 |
A jeruzsálemi Getsemáne-kertben álló Agónia-bazilika főoltár-mozaikképét a hazai közhiedelemmel ellentétben nem a magyar Muzsinszki Nagy Endre, hanem az olasz Pietro D’Achiardi alkotta. A mozaik jobb alsó részéről készült fényképeken az olasz festő álneve és az 1940-es évszám olvasható. Antonio Barluzzi építész ráhatására 1949-ben az olasz Pietro D’Achiardi festő kartonjai alapján készült mozaikkal cserélték le véglegesen a magyar művész 1932 óta a főoltárt díszítő festményét. Az olasz nacionalista Barluzzi már 1931-ben ezt írta a bátyjának: „Megindítottam a támadást a magyar festmény ellen”. A Nemzetek templomának bal és jobb oldali apszisának mozaikképét is olasz művész, Mario Barberis kartonjai alapján készítették el. Magyarország viszont abban a kegyben részesült, hogy kifizethette a legnagyobb, a középső apszis, míg Írország a bal oldali és Lengyelország a jobb oldali mellékapszis mozaikképe elkészítésének költségét.
 Pietro D’Achiardi főoltár-mozaikképe a jeruzsálemi Nemzetek templomában – szinte minden magyar Muzsinszki Nagy Endre művének hiszi |
Útikönyvírók és idegenvezetők is erősítik a tévhitet
A Szentföldre utazó magyar zarándokok, világi turisták számára valószínűleg fájdalmas lesz mostani írásunk, amelyben föltárjuk, hogy a jeruzsálemi Olajfák-hegyének tövében elterülő Getsemáne-kertben, 1924-ben fölszentelt Agónia-bazilika, más néven Nemzetek temploma középső apszisát, s egyben főoltárát díszítő, a nagycsütörtök éjjelén ezen a helyen vért izzadva fohászkodó Krisztust megjelenítő 54 négyzetméteres mozaikkép a közhiedelemmel ellentétben egy olasz festőművész, s nem pedig a magyar Muzsinszki Nagy Endre kartonjai alapján készült. A valóságot azonban – még ha az fájó is – egyszer meg kell ismernünk. De azt is meg kell tudnunk, hogy miként szorították ki a magyar művész alkotását az Agónia-bazilika legszentebb helyéről a Kusztódia olasz nacionalista tagjai, leginkább Antonio Barluzzi, a Szentföld egykor méltán ünnepelt építésze.
A jeruzsálemi Agónia-bazilika főoltár-mozaikképét a Magyarországon megjelenő művészettörténeti írások, útikönyvek szerzői, de leginkább a Szentföldre érkező magyarokat kalauzoló izraeli, illetve itthonról kiutazó idegenvezetők a Felsőzsolcán született Muzsinszki Nagy Endre (1886 - 1975) magyar festőművésznek tulajdonítják. A téves, félrevezető információ következtében e sorok írója is a magyar művész alkotásának hitte a Getsemáne-kertben fohászkodó Krisztust megjelenítő hatalmas méretű (54 m²) mozaikképet. Tévhitünket, s másokét is csak megerősítette a látványos mozaikkép alatti sávban, a jobb alsó sarokban megjelenített magyar címer.
A magyarországi kommunista hatóságok „jóvoltából” hosszúra nyúlt szentföldi tartózkodásunk idején a Nemzetek templomának mozaikképét szemlélve néha mégis arra gondoltunk, hogy esetleg mégsem Muzsinszki Nagy Endre az alkotója, mert szerintünk túlságosan rikító a színvilága, s Krisztus alakjának már-már a bizánci ikonokat fölidéző megjelenítését nem nagyon tudtuk összeegyeztetni a magyar művész festészetével, visszafogott stílusával. Az Agónia-bazilika főoltárképe ezen kívül semmiféle hasonlóságot nem mutatott Muzsinszki Nagy egy másik, ugyancsak Jeruzsálemben látható művével, a Sion-hegyen álló Szűz Mária Elszenderülése-bazilika (Dormitio) altemplomában levő Magyarok Nagyasszonya-kápolna mozaikképével. Másrészt viszont, mi sem szerettük volna azt, ha egy szép napon véget érjen az álom s kiderüljön: a kereszténység egyik legszentebb helyén, Getsemáne-kertben az esztendő minden szakában nagy tömegek megcsodálta mozaikkép végül is nem magyar művész alkotása.
Amikor jó másfél évtizedes jeruzsálemi tartózkodás után az itthoni politikai változások jóvoltából hazatérhettünk, a szentföldi emlékek rendezgetése közben időnként az Agónia-bazilikában készült fényképfölvételek is előkerültek. Nézegettük a fényképeket, mert továbbra sem hagyott nyugodni a kétség, hogy az Agónia-bazilika főoltárképét talán mégsem a magyar Muzsinszki Nagy Endre festménye, pontosabban kartonjai alapján rakták mozaikba. A kutakodás közben segítségünkre volt többi között a Nemzeti Újság 1934. április 28-i számában megjelent rövid hír, miszerint Pilismaróti Bozóky Gyula 1934. március közepén magyar zarándokcsoportot vezetett a Szentföldre, ahonnan április 24-én tértek haza. A hírből azt is megtudjuk, hogy Muzsinszki Nagy Endre hengeres fakupolára festett, s 1932 őszutója óta az Agónia-bazilika középső apszisában felállított „hatalmas oltárképet” a Palesztinába történt kiszállítása előtt a pesti ferencesek templomában is kiállították. A negyedgömb alakú, az Agónia-bazilika középső apszisának vonalait pontosan követő hengeres fakupolára festett kép tehát már akkor annyira megnyerte a Kusztódia tetszését, hogy 1932 késő őszén „ideiglenesen” elhelyezték az Agónia-bazilikában.
Írásunkban a jeruzsálemi Agónia-bazilikával és Muzsinszki Nagy Endre festményével kapcsolatban többször szóba kerül a Custodia (elfogadott magyarított átírásban: Kusztódia) nevű ferences intézmény. A Custodia jelentése: Őrség, míg teljes hivatalos neve: Custodia Terrae Sanctae (A Szentföld Őrsége). A Szentföldi Ferences Kusztódia a ferences rend szentföldi körzete, amelynek más küldetései mellett, s pápai felhatalmazással legfontosabb föladata a Szentföldön levő keresztény szent helyek, templomok, kolostorok, intézmények etc. védelme, fenntartása, működtetése. Jeruzsálemi központja: a San Salvador (Szent Megváltó) kolostor az Óváros keresztény negyedében.
Pilismaróti Bozóky Gyula a Magyarok kegyelete a Szentföldön című, 1931-ben megjelent beszámolójához illusztrációként mellékeli Muzsinszki Nagy Endre a Getsemáne-kertben haláltusáját vívó, imádkozó Jézust ábrázoló kisebb, berámázott olajfestményről készült fekete-fehér fényképet. Sajnos sem erről a képről, sem a Getsemáne-bazilika középső apszisát 1932-től egészen 1949-ig ékesítő, hengeres fakupolára festett alkotásról nem készült színes fényképfölvétel. Azt sem tudjuk, hogy a Kusztódia ferencesei hová tüntették el, dobták ki Muzsinszki Nagy Endre fakupolára festett képét, amikor 1949-ben lecserélték D’Achiardi olasz festő mozaikművére. Eltűnt tehát az előképnek, a Kusztódia bírálóbizottsága számára és a templomba betérő hívek gyönyörködtetésére szánt alkotás, s milyenségéről csak a fennmaradt fekete-fehér fényképfölvételekről szerezhetünk némi ismeretet.
 A Nemzetek temploma (Agónia-bazilika) esti megvilágításban a Jerikóba vezető útról nézve |
A jeruzsálemi Agónia-bazilika főoltár-mozaikképét a Magyarországon megjelenő művészettörténeti írások, útikönyvek szerzői, de leginkább a Szentföldre érkező magyarokat kalauzoló izraeli, illetve itthonról kiutazó idegenvezetők a Felsőzsolcán született Muzsinszki Nagy Endre (1886 - 1975) magyar festőművésznek tulajdonítják. A téves, félrevezető információ következtében e sorok írója is a magyar művész alkotásának hitte a Getsemáne-kertben fohászkodó Krisztust megjelenítő hatalmas méretű (54 m²) mozaikképet. Tévhitünket, s másokét is csak megerősítette a látványos mozaikkép alatti sávban, a jobb alsó sarokban megjelenített magyar címer.
 A mozaikkép jobb alsó sarkában a magyar címer látható |
A magyarországi kommunista hatóságok „jóvoltából” hosszúra nyúlt szentföldi tartózkodásunk idején a Nemzetek templomának mozaikképét szemlélve néha mégis arra gondoltunk, hogy esetleg mégsem Muzsinszki Nagy Endre az alkotója, mert szerintünk túlságosan rikító a színvilága, s Krisztus alakjának már-már a bizánci ikonokat fölidéző megjelenítését nem nagyon tudtuk összeegyeztetni a magyar művész festészetével, visszafogott stílusával. Az Agónia-bazilika főoltárképe ezen kívül semmiféle hasonlóságot nem mutatott Muzsinszki Nagy egy másik, ugyancsak Jeruzsálemben látható művével, a Sion-hegyen álló Szűz Mária Elszenderülése-bazilika (Dormitio) altemplomában levő Magyarok Nagyasszonya-kápolna mozaikképével. Másrészt viszont, mi sem szerettük volna azt, ha egy szép napon véget érjen az álom s kiderüljön: a kereszténység egyik legszentebb helyén, Getsemáne-kertben az esztendő minden szakában nagy tömegek megcsodálta mozaikkép végül is nem magyar művész alkotása.
