim terroristák kapcsán is: ők azért radikalizálódnak, mészárolnak le tömegeket, mert nincsenek eléggé babusgatva, szeretgetve, és ha nem vagyunk velük elég kedvesek, megölnek minket, ők már csak ilyenek, de mindez a mi hibánk, hiszen „kirekesztők” vagyunk, értsük meg!

Saunders cikkében egyetlen statisztikát hoz, mely pont azt támasztja alá, hogy védencei többet bűnöznek (a grafikont lásd alább), de ellensúlyozva mindezt egy svédországi egyetemi kriminológus zsidó, Jerzy Sarnecki tanulmányára is hivatkozik, amely persze megint csak nem tudta adatokkal kimutatni, hogy a betolakodók egyenlőek lennének a fehér európai bevándorlókkal például, de jó öreg zsidós freudi módon megmagyarázza az okot. Az újságíró így mutatja be ezt a tanulmányt: „Miért a különbség? Mert az emberek, akik Svédországba mennek, szegényebbek, és a bűnözési arányaik többnyire nem az etnikumuknak, hanem a társadalmi osztályuknak köszönhető. Egy 2013-as analízisben, mely 63 ezer Svédországban tartózkodót vizsgált, Sarnecki professzor és kollégái úgy találták, hogy a külföldi születésűek közötti bűnözésbeli különbség a keresettel és a szomszédsággal kapcsolatos, így mindkettő szegénységre utal.” Értsd: lepukkant, primitív, putris jellegű színesek egyben bűnözők is, de ahelyett, hogy értelemszerűen a putrisságukat a deviáns, emberalatti jellegüknek tulajdonítaná (melyből bűnözői hajlamuk is ered), inkább a szegénységet teszi felelőssé, mert nyilván a primitív életmódjuk a semmiből jött, és nyilván „kényszeríti” őket a bűnözésre (hogy a szegénységnek mi köze van a nemi erőszak elkövetéséhez, rejtély marad). Nonszensz, és egyben figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a civilizáltabb „szegény bevándorlók”, mint a távol-keletiek, amerikaiak nem térnek el a fehér svédek bűnözési adataitól jelentősen, de ahogy az alábbi képen is láthatjuk, minél sötétebb térségből jönnek, annál jellemzőbb ez. Hogyhogy van különbség a kelet-ázsiai és észak-afrikai „szegény bevándorlók” csoportjai között? Csak nem lehetséges, hogy egy kínai vagy japán civilizáltabb és intelligensebb, míg egy szomáliai vagy marokkói primitívebb és erőszakosabb? Csak nem lehetséges, hogy a biológia és természet valamilyen szerepet játszik természetes élőlények, mint az embercsoportok viselkedésében? A multikultiszektások és képmutató zsidók szerint a természetes rendben hinni eretnekség, aki így tesz, máglyára (börtönbe) vetendő (lásd: „gyűlölettörvények”) – a multikulti szekta híveinek ugyanis megvannak a saját vallásos tételeik, dogmáik, szentjeik (migránsok, homokosok stb.), eretnekeik (mint a statisztikákat emlegető rasszisták), mennyországuk (összekevert társadalom) és pokluk (hagyományos fehér Európa) stb. A kínos valóságot eltakarni szándékozó liberálisok és zsidók által előszeretettel hivatkozott Jerzy Sarnecki elvakultságáról tanúskodik a következő, az országon belüli nemi erőszakkal kapcsolatos kijelentés is: „Amiről hallunk az egy nagyon, nagyon szélsőséges túlzás, mely néhány elszigetelt eseten alapszik, és az állítás, miszerint mindennek többé-kevésbé köze van a bevándorláshoz, egyáltalán nem igaz”.

Alább a Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (BRÅ) hivatalos számai, a 63. oldal adatainak alapján. Minél sötétebb helyről jönnek bevándorlók, annál inkább hajlamosabbak a bűnözésre. A felső, piros csoportban, több száz százalékosan felülreprezentálva: Egyéb Afrika, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia (benne a Közel-Kelet) és Kelet-Afrika.

Alább egy összegzés látható a BRÅ általi, az 1997-2001 közötti időszakból vizsgált adatokról, a függelékben megadott 3. és 6. táblázatok alapján (63. és 66. o.) – A sárga a svédek, a kék a nem svédek színe. A baloldali grafikon azt mutatja, hogy minden megadott bűnügyi kategóriában felülreprezentáltak a nem svédek, a jobboldali pedig azt, hogy minél sötétebb térségből jönnek, annál veszélyesebbek a bevándorlók.

