A baj nálunk tulajdonképpen az, hogy azoknak a társadalmi vagy foglalkozási ágaknak, amelyeknél a háborúval kapcsolatos visszásságok legtöbbször előfordulnak, igen nagy része a zsidóságból kerül ki (Úgy van! jobbfelől.), ennek folytán azoknak a visszataszító cselekményeknek, amelyek elkövettetnek, aránylag nagy részét zsidók követik el. (Úgy van! jobbfelől.) Ebből kifolyólag tagadhatatlanul azzal a veszéllyel állunk szemben, hogy az a nagyon is jogosult felháborodás és elkeseredés, amely ezek ellen a cselekmények és azok elkövetői ellen irányul, felekezeti jelleget ölt magára.
Ez ellen a veszély ellen nézetem szerint állást kell foglalni és küzdeni kell mindenkinek. A nép felvilágosítása által is oda kell hatnunk mindnyájunknak, hogy ezekben ne felekezeti, ne faji kérdést lásson, és hogy az a jogos felháborodás, amely ezek ellen a bűncselekmények és ezek ellen a gyalázatos és gyáva viselkedések ellen irányul, ne egy felekezet vagy egy faj ellen irányuljon. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, ebből a munkából mindenekelőtt ki kell vennie a részét magának a zsidóságnak is… (Mozgás a baloldalon.)
/…./
Mondom tehát, ebben az antiszemitizmus elleni küzdelemben elsősorban jöjjön segítségünkre a zsidóság…
Farkas Pál: Helyes!
Gr. Tisza István: …. másodsorban jöjjön segítségünkre a kormányzat is mindazon intézkedések által, amelyek szükségesek, hogy a háborúval kapcsolatos visszaélések és visszásságok a lehető minimumra szoríttassanak (Helyeslés.), és ahol előfordulnak, lehető szigorú megtorlásban részesüljenek. (Általános élénk helyeslés.) Hiszen az antiszemitizmus igazi terjesztői ezek a visszaélések és az a hangulat, amelyet ezek a visszaélések előidéznek. Mentül szűkebb térre szorítjuk és mentül krudélisebb szigorral toroljuk meg ezeket, (úgy van ! úgy van !) annál jobban elvonjuk az antiszemita izgatás alól a talajt. (úgy van ! úgy van !)
/…./
Amellett a kellő szigort kell tanúsítanunk a visszaélések megtorlása tekintetében. Itt nemcsak a büntetőbíráskodás terén kell tartózkodnunk minden olyan kedvezéstől, amely csakugyan a legrosszabb benyomást teszi - joggal - az egész ország közvéleményére, és amely csakugyan megint tápot adhat az antiszemita izgatásnak, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy maguk a törvényben lefektetett büntetések kellő szigorral alkalmaztassanak.
[Az 1910. évi június hó 21-ére hirdetett Országgyűlés képviselőházának naplója. 41. kötet. Bp., 1918., 172-173. o.]

Úgy a polgári közigazgatás, mint a katonai igazgatás terén gondoskodnunk kell arról is, hogy azok a visszásságok a minimumra szoríttassanak, amelyek a felmentések körül és a menetalakulatokba való beosztás körül történnek. (Helyeslés.) Ez az utolsó része a dolognak különösen kizárólag a katonai igazgatásra tartozik. Én azt hiszem, hogy mélyen tisztelt barátom, a honvédelmi miniszter úr igen nagy szolgálatot tenne az ország hangulatának, ha a legnagyobb szigorral odahatna, hogy a póttesteknél a menetalakulatokba való beosztást maguk a magasabb állású és olyan tisztek teljesítsék, akiknek karaktere abszolúte felül áll minden meggyanúsításon (Helyeslés) és akik ebben a tekintetben minden altiszti mesterkedést egyszer s mindenkorra lehetetlenné tesznek. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ezeken a tereken megtörténik minden lehető és különösen, ha, ismétlem, a zsidóság maga is segítségünkre jön azzal, hogy a kellő szigort tanúsítja és helyesen ítéli meg azokat a rendelkezéseket, amelyek ezt a szigort a bűncselekményekkel szemben megmutatják, akkor egyesült erővel sikerülni fog az antiszemitizmus veszedelmével megbirkóznunk.
[I.m. 173-174. o.]

Beszéde első felében éles, kemény, határozott, harsány szavakkal bélyegezte meg és ítélte el el az antiszemitizmust; ez a része beszédének, úgy tetszett, felszakítja a sötét fellegeket a magyar égbolton és pirkadást jelent. De érthetetlen előttünk, hogy az antiszemitizmus kapcsán tartott hosszú magyarázatot a háborús bűnökről, visszaélésekről, azt állította, hogy ezek olyan foglalkozások között gyakoriak, amelyeket túlnyomóan zsidók űznek és a katonai felmentések és a menetszázadok dolgát emlegette fel olyan értelemben és kért olyan intézkedéseket, aminőket Bangha, Prohászka és a hozzájuk hasonló uszítók követelnek. Tisza gróf bőven, részletesen kiteregette a Ház előtt azokat az „okokat”, amellyel (sic!) az antiszemitizmust indokolják és nem volt egy szava sem arról, hogy mindezek az állítások: tulajdonképpen ostoba ráfogások, ezerszer megcáfolt rágalmak, ellenben igenis intézkedéseket sürgetett ezen a téren. /…/
Nem áll meg Tiszának az a tétele sem, hogy a háborús bűnök nagy részét a zsidók követik el és minden objektív statisztika beigazolja ezt. És - tudja Isten - valahogy furcsa elítélése az antiszemitizmusnak az olyan megbélyegzés, amely kritika, bírálat nélkül, rostállás (sic!) nélkül elfogadja az antiszemitizmus érvelését és a támadottak olyan hibáit akarja gyógyítani, amiben (sic!) talán nem is betegek. /…./
[Magyar Lajos: Az antiszemitizmus a Házban. Egyenlőség 1918. augusztus 10., 4-5. o.]

A miniszterelnök nagyjában a Tisza gróf álláspontjára helyezkedett és megnyugtatta a Házat, hogy a galíciaiak, akiket hazaszállítanak, a repülő adóbizottságok előtt adót fognak fizetni. A Ház megnyugodott ebben. /…/ A magyar zsidóság pedig tudomásul veheti, hogy a hivatalos magyar politika elméletben elítéli az antiszemitizmust és gyakorlatban . . . gyakorlatban megint egész másként áll a dolog. Az antiszemita izgatás, a mocskos szájú uszítás ellen ugyan nem történik semmi, a zsidó felekezet szabad préda lesz ezután, tiporhatják a becsületét, rágalmazhatják. Ezzel szemben: a zsidók viseljék jól magukat. Olyan intézkedések fognak történni, amelyek az antiszemiták kedélyeit megnyugtatják. A zsidók megnyugtatása, az nem fontos.
[I.m. 5.o.]