 Az Agónia-bazilika a Getsemáne-kertben |
Amikor jó másfél évtizedes jeruzsálemi tartózkodás után az itthoni politikai változások jóvoltából hazatérhettünk, a szentföldi emlékek rendezgetése közben időnként az Agónia-bazilikában készült fényképfölvételek is előkerültek. Nézegettük a fényképeket, mert továbbra sem hagyott nyugodni a kétség, hogy az Agónia-bazilika főoltárképét talán mégsem a magyar Muzsinszki Nagy Endre festménye, pontosabban kartonjai alapján rakták mozaikba. A kutakodás közben segítségünkre volt többi között a Nemzeti Újság 1934. április 28-i számában megjelent rövid hír, miszerint Pilismaróti Bozóky Gyula 1934. március közepén magyar zarándokcsoportot vezetett a Szentföldre, ahonnan április 24-én tértek haza. A hírből azt is megtudjuk, hogy Muzsinszki Nagy Endre hengeres fakupolára festett, s 1932 őszutója óta az Agónia-bazilika középső apszisában felállított „hatalmas oltárképet” a Palesztinába történt kiszállítása előtt a pesti ferencesek templomában is kiállították. A negyedgömb alakú, az Agónia-bazilika középső apszisának vonalait pontosan követő hengeres fakupolára festett kép tehát már akkor annyira megnyerte a Kusztódia tetszését, hogy 1932 késő őszén „ideiglenesen” elhelyezték az Agónia-bazilikában.
 Muzsinszki Nagy Endre festménye, amely 1932-1949 között díszítette az Agónia-bazilika főoltárát (fotó: képeslap, 1942) |
Írásunkban a jeruzsálemi Agónia-bazilikával és Muzsinszki Nagy Endre festményével kapcsolatban többször szóba kerül a Custodia (elfogadott magyarított átírásban: Kusztódia) nevű ferences intézmény. A Custodia jelentése: Őrség, míg teljes hivatalos neve: Custodia Terrae Sanctae (A Szentföld Őrsége). A Szentföldi Ferences Kusztódia a ferences rend szentföldi körzete, amelynek más küldetései mellett, s pápai felhatalmazással legfontosabb föladata a Szentföldön levő keresztény szent helyek, templomok, kolostorok, intézmények etc. védelme, fenntartása, működtetése. Jeruzsálemi központja: a San Salvador (Szent Megváltó) kolostor az Óváros keresztény negyedében.
 A Getsemáne-kert az éppen megépült Agónia-bazilikával az 1920-as években |
Pilismaróti Bozóky Gyula a Magyarok kegyelete a Szentföldön című, 1931-ben megjelent beszámolójához illusztrációként mellékeli Muzsinszki Nagy Endre a Getsemáne-kertben haláltusáját vívó, imádkozó Jézust ábrázoló kisebb, berámázott olajfestményről készült fekete-fehér fényképet. Sajnos sem erről a képről, sem a Getsemáne-bazilika középső apszisát 1932-től egészen 1949-ig ékesítő, hengeres fakupolára festett alkotásról nem készült színes fényképfölvétel. Azt sem tudjuk, hogy a Kusztódia ferencesei hová tüntették el, dobták ki Muzsinszki Nagy Endre fakupolára festett képét, amikor 1949-ben lecserélték D’Achiardi olasz festő mozaikművére. Eltűnt tehát az előképnek, a Kusztódia bírálóbizottsága számára és a templomba betérő hívek gyönyörködtetésére szánt alkotás, s milyenségéről csak a fennmaradt fekete-fehér fényképfölvételekről szerezhetünk némi ismeretet.
 Pilismaróti Bozóky Gyula ma is legkeresettebb, 1933-ban megjelent könyve |
Angyalos magyar címer a jeruzsálemi oltárképen
Pilismaróti Bozóky Gyula 1932 októberében-novemberében a negyedik zarándokútját tette a Szentföldön, s még Jeruzsálemben voltak, amikor a Kusztódia kihelyezte Muzsinszki Nagy Endre hengeres faboltozatra festett alkotását az Agónia-bazilika középső apszisában. Majsai János Mór ferences szerzetes, a szentföldi ferences intézmények magyarországi megbízottja, biztosa, megbízottja (Commissarius Terrae Sanctae), egyházi író, a Ferences Közlöny és a Magyar Szentföld havilap főszerkesztője is az 1932-es zarándoklattal tartott. Pilismaróti Bozóky Gyula és Majsai János Mór közösen érdeklődtek a jeruzsálemi Kusztódiánál az Agónia-bazilika főoltárképe sorsának várható alakulásáról. Valószínűleg a magyar zarándoklat vezetőivel történt egyeztetés után, még 1932 későszén kihelyezték Muzsinszki Nagy Endre fakupolára festett képét a bazilika középső apszisában. Nem maradtak fönn színes fényképek az 1949-ben ismeretlen helyre eltávolított festményről, ezért nézzük, milyennek látta azt Pilismaróti Bozóky Gyula az 1933-ban megjelent A Szentföld lelke – Négy zarándokutam emlékére című könyvében:
 Muzsinszki Nagy Endre önarcképe (1967) |
„Az eddigi nemzetközi pályázatok mind meddők maradtak, és egyik nemzet munkája sem volt olyan, mely a magyar pályamű mellett helyét megállhatta volna. Az 1931 őszén lejárt pályázaton is egyedül a magyar munka volt figyelembe vehető, melyet derék katolikus művészünk, Muzsinszki Nagy Endre oly nagy szeretettel dolgozott ki, hogy a bírálóbizottságban helyet foglaló külföldi szakértőknek legmelegebb elismerését érdemelte ki és erre nem nemcsak a művész, hanem mindnyájan büszkék lehetünk, annyival is inkább, mert 1932 ősze óta a főoltár fölött a magyar művész hengeres fakupolára festett nagyszerű műve ragyog, melybe művészünk minden hitét, reményét és szeretetét beleöntötte. A munka oly tökéletes, hogy máris mindenki végleges mozaikműnek tekinti. (Pontosan ez az, ami Antonio Barluzzi építész féltékenységét kiváltotta – H. J.)(…) A hold ezüstös sugaraitól megvilágított olajfák között kezeit összekulcsolva térdel a szenvedéstől meggyötört Jézus és véres arcát az égnek emelve, jóságos szemeivel a fényes felhők megjelent angyalra tekint, ki kezében kelyhet tart, melyből az ostya fehér színe alatt az Úr Jézus Szent Teste sugárzik ki, mint a megváltás nagy művének titokzatos, szent gyümölcse. A gazdagon aranyozott kupoláról a fehér lepellel és töviskoronával ékesített kereszt ragyog le. Az egész képet ornamentális keret veszi körül, melyben a Golgotha 14 stációja van beledolgozva, mintegy jelezvén, hogy a Getsemáne-kertben gyötrődő Jézus már maga előtt látta szenvedésének egész útját, hogy mi vár reá. Az ornamentika lilioma és tövise az ártatlanság és a szenvedés jelképéül szerepelnek. Ez a monumentális kép arra a sziklás felületre tekint le, mely a főoltár előtt még a maga eredetiségében látható, és amelyre az Úr véres verejtéke hullott alá (…) A mi hatalmas mozaikképünkön is ott díszlik az angyalos nagy magyar címer.” (Pontosabban: a festmény bal alsó sarkában a Magyar Királyság angyalos pajzstartókkal és a Szent Koronával ékesített kiscímer volt megjelenítve – H. J.)
 Az Olajfák hegye - legalul a Nemzetek templomával, 1937-ben (fotó: Arthur Matthews) |
Pilismaróti Bozóky Gyula, aki a szentföldi zarándokútjairól írt beszámolóihoz általában a maga készítette fotókat mellékelte, az 1932-ben, Jeruzsálemben látott és elég részletesen bemutatott Muzsinszki Nagy-festményről szóló leírásához sajnos nem csatolt fényképet. A világhálón azonban találtunk néhány fekete-fehér fotót a magyar művész alkotásáról, amelyek közül az 1937-ben és az 1944-ben fölvett fénykép készítőit, illetve egy 1942-es képeslap történetét ismerjük, míg a többiét nem.
Muzsinszki Nagy Endre oltárképét brit katonák fényképezik
A Muzsinszki Nagy Endre festményével ékesített főoltárról 1937-ben készült az első, s máig fennmaradt fekete-fehér fénykép. Legalábbis mi csak erről tudunk. Arthur Matthews akkoriban a brit hadsereg katonájaként szolgált Afrikában, majd a Közel-Keleten. A fotósnak is kiváló Matthews szorgalmasan fényképezte az egyiptomi piramisokat és a Sínai-félszigeten a Szent Katalin-kolostort. 1937-ben Palesztinába vezényelték, s Jeruzsálemben lefényképezte például a Szent Sír-templomot, az Agónia-bazilikát a Templom-hegy felől tekintve, háttérben az Olajfák-hegyével, a Szikla (Omár)-mecsetet, a Via Dolorosát (Keresztút) és a Templom-hegyet az Olajfák-hegyétől elválasztó, három evangéliumban is említett Kidron-völgyet. A fotós profi mivoltáról tanúskodik az Agónia-bazilika főoltáráról, illetve a mögötte, a templom középső apszisában, valamint a két mellékapszisban akkor ideiglenesen elhelyezett, Mario Barberis festette képekről fölvett fényképek is. Matthews 1937-ben fölvett fényképén még nem látható az ausztrál katolikusok adományozta díszes bronzrácsozat az Agónia-szikla körül.
A Palesztinában állomásozó brit hadsereg egy másik katonája 1942. augusztus 21-én azt írta a naplójába, hogy aznap ellátogatott Betlehembe és Jeruzsálembe, s a többi között járt a Getsemáne-kerti Nemzetek templomában is. Az egykori katona unokája által a világhálóra kitett naplórészlethez fekete-fehér fényképeket is mellékeltek, így például a Nemzetek templomának főoltáráról és a fölötte levő Muzsinszki Nagy Endre-festményről készült jó minőségű fotót. Az unoka nem biztos benne, hogy a meg nem nevezett nagypapa saját maga fényképezte, vagy esetleg vásárolta a képeket. Mi viszont azt látjuk, hogy nem a nagypapa, hanem hivatásos fényképész készítette, fehér szegéllyel ellátott képeslapról van szó.