Tartsuk szem előtt, hogy a fentebb alapul vett adatok már kb. 20 évesek, és bár akkor is voltak már gondok (a '70-es években a jelentősen zsidó lobbizás hatására történt multikulturalizmus irányába való elindulás óta), kétségtelenül az igazi lavina az elmúlt kb. 10-15 évben indult meg. A svédek már nem törik magukat etnikumokra lebontott statisztikák készítésével, de azért akad elég ilyen információ, ezekből a múltban már többször is hoztam példákat (lásd a fentebb hivatkozott írásban, vagy itt.)

Ezt a migránsvédő pózt vette fel a zsidó Jeff Zucker televíziója, a CNN, melynek stockholmi tudósítója arról beszélt a napokban, hogy a svéd rendőrségi és terrorellenes hatósági vezetők szerint, akikkel beszélt, nem látható kapcsolat a „menekültek” és bármilyen iszlamista terrorizmus vagy szervezett bűnözés között, mert akik ilyesmit tesznek, mint most is a zavargásokban, azok „svédországi születésű állampolgárok”. A multikulti szekta hívei kétségbeesetten igyekeznek megmagyarázni, hogy a fekete fehér, a fent meg lent van, teljesen hülyének nézve mindenkit. A szervezett bűnözésbe az újonnan jöttek általában könnyen bekapcsolódnak (lopássorozatok, kábítószer-terjesztés stb., lásd Németország példáját, ahol a fiatal betolakodók a már ott élő fajtársaik bűnbandáihoz csatlakoznak, de például a Die Welt pár hetes cikke szerint a betóduló tömegek 20 százaléka eleve eltűnik, nem tudják merre vannak), a zavargások, rombolások viszont többnyire valóban a már letelepedett idegenekre jellemzők, és általában az általuk uralt környékekhez kapcsolódó konfliktusokból ered (lásd a legutóbbit, ahol egy kábítószerrel kapcsolatos letartóztatás váltotta ki a fajtársak dühét) – ironikus módon ez megint csak kínos a multikulti híveinek, mert pont azt mutatja, hogy a már itt született, nyelvet is beszélő, itt felnőtt idegenek se váltak persze „svéddé”, a közel-keleti, észak-afrikai erőszakosság, törzsi dühöngés jellemzi őket is.

A nyugati zsidó média mellett a svédországi is tagadott és félrebeszélt. Az ország (jelentősen zsidó) médiája és liberált szektásokkal teli politikai elit tagadása és félrebeszélése nem meglepő, 2005-ben megszüntették a hivatalos statisztikákban az etnikum feltüntetését, a hatóságok számára pedig – legalábbis az amúgy zsidó Bonnier család tulajdonában lévő és tekintélyes Dagens Nyheter cikke szerint – megtiltották a bevándorlókkal kapcsolatos bűnügyek kiteregetését. Ezért is lett nagy zaj és felháborodás, miután a veterán nyomozó, Peter Springare kitálalt, mondván a bevándorlók bűnözése ellepi az országot. A The New York Times egyik cikkében idéz egy Benjamin Dousa nevű török bevándorlót Rinkebyből a legutóbbi eset kapcsán, akinek a feladata az állami pénzek szétosztása iskolák, szociális szervek, parkok stb. között, és ő is megerősíti, hogy a svédországi migránshelyzet tragikus: „Összevert újságírók, kövekkel megdobált rendőrök és kirabolt üzletek sajnos nem szokatlan dolgok ott, ahol élek. Minden második nap hallom a helikoptert. Ez a fajta bűnözés a mindennapos élet részévé vált.”