A meg nem nevezett „nagypapa” Jeruzsálemben jártakor, 1942 augusztusában már tíz esztendeje Muzsinszki Nagy Endre festménye ékesítette az Agónia-bazilika főoltárát. Amiképpen másokat, a „nagypapát” is megtévesztette a magyar művész tökéletes festménye, mert a naplóbejegyzése szerint mozaikképnek vélte az alkotást, s képaláírásként ezt írta: „Jeruzsálem – A Nemzetek templomának oltára és mozaikképe”. A középről, az oltárral szemközt állva fölvett képeslapon, a festmény bal alsó sarkában világosan lehet látni a Magyar Királyság angyalos pajzstartókkal és a Szent Koronával ékesített, úgynevezett kiscímerét. A címer talapzataként szövegsáv is látható, ám az kiolvashatatlan, hogy mi van ráírva.
Egy harmadik brit katona, Frank Mugglestone a Brit Királyi Légierőben (RAF) 1944-ben szintén Palesztinában szolgált, egészen pontosan a Kásztiná nevű bázison. Mugglestone lefényképezte az Agónia-bazilika főoltárát és Muzsinszki Nagy fölötte levő festményét. Ez a brit katona azonban nem volt hivatásos, de még jó fotós sem, hiszen a fénykép bal felső részén a leszálló, kezében kelyhet tartó angyalból csupán annak ruhája alsó szegélye látszik. Az angyal testét és a festményt legfelül megkoronázó, fehér lepellel letakart keresztet az amatőr fotós egyszerűen „levágta” a képről. Az 1944-ben készült fölvétel a mi szempontunkból azonban igen fontos, mert eddigi ismereteink szerint ez az utolsó fénykép az 1949-ben eltávolított Muzsinszki Nagy-festményről. Frank Mugglestone 1944-es fölvételén már látható a főoltár előtt az ausztrál katolikusok által adományozott töviskoronás díszítésű bronzkorláttal körbevett Agónia-szikla.
 Muzsinszki Nagy Endre haláltusáját vívó Krisztusa az Agónia-bazilikában, 1937-ben (fotó: Arthur Matthews) |
A Muzsinszki Nagy Endre festményével ékesített főoltárról 1937-ben készült az első, s máig fennmaradt fekete-fehér fénykép. Legalábbis mi csak erről tudunk. Arthur Matthews akkoriban a brit hadsereg katonájaként szolgált Afrikában, majd a Közel-Keleten. A fotósnak is kiváló Matthews szorgalmasan fényképezte az egyiptomi piramisokat és a Sínai-félszigeten a Szent Katalin-kolostort. 1937-ben Palesztinába vezényelték, s Jeruzsálemben lefényképezte például a Szent Sír-templomot, az Agónia-bazilikát a Templom-hegy felől tekintve, háttérben az Olajfák-hegyével, a Szikla (Omár)-mecsetet, a Via Dolorosát (Keresztút) és a Templom-hegyet az Olajfák-hegyétől elválasztó, három evangéliumban is említett Kidron-völgyet. A fotós profi mivoltáról tanúskodik az Agónia-bazilika főoltáráról, illetve a mögötte, a templom középső apszisában, valamint a két mellékapszisban akkor ideiglenesen elhelyezett, Mario Barberis festette képekről fölvett fényképek is. Matthews 1937-ben fölvett fényképén még nem látható az ausztrál katolikusok adományozta díszes bronzrácsozat az Agónia-szikla körül.
 Muzsinszki Nagy Endre festménye az Agónia-bazilika főoltára fölött (a „nagypapa” képeslapja 1942-ből) |
A Palesztinában állomásozó brit hadsereg egy másik katonája 1942. augusztus 21-én azt írta a naplójába, hogy aznap ellátogatott Betlehembe és Jeruzsálembe, s a többi között járt a Getsemáne-kerti Nemzetek templomában is. Az egykori katona unokája által a világhálóra kitett naplórészlethez fekete-fehér fényképeket is mellékeltek, így például a Nemzetek templomának főoltáráról és a fölötte levő Muzsinszki Nagy Endre-festményről készült jó minőségű fotót. Az unoka nem biztos benne, hogy a meg nem nevezett nagypapa saját maga fényképezte, vagy esetleg vásárolta a képeket. Mi viszont azt látjuk, hogy nem a nagypapa, hanem hivatásos fényképész készítette, fehér szegéllyel ellátott képeslapról van szó.
 A festmény bal alsó sarkában a Magyar Királyság angyalos pajzstartókkal és a Szent Koronával ékesített, úgynevezett kiscímere látható – Antonio Barluzzi építésznek valószínűleg ez sem tetszhetett („Nagypapa” képeslapja – részlet, 1942-ből) |
A meg nem nevezett „nagypapa” Jeruzsálemben jártakor, 1942 augusztusában már tíz esztendeje Muzsinszki Nagy Endre festménye ékesítette az Agónia-bazilika főoltárát. Amiképpen másokat, a „nagypapát” is megtévesztette a magyar művész tökéletes festménye, mert a naplóbejegyzése szerint mozaikképnek vélte az alkotást, s képaláírásként ezt írta: „Jeruzsálem – A Nemzetek templomának oltára és mozaikképe”. A középről, az oltárral szemközt állva fölvett képeslapon, a festmény bal alsó sarkában világosan lehet látni a Magyar Királyság angyalos pajzstartókkal és a Szent Koronával ékesített, úgynevezett kiscímerét. A címer talapzataként szövegsáv is látható, ám az kiolvashatatlan, hogy mi van ráírva.
 Muzsinszki Nagy Endre főoltárképe 1944-ben (fotó: Frank Mugglestone brit katona) |
Egy harmadik brit katona, Frank Mugglestone a Brit Királyi Légierőben (RAF) 1944-ben szintén Palesztinában szolgált, egészen pontosan a Kásztiná nevű bázison. Mugglestone lefényképezte az Agónia-bazilika főoltárát és Muzsinszki Nagy fölötte levő festményét. Ez a brit katona azonban nem volt hivatásos, de még jó fotós sem, hiszen a fénykép bal felső részén a leszálló, kezében kelyhet tartó angyalból csupán annak ruhája alsó szegélye látszik. Az angyal testét és a festményt legfelül megkoronázó, fehér lepellel letakart keresztet az amatőr fotós egyszerűen „levágta” a képről. Az 1944-ben készült fölvétel a mi szempontunkból azonban igen fontos, mert eddigi ismereteink szerint ez az utolsó fénykép az 1949-ben eltávolított Muzsinszki Nagy-festményről. Frank Mugglestone 1944-es fölvételén már látható a főoltár előtt az ausztrál katolikusok által adományozott töviskoronás díszítésű bronzkorláttal körbevett Agónia-szikla.
 Muzsinszki Nagy Endre festménye, amely 1932-1949 között díszítette az Agónia-bazilika főoltárát (fotó: Custodia Terrae Sanctae) |
Muzsinszki Nagy Endre Siófokon festi meg újra Jézus életének képeit
Nem tudjuk, hogy a második világháború során, majd az azt követő magyarországi kommunista uralom idején szinte teljes mellőzöttségben élt Muzsinszki Nagy Endrének Siófokon volt-e tudomása a Szentföldön történő eseményekről, festménye sorsának ottani alakulásáról. Muzsinszki Nagy még a Szentföldön, pontosabban egy jeruzsálemi gyógykezelése idején, a kórágyán fölülve készítette el az Úr Jézus életét bemutató 81darab, 10 x 10 cm-es kartonlemezre rajzolt grafikát. Később ezen grafikák nyomán következett, de már 30 x 20 cm nagyságú kartonlemezre alkotva a 81 darab festett színvázlat. A művész már 1939-ben letelepedett Siófokon, s Egry József mellett a Balaton másik nagy szerelmesévé, festőjévé vált. 1952-1961 között a művész itt, Siófokon a szinte teljes mellőzöttség közepette az előtanulmányként szolgáló grafikák és színvázlatok alapján különböző méretű vászonra megalkotta a Jézus Krisztus életét bemutató 81 darab olajfestményt, amely sorozat az Én vagyok a világ világossága címet kapta.
Amint fentebb említettük, a Szentföldtől elzárt, míg a rettenetes hazai művészeti életből kizárt Muzsinszki Nagy Endre Siófokon kilenc esztendő alatt festette meg olajvászonra a 81 darabból álló táblaképet. A számunkra most a sorozat legérdekesebb darabja, a jeruzsálemi Agónia-bazilika főoltárát 1932-től egészen 1949-ig díszítő Jézus imája a Getszemáni kertben című, nagyméretű festmény némi változtatással való újraalkotása Siófokon készült 1952 decemberében. Az 1952-es, siófoki alkotás természetesen jóval kisebb méretű (115 x 80 cm), mint az Agónia-bazilikában sokáig, majdnem 18 évig kiállított festmény, de ezt legalább színesben is láthatjuk. Az 1952-es – es képen már nem látható, például az angyalos magyar címer, ám nagyjából megegyezik azzal a hengeres fakupolára festett alkotással, amelyet a Kusztódia ferencesei olasz honfitársuk, Pietro D’Achiardi mozaikjának előnyben részesítése végett 1949-ben eltávolítottak az Agónia-bazilikából.
Összegezve: Jézus Getsemáne-kerti imáját Muzsinszki Nagy Endre általunk három ismert változatban is megfestette: 1. Egy díszes rámába foglalt, kisebb méretű olajkép, amelyet Pilismaróti Bozóky István 1931-ben a Zadravecz István püspök szerkesztette Szentföld I-II című könyvben illusztrációként jelentetett meg, s amelyről sajnos szintén nem maradt ránk színes fénykép. 2. A csak néhány fekete-fehér fölvétel és leírás megőrizte, az Agónia-bazilika középső apszisában 1932-től egészen 1949-ig „ideiglenesen” elhelyezett nagyméretű, hengeres fakupolára festett olajkép, amelyet Pietro D'Achiardi olasz festő manapság is látható főoltár-mozaikképének odahelyezésekor a „kedves” ferencesek számunkra ismeretlen helyre eltávolítottak. 3. A Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben található, fentebb már szintén említett, 1952-ben alkotott Jézus imája a Getsemáne-kertben című festmény. Az első két változatról, amint említettük, csak korabeli fekete-fehér fényképfelvételek vannak, ám az megállapítható, hogy témáját tekintve a három alkotás szinte teljesen azonos. Az 1952-ben, Siófokon festett, színes mivoltában is ismert, máig megtekinthető kép abban is eltér a korábbiaktól, hogy a bal alsó sarkában értelemszerűen már nincs ott – a festmény keletkezésének idejét, a Rákosi-korszakot tekintve nem is lehetett - az angyalos magyar címer.
 Muzsinszki Nagy Endre: Jézus imája az Olajfák hegyén c. festménye, Siófok, 1952 (fotó: Mudrák Attila) |
Amint fentebb említettük, a Szentföldtől elzárt, míg a rettenetes hazai művészeti életből kizárt Muzsinszki Nagy Endre Siófokon kilenc esztendő alatt festette meg olajvászonra a 81 darabból álló táblaképet. A számunkra most a sorozat legérdekesebb darabja, a jeruzsálemi Agónia-bazilika főoltárát 1932-től egészen 1949-ig díszítő Jézus imája a Getszemáni kertben című, nagyméretű festmény némi változtatással való újraalkotása Siófokon készült 1952 decemberében. Az 1952-es, siófoki alkotás természetesen jóval kisebb méretű (115 x 80 cm), mint az Agónia-bazilikában sokáig, majdnem 18 évig kiállított festmény, de ezt legalább színesben is láthatjuk. Az 1952-es – es képen már nem látható, például az angyalos magyar címer, ám nagyjából megegyezik azzal a hengeres fakupolára festett alkotással, amelyet a Kusztódia ferencesei olasz honfitársuk, Pietro D’Achiardi mozaikjának előnyben részesítése végett 1949-ben eltávolítottak az Agónia-bazilikából.
 Muzsinszki Nagy Endre: Az utolsó vacsora c. festménye, Siófok, 1960. (fotó: Mudrák Attila) |
Összegezve: Jézus Getsemáne-kerti imáját Muzsinszki Nagy Endre általunk három ismert változatban is megfestette: 1. Egy díszes rámába foglalt, kisebb méretű olajkép, amelyet Pilismaróti Bozóky István 1931-ben a Zadravecz István püspök szerkesztette Szentföld I-II című könyvben illusztrációként jelentetett meg, s amelyről sajnos szintén nem maradt ránk színes fénykép. 2. A csak néhány fekete-fehér fölvétel és leírás megőrizte, az Agónia-bazilika középső apszisában 1932-től egészen 1949-ig „ideiglenesen” elhelyezett nagyméretű, hengeres fakupolára festett olajkép, amelyet Pietro D'Achiardi olasz festő manapság is látható főoltár-mozaikképének odahelyezésekor a „kedves” ferencesek számunkra ismeretlen helyre eltávolítottak. 3. A Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben található, fentebb már szintén említett, 1952-ben alkotott Jézus imája a Getsemáne-kertben című festmény. Az első két változatról, amint említettük, csak korabeli fekete-fehér fényképfelvételek vannak, ám az megállapítható, hogy témáját tekintve a három alkotás szinte teljesen azonos. Az 1952-ben, Siófokon festett, színes mivoltában is ismert, máig megtekinthető kép abban is eltér a korábbiaktól, hogy a bal alsó sarkában értelemszerűen már nincs ott – a festmény keletkezésének idejét, a Rákosi-korszakot tekintve nem is lehetett - az angyalos magyar címer.
A templomépítő vezérkari ezredes
Mielőtt ismertetnénk Muzsinszki Nagy Endrének a Getsemáne-kerti bazilika főoltárára tervezett alkotásának kálváriáját, szólnunk kell Pilismaróti Bozóky Gyula nyugalmazott, számos katonai, egyházi és polgári kitüntetéssel bíró vezérkari ezredesről, templomépítőről, íróról, költőről, könyvillusztrátorról, szentföldi konfráterről, a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend csillagkeresztes lovagjáról, a második világháború előtti két évtizedben a Szentföld és a magyarok kapcsolatának legjelentősebb krónikásáról.
Pilismaróti Bozóky Gyula Nagyváradon született, 1878-ban az ősi magyar Hont-Pázmány nemzetség leszármazottjaként. A budapesti Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia elvégzése után, 1900-ban hadnaggyá avatják, majd szülővárosában az 1898-ban megnyitott Nagyváradi Honvéd Hadapródiskola vezetője.1915 tavaszán már őrnagyi rendfokozattal az orosz fronton harcol. Az 1916-os román betörés után kinevezték az Erdélyi Hadtest főnökévé, magyarán Erdély vezérkari főnökévé. Pilismaróti Bozóky Gyula stratégiai elképzelései alapján hosszabbították meg a maros védelmi vonalat egészen a Kárpátokig. Az első világháború befejezése után a szülővárosába, Nagyváradra vezényelték, s a Tanácsköztársaság idején a hadügyi népbiztos szerepét betöltő Böhm Vilmos arra utasította, hogy szervezze meg az Erdélyi Vörös Hadsereget. Bozóky vezérkari ezredes erre azonban nem volt hajlandó, hanem inkább leszerelt, s 41 évesen kérte a nyugállományba vételét. A Nagyváradon is egyre inkább berendezkedő megszálló románok állandó zaklatásnak tették ki, míg 1922-ben családostul sikerült átszöknie Csonka-Magyarországra, pontosabban Felsőgödre.
Felsőgödön a Váradról menekült Bozóky azonnal nekilát a közéleti munkának. Intenzív levelezése, a korabeli hatalmasságoknál megejtett kilincselése, kijárása, adománygyűjtése, majd ő maga és sokan mások fizikai munkája jóvoltából 1923-1925 között a városban fölépül a Jézus Szent Szíve római katolikus templom. A keresztúti stációkat a művészi tehetséggel is megáldott templomépítő tervezte. A templom belterének az 1970-es években történt átrendezésekor a Bozóky tervezte és a pécsi Zsolnay-gyárban készített eredeti stációkat „ideiglenesen” levették a templom falairól, majd ismeretlen helyre vitték, ahol végleg eltűntek… A Jézus Szent Szíve-templom főbejárata fölötti rózsaablakot is Pilismaróti Bozóky Gyula tervezte, Palka József üvegművész pedig elkészítette. A rózsaablakban látható Jézus Szent Szívét, a templom címerét Bozóky egy 1765-ben kiadott imakönyv képe alapján jelenítette meg.
 Pilismaróti Bozóky Gyula vezérkari ezredes (fotó: bozokyalapitvany.hu) |
Mielőtt ismertetnénk Muzsinszki Nagy Endrének a Getsemáne-kerti bazilika főoltárára tervezett alkotásának kálváriáját, szólnunk kell Pilismaróti Bozóky Gyula nyugalmazott, számos katonai, egyházi és polgári kitüntetéssel bíró vezérkari ezredesről, templomépítőről, íróról, költőről, könyvillusztrátorról, szentföldi konfráterről, a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend csillagkeresztes lovagjáról, a második világháború előtti két évtizedben a Szentföld és a magyarok kapcsolatának legjelentősebb krónikásáról.
 Egy nagyváradi család fiúgyermekei pózolnak a Nagyváradi Honvéd Hadapródiskola főkapuja előtt, 1903-ban |
Pilismaróti Bozóky Gyula Nagyváradon született, 1878-ban az ősi magyar Hont-Pázmány nemzetség leszármazottjaként. A budapesti Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia elvégzése után, 1900-ban hadnaggyá avatják, majd szülővárosában az 1898-ban megnyitott Nagyváradi Honvéd Hadapródiskola vezetője.1915 tavaszán már őrnagyi rendfokozattal az orosz fronton harcol. Az 1916-os román betörés után kinevezték az Erdélyi Hadtest főnökévé, magyarán Erdély vezérkari főnökévé. Pilismaróti Bozóky Gyula stratégiai elképzelései alapján hosszabbították meg a maros védelmi vonalat egészen a Kárpátokig. Az első világháború befejezése után a szülővárosába, Nagyváradra vezényelték, s a Tanácsköztársaság idején a hadügyi népbiztos szerepét betöltő Böhm Vilmos arra utasította, hogy szervezze meg az Erdélyi Vörös Hadsereget. Bozóky vezérkari ezredes erre azonban nem volt hajlandó, hanem inkább leszerelt, s 41 évesen kérte a nyugállományba vételét. A Nagyváradon is egyre inkább berendezkedő megszálló románok állandó zaklatásnak tették ki, míg 1922-ben családostul sikerült átszöknie Csonka-Magyarországra, pontosabban Felsőgödre.
 A felsőgödi Jézus Szent Szíve-templom 1943-ban (fotó: Fb) |
Felsőgödön a Váradról menekült Bozóky azonnal nekilát a közéleti munkának. Intenzív levelezése, a korabeli hatalmasságoknál megejtett kilincselése, kijárása, adománygyűjtése, majd ő maga és sokan mások fizikai munkája jóvoltából 1923-1925 között a városban fölépül a Jézus Szent Szíve római katolikus templom. A keresztúti stációkat a művészi tehetséggel is megáldott templomépítő tervezte. A templom belterének az 1970-es években történt átrendezésekor a Bozóky tervezte és a pécsi Zsolnay-gyárban készített eredeti stációkat „ideiglenesen” levették a templom falairól, majd ismeretlen helyre vitték, ahol végleg eltűntek… A Jézus Szent Szíve-templom főbejárata fölötti rózsaablakot is Pilismaróti Bozóky Gyula tervezte, Palka József üvegművész pedig elkészítette. A rózsaablakban látható Jézus Szent Szívét, a templom címerét Bozóky egy 1765-ben kiadott imakönyv képe alapján jelenítette meg.