Az egyik érv, hogy a svédországi halálos bűncselekmények aránya csökkent, ez helytálló, de figyelembe kell venni, hogy akik ezt mondják az elmúlt évtizedekhez viszonyítanak, mely megmagyarázható azzal, hogy manapság már könnyebben mentenek életet a mentősök és orvosok. Ezt támasztja alá az is, hogy a BRÅ adatai szerint 1975 és 2010 között a gyilkossági kísérletek száma 373 százalékkal nőtt, tehát az erőszak növekedett, az emberek biztonsága és életük minősége ezzel csökkent, annak ellenére, hogy viszonylag kevesebb esetben halnak meg ettől ma, mint évtizedekkel ezelőtt. Továbbá, a svéd állami televízió (Sveriges Television, SVT) a hetekben számolt be arról, hogy a lövöldözések száma 84 százalékkal növekedett az elmúlt 9 évben. Az Expressen pedig arról ír, hogy 2014-2015 között 29 százalékos volt a halálos erőszak növekedése. Ide tartozik, hogy a svéd Börtön és Pártfogó Felügyelői Szolgálat hivatalos adatai szerint (28. oldal), 1997-2009 között a börtönlakók mindössze 47,5 százaléka volt svédországi születésű és állampolgárságú (hogy ebből mennyi a nem fehér, nem tudni), 13,1 százalék más országból jött, de már állampolgár, a további kb. 39 százalék pedig nem is állampolgár. Így tehát a börtönlakók 53 százaléka biztosan nem őshonos svéd, a többi egy része pedig szintén biztos, hogy nem fehér, de már ott született és állampolgár.

Alább ismét a BRÅ statisztikája, és ismét egyenesen a hivatalos oldalukról: „Szexuális jellegű bűncselekmények áldozatainak arányai: a népesség (16-79 éves korosztályának) szexuális sebezhetősége a 2005-2015 közötti években”. Mint látható, az arányok növekednek, és még amikor vissza is esnek, mint 2013-ban, akkor se lesz az arány alacsonyabb, mint az volt 2012-ben, vagy bármikor korábban, majd 2014-ben súlyosan növekszik ismét.

A nemi erőszak arányának növekedése azért is fontos, mert a „megmagyarázók” egyik érve az, hogy a nemi erőszak meghatározása szigorodott az elmúlt években (ez igaz), így több minden számít annak, ezért látható a számok növekedése. Ebben van igazság, de persze a meghatározás nem szigorodik évről-évre, az arányok viszont növekednek mégis. Legyen ez tehát a kegyelemdöfés ennek a félrevezető érvnek a szívébe... A növekedés azért van, mert az erre többszörösen hajlamosabb etnikumok száma is növekszik az országban.

Továbbra is a szexuális bűneseteknél maradva, a svéd állami rádió, a Sveriges Radio arról számol be, hogy az ország 13 legnagyobb fesztiváljából 10 esetében nőtt a szexuális bűncselekmények száma a korábbi évekhez képest. Míg 2015-ben 10 bejelentés történt, addig 2016-ban már 111. Továbbá, a Nemzeti Nyomozó Iroda (Nationella Operativa Avdelningen) hivatalos 2016-os statisztikájában ezt olvashatjuk (a 15. oldalon) a fürdőkben és uszodákban elkövetett szexuális bűncselekmények kapcsán (2015-ben 123 ilyen eset volt): „A fürdőkből érkező bejelentések 80 százalékának elkövetői külföldi származásúak voltak. Legtöbbnek nem voltak svéd papírjai és a jegyzőkönyvek arra utalnak, hogy menedékkérő fiúk voltak.” Persze a maradék 20 százalék kapcsán se nehéz kitalálni, hogy azokat is miféle „svédországi születésű állampolgárok” követték el.

Az alábbi adatok forrása ismét maga a BRÅ, egyenesen a szervezet oldaláról (a PDF 7., 115-ös jelzésű oldala). Mialatt a magamutogatás és egyéb szexuális zaklatás enyhén növekedett (alsó két vonal), a nemi erőszak és sebesüléssel járó nemi erőszak (sötét vonal), illetve az egyéb szexuális molesztálás (világos, szaggatott vonal) rendkívül megnövekedett 1975 és 2011 között.

Alább pedig a minden bejelentett szexuális jellegű támadás arányának alakulása 1975-2011 között (mint látható sokszoros növekedés történt – nem azért mert a svédek időközben megvadultak, hanem mert ez idő alatt erre többszörösen hajlamosabb népségeket engedtek maguk közé tömegesen).

Mint mindig, most is meg kell jegyezni, hogy ezen betóduló sötét hordákkal a legnagyobb baj nem is a teljesen nyilvánvalóan valós, svédeket (vagy bármely más megszállás alatt álló fehér népességét) megnyomorító, tönkretevő bűnözésük, hanem hosszútávon a nemzet átformálása, a népesség lecserélése, mely még akkor is végzetes lenne, ha civilizáltabb népek, mint például japánok milliói özönlenének az országba végeláthatatlanul, azon egyszerű oknál fogva, hogy Európa nem Ázsia, nem Afrika, nem Közel-Kelet, ez az európai emberfajta élettere és az is kell maradjon.

Svédország történelme folyamán először lépte át a közelmúltban a 10 milliós népességszámot. A nem helyi születésűeket már 20 százalék körülre teszik, bár ennek egy jelentős része fehér (főleg finn), a nem fehérek aránya nyilvánvalóan és láthatóan nagyon magas, folyamatos betódulásuk, és a svédekénél magasabb születési arányuk pedig garantálja, hogy ez a folyamat addig menjen így, amíg a svédek lassan kisebbséggé válnak egy-két nemzedék múlva.

Több ezer évet így leköpni, elárulni, pusztulni hagyni szégyen, viking őseik megtagadása. Ha nem jön forradalmi változás – amire az esély nem sok –, ez lesz a vesztük, s velük együtt Európáé is, mert ez a folyamat nem csak őket érinti, mint látjuk. Akik most úgy vannak vele, hogy „úgy kell nekik, ha beengedték őket, megérdemlik!”, tartsák szem előtt, hogy ha a fehér hagyományos Európa pusztulása nem is érdekli őket, nekünk magyaroknak se lesz jó egy besötétülő Nyugat-Európa, egy egyre inkább fajilag lecserélt kontinens. Főleg, hogy hazánkban Ahmedék nélkül is ugyanez a helyzet: a cigányok szaporodnak, mi fogyunk.

A svédországi média tehát továbbra is tagadja a sötét helyzetet. Az ország médiavilágát többnyire a zsidó Bonnier család uralja, a hozzájuk tartozó női lap, a Veckorevyn főszerkesztője, és magának a Bonnier AB-nak a közösségi médiáját igazgató bosnyák származású Irena Pozar, a szintén a Bonnier tulajdonában lévő Resumé magazinban közölt le egy fehérellenes cikket tavaly, mely jól bemutatja egyrészt a fehér etnomazochista, vallási fanatizmussal a multikulti szekta doktrínáiban elvakultan hívők, és a nem fehér zsidóbábok mentalitását, akik mára már nyíltan hirdetik, hogy konkrétan Európa és külön-külön a fehér országok eredeti, fehér jellegét akarják elpusztítani (persze a „tolerancia” és „humanizmus” nevében), a némber így ír:

Azt ne várjuk, hogy Pozar Izraelt vádolja azzal, hogy az „túl zsidó”, esetleg hogy Kongó vagy Szomália „túl néger” lenne. Csakis a fehéreknek nincs joguk saját élettérhez, mely biztosítja megmaradásukat, csak a fehéreknek kell pusztulniuk. Miközben azt hajtogatják, hogy a származás „lényegtelen”, és „nincs különbség” az emberfajták között, addig ha fehér emberről van szó, valamiért baj, hogy azok „túl sokan” vannak (saját hazájukban). Ebből is látszik, hogy itt nem valós elvekről van szó, hanem elvi és erkölcsi köntösbe bújtatott fehérellenességről, legyen az öngyűlöletből eredő, vagy (idegenek esetében) színtiszta megvetésből (és részben félelemből). A moralizáló, „humánus” jelszavak csak a fehér ember vakítására szolgálnak, a végeredmény a fehér nemzetek, kultúrák és a fehér ember cseppet sem humánus leigázása, züllesztése, elpusztítása – nem meglepő, hogy ilyen nyíltan fehérellenes figurák kerülnek vezető szerepbe a zsidó Bonnier klán birodalmában, s ez a szellemiség áthatja a befolyásuk (vagy adott esetben konkrét irányításuk) alatt álló svédországi médiát.

Mint a fentiekből is kirajzolódik: a kútfőmérgező, aljas, hazug és képmutató zsidó elit, a fehérek öngyűlölő, eredendő vallásigényüket egy szektás pótideológiára lecserélő liberálisai, vagy gerinctelen és elvtelen politikai prostituáltjai, illetve a betolakodó, életterünket ellepő primitív hordák „háromfejű kígyója” az, amivel az Európa iránt felelősséget érzőknek meg kell küzdeniük.