 A felső-gödi Jézus Szent Szíve-templom Bozóky Gyula tervezte rózsaablaka |
Az öt szentföldi zarándokútját (1927-1934 között) megörökítő könyvei mellett Pilismaróti Bozóky Gyula a saját rajzaival, fényképeivel és verses krónikájával 1938-ben kiadta A Felvidék hazatért, majd egy esztendővel később a Kárpátalja hazatért című könyvét. A Magyarok kegyelete a Szentföldön címmel a szentföldi keresztény magyar emlékhelyekről írt élménybeszámolót 1931-ben a Zadravecz István püspök szerkesztette Szentföld I-II című kétkötetes könyvben. Legnépszerűbb könyve azonban az 1933-ben napvilágot látott, s az addigi négy szentföldi zarándoklatát összefoglaló A Szentföld lelke című könyve. Pilismaróti Bozóky Gyula az 1934-es, az ötödik, s egyben utolsó zarándokútja után, a Palesztinában zajló eseményektől elszakadva 1943-ban adta ki Az Úr Jézus Szent Szülőföldje képekben című 111 oldalas könyvét, ám ebben Muzsinszki Nagy Endre Agónia-bazilikabeli főoltárképe sorsának alakulásról értelemszerűen semmi újat nem közölhet.
 Pilismaróty Bozóky Gyula 1943-ban megjelent képeskönyve a Szentföldről |
Pilismaróti Bozóky Gyula a második világháború kitörését megelőző esztendőkben fontos, mondhatni, egyedüli krónikása az akkoriban ott zajló keresztény magyar vonatkozású eseményeknek. Így a többi között beszámolt a Sion-hegyi Dormitio-bazilika (Szűz Mária elszenderülésének helyén) altemplomában álló Magyarok Nagyasszonya-kápolna fölszenteléséről, ismerteti a kápolna művészének, Muzsinszki Nagy Endre és a közreműködő mesteremberek alkotását. A Zadravecz István püspök szerkesztette Szentföld I-II című könyvben Pilismaróti Bozóky Gyula 1931-ben azt írja, hogy a Getsemáne-kertben álló Nemzetek temploma, vagy más néven Agónia-bazilika főapszisában levő főoltár mozaikképének elkészítésére már az 1927-es szentföldi zarándoklata után adománygyűjtést kezdeményezett, s amelynek élére gróf Zichy Gyula kalocsai érsek állt. Néhány hónap alatt már 30 ezer pengő és a díszes aranykehely elkésztésére sok ékszer gyűlt össze.
 A háború előtt utca is viselte a templomépítő nevét Felsőgödön (képeslap: szodihelytortenet.hu) |
Pilismaróti Bozóky 1944-ben a családjával együtt nyugatra menekül a közelgő „felszabadítók” elől, ám két esztendő múlva visszatér Magyarországra. Családi házát a megszálló oroszok lóistállónak használják, majd a kommunisták államosítás címén elrabolják. A templomépítő a háború után még közel egy évtizedet élt Felsőgödön csendben, visszavonultan az 1954-ben bekövetkezett haláláig. Az első világháború kiváló vezérkari ezredeséről, a templomépítő Pilismaróti Bozóky Gyuláról azonban a Magyar Katolikus a mai napig „nem tud”. Ám, ugyanez a lexikon dicshimnuszokat zengedezik a háború alatt lengyelországi zsidókat mentő, majd a hazai németek háború utáni egyik fődeportálójáról, id. Antall Józsefről… (A katolikus lexikon szerkesztőinek „mentségére” szolgáljon azonban, hogy a magyar katolikus egyházművészet egyik legnagyobb alkotójáról, Muzsinszki Nagy Endréről sem tesznek említést – H. J.). Gödön viszont jól emlékeznek a templomépítő Pilismaróti Bozóky Gyulára, mert emlékét a többi között tér és emléktábla is hirdeti a Pest megyei városban. Igaz, a háború előtt - még életében - Felsőgödön az általa épített templomhoz vezető utca is az ő nevét hirdette.
Tévedések szomorújátéka
A Nemzetek temploma (Agónia-bazilika) 54 négyzetméteres főoltár-mozaikképét tehát tévesen mondják, írják, mutogatják Muzsinszki Nagy Endre alkotásaként a magyar zarándokoknak, turistáknak az izraeli és a magyarországi idegenvezetők. Ez a nem szándékos, de félrevezető információ szerepel a magyar nyelven kiadott útikalauzokban, a magyarországi keresztény és világi utazási irodák reklámanyagában. Az az áldatlan állapot állt elő, hogy a második világháborút követő évtizedekben - amikor a szentföldi zarándoklatnak politikai akadálya is volt - valaki először leírta a téves állítást, majd szinte automatikusan ismételgettek az utána következő szerzők.
Legutóbb a Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiadásában megjelent Muzsinszki Nagy Endre festményei Jézus életéről című, egyébként rendkívül igényes, hiánypótló, impozáns és az életében a szentföldi Kusztódia által igazságtalanul diszkriminált, idehaza pedig 1945 után mellőzött magyar festőnek megkésve bár, de végre igazságot szolgáltató, közel 300 oldalas könyvben több helyütt is olvashatjuk a téves állítást, miszerint a Getsemáne-kerti Agónia-bazilika főoltár-mozaikképe Muzsinszki Nagy Endre alkotása. Pedig nem az övé. Sajnos.
 Az Agónia-bazilika a főkupola alatti belső tere |
A Nemzetek temploma (Agónia-bazilika) 54 négyzetméteres főoltár-mozaikképét tehát tévesen mondják, írják, mutogatják Muzsinszki Nagy Endre alkotásaként a magyar zarándokoknak, turistáknak az izraeli és a magyarországi idegenvezetők. Ez a nem szándékos, de félrevezető információ szerepel a magyar nyelven kiadott útikalauzokban, a magyarországi keresztény és világi utazási irodák reklámanyagában. Az az áldatlan állapot állt elő, hogy a második világháborút követő évtizedekben - amikor a szentföldi zarándoklatnak politikai akadálya is volt - valaki először leírta a téves állítást, majd szinte automatikusan ismételgettek az utána következő szerzők.
 Muzsinszki Nagy Endre festményei Jézus életéről című könyv |
Legutóbb a Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiadásában megjelent Muzsinszki Nagy Endre festményei Jézus életéről című, egyébként rendkívül igényes, hiánypótló, impozáns és az életében a szentföldi Kusztódia által igazságtalanul diszkriminált, idehaza pedig 1945 után mellőzött magyar festőnek megkésve bár, de végre igazságot szolgáltató, közel 300 oldalas könyvben több helyütt is olvashatjuk a téves állítást, miszerint a Getsemáne-kerti Agónia-bazilika főoltár-mozaikképe Muzsinszki Nagy Endre alkotása. Pedig nem az övé. Sajnos.
Gyürki László, pápai prelátus, több szentföldi témájú könyv tudós szerzője is átvette másoktól a Nemzetek templomának főoltárképére vonatkozó téves információt. A Magyar zarándokok és magyar emlékek a Szentföldön címmel, 2000-ben megjelent könyvében ő is tévesen tulajdonítja Muzsinszki Nagy Endrének a templom főoltára fölötti 54 m² - es mozaikalkotást.
Zsiros Sándor, Felsőzsolca (Muzsinszki Nagy Endre szülőhelye – H. J.) és környéke történetének kutatója sem menekülhetett a második világháború után már többek által leírt téves információ közlésétől. A Muzsinszki Nagy Endréről 2000-ben írt – egy felsőzsolcai helytörténeti kiadványban – tanulmányában olvashatjuk: „(…) az Agónia – (Népek temploma) bazilika apszisa: Jézus imádkozik a Getszemáni-kertben (1932) című 54 négyzetméteres műalkotása (mármint Muzsinszki Nagy Endréé – H. J.) hirdeti a nevét és tehetségét”, írja Zsiros Sándor. Sajnos a mozaikkép nem a magyar művészét hirdeti, mert amint fentebb többször is leírtuk, az 1932-ben hengeres fakupolára alkotott Muzsinszki Nagy Endre-festményt az „illetékesek” 1949-ben végleg eltávolították a bazilikából, s a helyébe az olasz Pietro D’Achiardi mozaikművét tették.
 A mozaikkép, amely nem a magyar művész nevét és tehetségét hirdeti |
Zsiros Sándor, Felsőzsolca (Muzsinszki Nagy Endre szülőhelye – H. J.) és környéke történetének kutatója sem menekülhetett a második világháború után már többek által leírt téves információ közlésétől. A Muzsinszki Nagy Endréről 2000-ben írt – egy felsőzsolcai helytörténeti kiadványban – tanulmányában olvashatjuk: „(…) az Agónia – (Népek temploma) bazilika apszisa: Jézus imádkozik a Getszemáni-kertben (1932) című 54 négyzetméteres műalkotása (mármint Muzsinszki Nagy Endréé – H. J.) hirdeti a nevét és tehetségét”, írja Zsiros Sándor. Sajnos a mozaikkép nem a magyar művészét hirdeti, mert amint fentebb többször is leírtuk, az 1932-ben hengeres fakupolára alkotott Muzsinszki Nagy Endre-festményt az „illetékesek” 1949-ben végleg eltávolították a bazilikából, s a helyébe az olasz Pietro D’Achiardi mozaikművét tették.
A Muzsinszki Nagy Endrét, s vele a magyarságot ért igazságtanságról nemzetközi téren először és egyelőre egyedüliként a magyarul nem tudó, hazánkhoz, népünkhöz semmilyen szállal nem kötődő dr. Masha Halevi izraeli vallástörténész publikált kimerítő tanulmányt 2012 júliusában, a Katedra című héber nyelvű folyóiratban.
Magyar ferencesek is terjesztik a valótlanságot
Muzsinszki Nagy Endre Getsemáne-kerti, valójában nem létező alkotásával kapcsolatos legkellemetlenebb tévedést azonban a Magyarországi Ferences Rendtartomány Szentföldi Komisszariátusa terjeszti már évek óta. A tévedésük azért is kellemetlen, mert annak idején az ő elődszervezetük gyűjtötte, adta át a jeruzsálemi Kusztódiának a magyarországi és a nagyvilág magyar katolikusai által adományozott pénzösszeget az Agónia-bazilika középső apszisának díszítésére. A komisszariátusokat egyébként a keresztény Európa országaiban már a XVII. század első évtizedeiben kezdték megalapítani, s feladataik közé tartozott, például a pénzadományok gyűjtése a szentföldi ferences Kusztódia támogatására. Magyarországon csak 1902-ben alapították az első, Bécstől független komisszariátust.
A magyar szentföldi megbízott (Commissarius Terrae Sanctae) 1932-től az 1945-ben bekövetkezett szovjet megszállásig Majsai János Mór (1891-1987) ferences szerzetes, a Szentföldi Múzeum létrehozója volt. A magyar komisszariátus – amiként más nemzeteké is – általában hármas feladatot látott s lát el manapság is: 1. Anyagiak gyűjtése a Szentföld javára. 2. Zarándoklatok szervezése. 3. A zarándokok fogadása, elszállásolása és kalauzolása. Majsai János Mór commissarius 1932. októberben-novemberben Pilismaróti Bozóky Gyulával együtt részt vett a szentföldi zarándoklaton, s mint az adományozó szervezet vezetője megbeszélést folytatott a Kusztódia vezetőjével az Agónia-bazilikában éppen akkor elhelyezett Muzsinszki Nagy Endre-festmény sorsának további alakulásáról. A három évtizeddel ezelőtti politikai változások jóvoltából Magyarországon is újjászerveződött Magyarországi Szentföldi Komisszariátus - a honlapjának tanúsága szerint – Dr. Szabó Tünde egyházdoktor vezetésével már évek óta szervez, vezet „ferences lelkiséggel” átitatott zarándoklatokat a Szentföldre. A szentföldi zarándoklatokra buzdító videó készítői az Agónia-bazilikába is ellátogatnak. A főoltár fölötti, mögötti Pietro D’Achiardi olasz művész mozaikművének bemutatása közben föliratként a következő szöveg olvasható: „A főoltár képét a magyarok adományozták a templomnak. A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható.” E két állítás eddig helyes, de az már nem, ami ezután következik: „Muzsinszki Nagy Endre alkotása”.
 A Magyarországi Szentföldi Komisszariátus zarándoklatot reklámozó videója Muzsinszki Nagy Endrét tartja a főoltárkép alkotójának |
A magyar szentföldi megbízott (Commissarius Terrae Sanctae) 1932-től az 1945-ben bekövetkezett szovjet megszállásig Majsai János Mór (1891-1987) ferences szerzetes, a Szentföldi Múzeum létrehozója volt. A magyar komisszariátus – amiként más nemzeteké is – általában hármas feladatot látott s lát el manapság is: 1. Anyagiak gyűjtése a Szentföld javára. 2. Zarándoklatok szervezése. 3. A zarándokok fogadása, elszállásolása és kalauzolása. Majsai János Mór commissarius 1932. októberben-novemberben Pilismaróti Bozóky Gyulával együtt részt vett a szentföldi zarándoklaton, s mint az adományozó szervezet vezetője megbeszélést folytatott a Kusztódia vezetőjével az Agónia-bazilikában éppen akkor elhelyezett Muzsinszki Nagy Endre-festmény sorsának további alakulásáról. A három évtizeddel ezelőtti politikai változások jóvoltából Magyarországon is újjászerveződött Magyarországi Szentföldi Komisszariátus - a honlapjának tanúsága szerint – Dr. Szabó Tünde egyházdoktor vezetésével már évek óta szervez, vezet „ferences lelkiséggel” átitatott zarándoklatokat a Szentföldre. A szentföldi zarándoklatokra buzdító videó készítői az Agónia-bazilikába is ellátogatnak. A főoltár fölötti, mögötti Pietro D’Achiardi olasz művész mozaikművének bemutatása közben föliratként a következő szöveg olvasható: „A főoltár képét a magyarok adományozták a templomnak. A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható.” E két állítás eddig helyes, de az már nem, ami ezután következik: „Muzsinszki Nagy Endre alkotása”.
De, hogy nem legyünk igazságtalanok, említsük meg a Dunamelléki Református Egyházkerület által működtetett izraelbeutazunk.parokia.hu nevű, szervezett szentföldi utazásra biztató portált is. A református portál írói a Trianonban történt országrablást is belekeverve a történetbe, azt is föltételezik, hogy a magyarok talán azért is kaphatták meg az Agónia-bazilika főoltárképét, mert valakik megbánták az általuk okozott igazságtalanságot:
„A főoltár képét a magyarok adhatták a templomnak - a nagy nemzetek lelkiismerete szólalt meg talán ebben. A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható (Muzsinszki Nagy Endre alkotása) a jobb alsó sarokban a magyar koronás címer.”
Hogy mennyire „szólalt meg a nagy nemzetek lelkiismerete”, arra a legékesebb példa éppen az a nemtelen ármánykodás, amellyel Antonio Barluzzi építész és a Kusztódia olasz ítészei eljártak, elbántak a magyar Muzsinszki Nagy Endre alkotásával…
A főoltárkép lassabban készül, mint a Luca széke
Pilismaróti Bozóky Gyula első, 1927-es, Paulovits Sándor vezette szentföldi zarándoklata idején már majdnem teljes pompájában állt a három évvel korábban, 1924-ben fölszentelt Agónia-bazilika, vagy Nemzetek temploma az Olajfák hegye tövében elterülő Getsemáne-kertben. A templom tizenkét kupolája Jézusra és tizenegy apostolára emlékeztet (Az áruló Júdásra nem emlékeztet kupola). A kupolák belső díszítésének anyagi vonzatát a ferencesek fölkérésére vállalta az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Belgium, Brazília, Chile, Franciaország, Kanada, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország, míg a főoltár előtti Agónia-szikla, amelyre ráborulva a Megváltó nagycsütörtök éjjelén vért izzadva imádkozott, az ausztrál katolikusok adományozta alacsony bronzrácsozattal van körülvéve.
A Kusztódia (Custodia Terrae Sanctae = A Szentföld Őrsége) már egy esztendővel az Agónia-bazilika fölszentelése (1924) előtt megbízta Mario Barberis (1893-1960) olasz festőt, később Benito Mussolini házi művészét a templom három apszisának a díszítésével, pontosabban a mozaikképek mintájául szolgáló festmények és kartonok elkészítésével. Barberis a három festménnyel Rómában rövidesen el is készült, ám a korabeli olasz sajtó, s ami még lényegesebb, a korabeli műkritikusok rossz véleménnyel voltak az alkotásokról. A három festményt Corrado Ricci neves régész és művészettörténész bírálta a legszenvedélyesebben. Az elmarasztaló kritikák ellenére a három festményt elvitték Jeruzsálembe, s be is állították a bazilika apszisaiba. Persze a Kusztódia szakértői is látták, hogy a festményeket nem alaptalanul bírálták Rómában, s ezért arra kérték Barberist, hogy festményeken végezzen el bizonyos változtatásokat. A Kusztódia ezután jóváhagyta a két mellékapszisba szánt, átdolgozott Barberis-képet, ám a középső, a legnagyobb apszis képének elkészítésére Antonia Barluzzi építész élénk tiltakozása ellenére is nemzetközi pályázatot hirdetettek. A Szentföld számos nevezetes egyházi és világi épületének alkotója, Barluzzi ugyanis mindenáron olasz művészt kívánt megbízni mindhárom apszis oltárképének elkészítésével.
Paulovits Sándor, a Szent Sír Lovagrend tagja 1927-ben magyar zarándokcsoportot vezetett a Szentföldre. Amint fentebb már említettük, Pilismaróti Bozóky Gyula is a zarándokokkal tartott, s írásaiban pontosan dokumentálta az Agónia-bazilika belső díszítésével kapcsolatos megbeszéléseket. Amint A Szentföld lelke című, 1933-ban megjelent könyvében írja, a 12 kupola belső felületének mozaikkirakása az 1927-es zarándoklásuk idején már folyamatban volt, ám a középső és a két mellékapszis még üresen tátongott. Pilismaróti Bozóky Gyula 1927-ben a Kusztódia vezetőivel, s személyesen Aurelio Marotta kusztos atyával folytatott megbeszélésén elérte, hogy a középső, tehát a legnagyobb apszis, tehát a főoltár képének költségeit a magyarok állják. A Szentföld lelke című könyvében azt írja, hogy a három apszis képe azonban hat esztendő múltán sem készült el, mert „a szentföldi Kusztódia azt akarja, hogy az oltárképek, de különösen a főoltárkép ne csak méltó legyen a bazilikához, hanem a hely szent és megrendítő emlékéhez is.”
De időben térjünk vissza a gróf Zichy Gyula kalocsai érsek 1929-ben vezette szentföldi zarándoklatra, amelyhez természetesen Pilismaróti Bozóky Gyula is csatlakozott, majd később könyvében pontosan megörökítette az eseményeket. A Jeruzsálem Óvárosának keresztény negyedében levő Casa Nova zarándokszállóban a kalocsai érsek 1929. szeptember 8-án ünnepélyes keretek között nyújtotta át a Szentföld akkori kusztoszának (Custos Terrae Sanctae = A Szentföld őre), Aurelio Marotta atyának (1927-1931) a pergamenre írt latin és magyar nyelvű okmányt, amelyben az aláírások fölött az áll, hogy a katolikus magyar nemzet fölajánlja a Getsemáne-kertbeli Agónia-bazilika főoltárképe elkészítésének anyagi fedezetét. A Pilismaróti Bozóky Gyula által is aláírt fölajánló okiratban szövegváltoztatás nélkül a többi között ez olvasható:
 A főoltár előtti Agónia-sziklát körülvevő alacsony, tövisdíszítéses bronzkerítést az ausztrál katolikusok adományozták |
Pilismaróti Bozóky Gyula első, 1927-es, Paulovits Sándor vezette szentföldi zarándoklata idején már majdnem teljes pompájában állt a három évvel korábban, 1924-ben fölszentelt Agónia-bazilika, vagy Nemzetek temploma az Olajfák hegye tövében elterülő Getsemáne-kertben. A templom tizenkét kupolája Jézusra és tizenegy apostolára emlékeztet (Az áruló Júdásra nem emlékeztet kupola). A kupolák belső díszítésének anyagi vonzatát a ferencesek fölkérésére vállalta az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Belgium, Brazília, Chile, Franciaország, Kanada, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország, míg a főoltár előtti Agónia-szikla, amelyre ráborulva a Megváltó nagycsütörtök éjjelén vért izzadva imádkozott, az ausztrál katolikusok adományozta alacsony bronzrácsozattal van körülvéve.