A fentiekben bemutatott migránsőrjöngés nem újdonság persze, időről-időre láthatjuk, hogy néha itt, néha ott törnek zúznak, vagy a magukkal hozott törzsi ellentéteik miatt alakítják a mi városainkat hadszíntérré, vagy valami bajuk van éppen, azért pusztítják a mi hazánkat – de néha akár kedvtelésből is teszik, az újév estéjén például az „új franciák” közel 1000 autót gyújtottak fel.

Ami következtetést mindebből fontos levonni, az a dühöngések faji jellegével kapcsolatos: minden ilyen tombolás alapvetően fajilag motivált. Számukra vannak ők és vagyunk mi. Ebből értelemszerűen következik, hogy ha egy ilyen eleve agresszívabb, erőszakosabb és primitívebb (alacsonyabb intelligenciával és impulzuskontrollal rendelkező) csoport a mi népeink testébe furakodva dühében, ellenségességében fortyog (a zsidó médiumok és szerveztek által még felbujtva is), s mindeközben számuk folyamatosan növekszik (magasabb születési arány, folyamatosan országainkba tóduló fajtársak), akkor a jövő elég világosan – mondhatni: sötéten – kirajzolódik. Jelenleg számtalan no-go zóna létezik Európa-szerte, városrészek szakadnak le, városrészekben zajlanak tombolások, idővel pedig egész városok lesznek övéik (például Svédországban Malmö), egész megyék részei szakadnak le, a jelenlegi városrész méretű tombolások több városnyira duzzadnak majd, később egész megyék, országrészek szakadnak le. Mindez persze kisebb-nagyobb polgárháborúkat, tömeges pusztítást, életterek elvesztését jelenti majd az őshonos fehér ember számára. Ez már folyamatban van, s évről-évre növekszik mindennek mértéke és komolysága.

Sokat elárul a jelenlegi európai ember állapotáról, hogy mialatt fehérek akkor se tesznek semmit, amikor kiderül: nemzetük lányainak ezreit és ezreit futószalagon kizsákmányoló, csoportosan erőszakoló, kábítószerező, fajtársaiknak pénzért áruló közel-keleti bandák ügyködnek legalább másfél évtizeden át (és mint a pár évvel ezelőtti hírverés óta tudjuk: mindezt továbbra is folytatják gond nélkül), esetleg a konyhaasztalnál, vagy a televízió előtt rázzák csak ökleiket impotensen, addig ezen idegen hordák az égvilágon bármilyen indokkal pusztítanak, törnek-zúznak, hetekig is akár. Egy ilyen elgyökértelenedett, elpuhult, saját nemzetéhez, fajtájához hűséget, azért felelősséget nem ismerő emberanyag nem lesz képes megvédeni őseinek földjét egy ilyen jellegű, ilyen szinten erőszakos és faji összetartozást mutató betolakodott csoporttal szemben – ha hagyjuk, hogy odáig jussanak a dolgok. Ezért kell mindenképpen, nagyon sürgősen ezt a folyamatot megállítani és visszafordítani, tulajdonképpen bármi áron, bármi úton. Ha ez elmarad, Európa elveszik. Nincs ebben semmi misztikus, minden matematikai, logikus számítás, következtetés ezt világosan mutatja, ahogy az egész emberi történelem, vagy akár az alapvető hétköznapok tapasztalata is. Az elmeháborodott szektások hallucinációi és dogmái ellenére nincs másik végkimenetel, nincs multikulti mennyország, amely az út végén vár. Vagy harcol a fehér ember és megszabadul ettől az idegen hódító népségtől (mint azt tette történelmében dicsőségesen oly sokszor), vagy elpusztul és megaláztatik – s velük együtt ősapáik hagyatéka is egyben, az új hódítók ugyanis nem fogják a mi őseink és hőseink emlékét ápolni, emlékhelyeit megóvni: azokat ledöntik, lecserélik a sajátjaikra.

Ezért sem szabad csak legyinteni, hogy „már megint zavarognak a vadak”. Fontos minden esetben látni, hogy ezek hullámai egy folyamatosan duzzadó árnak, mely ár faji háborúk felé sodor minket. Mindezek mielőbbi kezelésének elmulasztása csak gyerekeink, unokáink nyakába akaszt egyre reménytelenebb helyzetet.

Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info