 Az ausztrál katolikusok adományozta bronzkerítés részlete |
A Kusztódia (Custodia Terrae Sanctae = A Szentföld Őrsége) már egy esztendővel az Agónia-bazilika fölszentelése (1924) előtt megbízta Mario Barberis (1893-1960) olasz festőt, később Benito Mussolini házi művészét a templom három apszisának a díszítésével, pontosabban a mozaikképek mintájául szolgáló festmények és kartonok elkészítésével. Barberis a három festménnyel Rómában rövidesen el is készült, ám a korabeli olasz sajtó, s ami még lényegesebb, a korabeli műkritikusok rossz véleménnyel voltak az alkotásokról. A három festményt Corrado Ricci neves régész és művészettörténész bírálta a legszenvedélyesebben. Az elmarasztaló kritikák ellenére a három festményt elvitték Jeruzsálembe, s be is állították a bazilika apszisaiba. Persze a Kusztódia szakértői is látták, hogy a festményeket nem alaptalanul bírálták Rómában, s ezért arra kérték Barberist, hogy festményeken végezzen el bizonyos változtatásokat. A Kusztódia ezután jóváhagyta a két mellékapszisba szánt, átdolgozott Barberis-képet, ám a középső, a legnagyobb apszis képének elkészítésére Antonia Barluzzi építész élénk tiltakozása ellenére is nemzetközi pályázatot hirdetettek. A Szentföld számos nevezetes egyházi és világi épületének alkotója, Barluzzi ugyanis mindenáron olasz művészt kívánt megbízni mindhárom apszis oltárképének elkészítésével.
 Az Agónia-bazilika két kupolája és egy alabástromablaka |
Paulovits Sándor, a Szent Sír Lovagrend tagja 1927-ben magyar zarándokcsoportot vezetett a Szentföldre. Amint fentebb már említettük, Pilismaróti Bozóky Gyula is a zarándokokkal tartott, s írásaiban pontosan dokumentálta az Agónia-bazilika belső díszítésével kapcsolatos megbeszéléseket. Amint A Szentföld lelke című, 1933-ban megjelent könyvében írja, a 12 kupola belső felületének mozaikkirakása az 1927-es zarándoklásuk idején már folyamatban volt, ám a középső és a két mellékapszis még üresen tátongott. Pilismaróti Bozóky Gyula 1927-ben a Kusztódia vezetőivel, s személyesen Aurelio Marotta kusztos atyával folytatott megbeszélésén elérte, hogy a középső, tehát a legnagyobb apszis, tehát a főoltár képének költségeit a magyarok állják. A Szentföld lelke című könyvében azt írja, hogy a három apszis képe azonban hat esztendő múltán sem készült el, mert „a szentföldi Kusztódia azt akarja, hogy az oltárképek, de különösen a főoltárkép ne csak méltó legyen a bazilikához, hanem a hely szent és megrendítő emlékéhez is.”
 A Casa Nova zarándokszálló bejárata a jeruzsálemi Óváros keresztény negyedének sikátorában |
De időben térjünk vissza a gróf Zichy Gyula kalocsai érsek 1929-ben vezette szentföldi zarándoklatra, amelyhez természetesen Pilismaróti Bozóky Gyula is csatlakozott, majd később könyvében pontosan megörökítette az eseményeket. A Jeruzsálem Óvárosának keresztény negyedében levő Casa Nova zarándokszállóban a kalocsai érsek 1929. szeptember 8-án ünnepélyes keretek között nyújtotta át a Szentföld akkori kusztoszának (Custos Terrae Sanctae = A Szentföld őre), Aurelio Marotta atyának (1927-1931) a pergamenre írt latin és magyar nyelvű okmányt, amelyben az aláírások fölött az áll, hogy a katolikus magyar nemzet fölajánlja a Getsemáne-kertbeli Agónia-bazilika főoltárképe elkészítésének anyagi fedezetét. A Pilismaróti Bozóky Gyula által is aláírt fölajánló okiratban szövegváltoztatás nélkül a többi között ez olvasható:
„(…) Az egész magyar katolikusság ujjongó örömmel és hálával fogadta a szentföldi Custodia kitüntető fölajánlását, amely lehetővé tette, hogy az Agónia bazilika hatalmas főoltár mozaikképét a magyar címer díszítse. Mi átéreztük mindnyájan ennek a kitüntetésnek jelentőségét és nagy értékét és boldogok vagyunk: mert valóban mi – akik a nagy világháborúban országunk kétharmad részét elvesztettük – szenvedtünk és szenvedünk legtöbbet és így mi, magyarok vagyunk elsősorban ráutalva, hogy bensőséges hittel, megrendült lélekkel imádkozzunk együtt a szenvedő Jézussal: Atyám! Múljék el tőlünk a pohár, mindazonáltal ne a mi, hanem a te akaratod teljesedjen.
A felállítandó mozaikképnek minden egyes mozaikkövét a rendíthetetlen mély hit, remény és szeretet hordta össze nemcsak Csonka-Magyarországból, hanem az Ó- és Újvilágban élő magyar katolikusoktól, úgyhogy ez a kép, nemzetünknek kőbefagyasztott bensőséges imádsága és alázatos hódolata az érettünk az érettünk oly sokat szenvedett Úr Jézus iránt. (…)
Örömmel és szent áhítattal ajánljuk föl tehát a magyar katolikusok nevében ezt a hódolati mozaikképet, mely mindenkor hirdetni fogja országnak, világnak, hogy Szűz Mária virágos kertjének, a Regnum Marianum hű gyermekeinek hitét és szeretetét a Megváltó Jézus iránt megtörni nem lehet. Mert, ha most megpróbáltatások is szakadtak reánk, de rendületlenül hisszük, hogy el fog jönni a feltámadás és Isten nagyobb dicsőségére és szent egyházunk díszére ismét a régi fényében fog ragyogni a nagy, a történelmi Regnum Marianum, Szent István apostoli királyunk ősi nagy birodalma. Úgy legyen!”
A jeruzsálemi Óváros keresztény negyedében álló Casa Nova zarándokszállóban (itt szállt meg 1966-ban Szent VI. Pál pápa is – H. J.) megejtett fölajánlási ünnepség után a magyar zarándokcsoport átvonult az óváros falain kívül eső Agónia-bazilikába, ahol gróf Zichy Gyula kalocsai érsek szentmisét celebrált.
Az 1931-ben megjelent Magyarok kegyelete a Szentföldön című írásában – az írást tartalmazó könyv második kiadásában - Pilismaróti Bozóky Gyula a két esztendővel későbbi, az 1931-es zarándoklatáról szóló beszámoló egyik lábjegyzetében már fontos információt közöl az Agónia-bazilika főoltárképe sorsának addigi alakulásáról, pontosabban a döntés halogatásáról:
 Az Agónia-bazilika kupolái. Legmagasabb az olaszoké, a Jézust jelképező kupola… |
Az 1931-ben megjelent Magyarok kegyelete a Szentföldön című írásában – az írást tartalmazó könyv második kiadásában - Pilismaróti Bozóky Gyula a két esztendővel későbbi, az 1931-es zarándoklatáról szóló beszámoló egyik lábjegyzetében már fontos információt közöl az Agónia-bazilika főoltárképe sorsának addigi alakulásáról, pontosabban a döntés halogatásáról:
„A Custodia nem akarja elhamarkodni ennek a monumentális mozaikképnek a sorsát; azt akarja, hogy a kép minden tekintetben nemcsak elsőrangú művészi alkotás, hanem erősen kifejező is legyen. Ezért hirdetett nemzetközi pályázatot a kép megtervezésére. A beérkezett pályaművek közül messze kimagaslik magyar művészünknek, Muzsinszki Nagy Endrének a munkája, és jelenleg úgy áll a dolog, hogy művészünk megbízást kapott arra, hogy egy legutóbb bemutatott munkáját a Custodia megjegyzései értelmében átdolgozza. Minden reményünk megvan tehát arra, hogy nemcsak a magyar címer fogja díszíteni a nagy képet, hanem hogy a magyar művész kompozíciója fog kivitelre kerülni. Legutóbbi jeruzsálemi tartózkodásunk alkalmával (1931) az új custos (az Aurelo Marottát 1931-ben követő Nazareno Iacopucci – H. J.) kijelentette, hogy még ebben az évben hozzáfognak a kép kivitelezéséhez.”
 Franciaország kupolabelsője az Agónia-bazilikában |
Nazareno Iacopucci új kusztosz kinevezése sajnos azt is jelentette, hogy a minden nem olasz művész megbízását ellenző nacionalista Antonio Barluzzi ismét nagyobb befolyásra tett szert a Kusztódián belül. (A korábbi kusztosszal, Aurelio Marottával ugyanis az építész elég rossz viszonyban volt – H. J.) S amint az Masha Halevi fentebb már hivatkozott oknyomozó publikációjából kiderül: Aurelio Marotta kusztosz regnálása idején (1925-1931) a Kusztódia nem kérte ki a mindenható Barluzzi véleményét a három apszis mozaikképének elkészítéséről. Magyarán, a világhírű, ám sokakkal összeférhetetlen építész ekkoriban a beérkező műalkotásokat elbíráló bizottság tagja volt ugyan, de vétójog nélkül…
Muzsinszki Nagy Endre Jézus imádkozik a Getszemáni-kertben című festménye 1931 augusztusában érkezett meg elbírálásra a jeruzsálemi ferences Kusztódiába. A bírálóbizottság nem találta megfelelőnek az alkotást, bizonyos módosításokat és azt kérte a művésztől, hogy hengeres fakupolára fessen nagyobb méretű képet, amelyet pontosan be lehet állítani a középső apszisba. A Kusztódia által kért változtatások után a magyar festő nagyobb méretű munkája - Barluzzi építész tiltakozása ellenére - még inkább elnyerhette a bírálók tetszését, mert 1932 őszén Muzsinszki Nagy Endre alkotását elhelyezték az Agónia-bazilika főoltára fölötti középső apszisban, s a kép közel 18 esztendeig (sic!) ott is maradt, egészen addig, míg 1949-ben az olasz Pietro D’Achiardi kartonjai alapján készült mozaikművel le nem cserélték. „Minden reményünk megvan arra, hogy nemcsak a magyar címer fogja díszíteni a nagy képet, hanem, hogy a magyar művész kompozíciója fog kivitelre kerülni”, írja tehát 1931-ben Pilismaróti Bozóky Gyula, még azelőtt, hogy Kusztódia 1932 őszén Muzsinszki Nagy Endre javított és nagyobb méretben elkészített képét kihelyezte volna az Agónia-bazilika középső apszisába. (Ebből a reményből végül aztán csak annyi vált valóra, hogy a főoltárkép alatti feliratsávra fölkerült a Szent Koronás magyar címer, de a Muzsinszki Nagy Endre tervezte, az angyalos magyar középcímerrel is ékesített mozaikkép helyett 1949-ben végül is az olasz Pietro D’Achiardi alkotása került – H. J.).
Az új kusztosz, Nazareno Iacopozzi kinevezése után Barluzzi építész szép lassan ismét a Kusztódia befolyásos embere lett, s újult erővel valóságos keresztes háborút indított a Magyar Muzsinszki Endre, pontosabban a festmény ellen. Művészi fenntartásait hangoztatva középszerűnek nevezte a magyar művész alkotását, de valójában az olasz nacionalizmus munkálkodott benne. Kifogásolta, hogy Muzsinszki Nagy műve egyáltalán nem harmonizál, nem áll összhangban a templom építészeti stílusával, s alkalmatlan, nem méltó a hely szentségének kifejezésére. Ám, Barluzzi legfőbb és az igazi gondja az volt, hogy Muzsinszki Nagy Endre nem olasz. Magyarán, az építész nem magyarellenes volt, hanem elvakult olasz nacionalista, aki azon fáradozott, hogy az Agónia-bazilika belső és külső díszítéseire kizárólag talján művészek kapjanak megbízatást.
Barluzzi az új kusztosz, Nazareno Iacopozzi 1931-es kinevezése után azonnal hozzálátott a magyar festmény elleni küzdelméhez. Az olasz építész így írja le Muzsinszki Nagy Endre festményéről alkotott lekicsinylő és cinikus véleményét:
 A bazilika legnagyobb, az olasz kupola mozaikdísze (Pietro D’ Achiardi alkotása) |
Az új kusztosz, Nazareno Iacopozzi kinevezése után Barluzzi építész szép lassan ismét a Kusztódia befolyásos embere lett, s újult erővel valóságos keresztes háborút indított a Magyar Muzsinszki Endre, pontosabban a festmény ellen. Művészi fenntartásait hangoztatva középszerűnek nevezte a magyar művész alkotását, de valójában az olasz nacionalizmus munkálkodott benne. Kifogásolta, hogy Muzsinszki Nagy műve egyáltalán nem harmonizál, nem áll összhangban a templom építészeti stílusával, s alkalmatlan, nem méltó a hely szentségének kifejezésére. Ám, Barluzzi legfőbb és az igazi gondja az volt, hogy Muzsinszki Nagy Endre nem olasz. Magyarán, az építész nem magyarellenes volt, hanem elvakult olasz nacionalista, aki azon fáradozott, hogy az Agónia-bazilika belső és külső díszítéseire kizárólag talján művészek kapjanak megbízatást.
Barluzzi az új kusztosz, Nazareno Iacopozzi 1931-es kinevezése után azonnal hozzálátott a magyar festmény elleni küzdelméhez. Az olasz építész így írja le Muzsinszki Nagy Endre festményéről alkotott lekicsinylő és cinikus véleményét:
„Ez a festmény az aranysugaraival, a táncoló angyallal (Barluzzival ellentétben mi nem látunk „táncoló” angyalt a magyar művész festményén – H. J.), az állhatatosan imádkozó Krisztus a rikító színeivel és a koszorúpárkányzatával inkább egy olcsó szentképre emlékeztet.”
Barluzzi fenti véleményére reagálva megjegyezzük: Muzsinszki Nagy Endre akkori, a ferencesek által ismeretlen helyre kidobott képéről sajnos nem maradtak fenn színes fölvételek, ám ismerjük a témát újrafestő, 1952-ben elkészült Jézus imádkozik a Getszemáni-kertben festményének, illetve az olasz Pietro D’Achiardinak az Agónia-bazilika föloltárát díszítő mozaikképének a színvilágát. Föltesszük a kérdést: a két alkotás közül melyiknek inkább „rikítók a színei”, s melyik emlékeztet inkább „egy olcsó szentképre”? Nézze meg az olvasó is a két említett képet, s döntse el.
Amikor már úgy nézett ki, hogy a Kusztódia végleg a magyar művész alkotása mellett dönt, Barluzzi nagyobb sebességre kapcsolt. Roberto Paribeni, neves olasz régésznek írt levelében az építész csodálkozásának és egyben döbbenetének adott hangot, amiért a Getsemáne-kertben álló bazilika legfrekventáltabb helyén levő műalkotásának elkészítésével a Kusztódia nem olasz művészt kíván megbízni. Az ármánykodó Barluzzi annak lehetőségét i fölveti, hogy pénzügyi támogatással rá lehetne venni Nazareno Iacopozzi kusztoszt egy új, több művészt megszólító pályázat kiírására. A Paribeninek címzett levelében a talján építész még tovább megy azzal az ötletével, hogy a Kusztódia kizárólag olasz művészeknek írjon ki újabb pályázatot, s közülük válassza a legmegfelelőbb alkotást…
 Pietro D’Achiardi: XI. Pius pápa síremléke a Vatikánban – itt nem „rikítóak” a színek… |
Amikor már úgy nézett ki, hogy a Kusztódia végleg a magyar művész alkotása mellett dönt, Barluzzi nagyobb sebességre kapcsolt. Roberto Paribeni, neves olasz régésznek írt levelében az építész csodálkozásának és egyben döbbenetének adott hangot, amiért a Getsemáne-kertben álló bazilika legfrekventáltabb helyén levő műalkotásának elkészítésével a Kusztódia nem olasz művészt kíván megbízni. Az ármánykodó Barluzzi annak lehetőségét i fölveti, hogy pénzügyi támogatással rá lehetne venni Nazareno Iacopozzi kusztoszt egy új, több művészt megszólító pályázat kiírására. A Paribeninek címzett levelében a talján építész még tovább megy azzal az ötletével, hogy a Kusztódia kizárólag olasz művészeknek írjon ki újabb pályázatot, s közülük válassza a legmegfelelőbb alkotást…
„Megindítottam a támadást a magyar festmény ellen”
Antonio Barluzzi építész Luigi Gabrielli Palesztinában akkreditált olasz konzullal közösen írt memorandumot az olasz külügyminisztériumnak. Pontosabban, az emlékeztetőt Barluzzi fogalmazta meg, amelyet azonban a hatás kedvéért a konzullal is aláíratott:
„Sikerült kieszközölnie (mármint Gabrielli konzulnak – H. J.) a döntés elhalasztását azzal a szándékkal, hogy a bírálóbizottság tagjai olasz művészek új pályázati alkotásait is megtekinthessék. Az olasz műalkotások ugyanis jobbak lehetnek (Muzsinszki Nagy Endre festményénél – H. J.), s inkább harmonizálnak a bazilika építészeti stílusával.(…) Az apszisokba kerülő díszítőalkotások különösen nagy jelentőséggel bírnak, már csak azért is, mert a bazilika más pontjain levő ornamentikai műalkotásokat már korábban a mi művészeink készítették el” – írja Barluzzi a római külügyminisztériumnak. A konzullal közösen írt memorandumban Barluzzi hangsúlyozza: eddig egy szál maga küzdött az olasz művészet és a művészek érdekeiért, ám úgy véli, most eljött az ideje annak, hogy magasabb körökben is hasonlóan cselekedjenek. Az építész egyben kérte a római külügyminisztériumtól: igyekezzen meggyőzni az olasz művészeti élet befolyásos személyiséget, hogy javasolják a jeruzsálemi Kusztódiának az újabb pályáztatás kiírását. Barluzzi az emlékiratban azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy egyes művészeket személy szerint kérjenek föl az Agónia-bazilika apszisainak díszítésére, s az így keletkezett alkotásokat a Kusztódiának kellene ajándékozni. Antonio Barluzzi és a palesztinai olasz konzul 1931. május 4-én keltezte a római külügyminisztériumhoz intézett memorandumot, s másnap, 1931. május 5-én az építész levelet írt Palesztinából a bátyjának, Giulio Barluzzinak. A testvérének szóló levélben a többi között ezt írja: „Megindítottam a támadást a magyar festmény ellen, pontosabban az olasz művészek Getsemáne-kerti előjogainak védelmében.”
 Az Agónia-bazilika kupolái (Jézus + 11 tanítvány) |
Barluzzi egyben fölszólította az olasz művészeket is, hogy vegyenek részt a Nemzetek temploma mozaikművére kiírt pályázaton. Paolo Pulini, az Arta Sacra ímű művészeti folyóirat szerkesztője 1932. július 25-én válaszként azt írta Barluzzinak, hogy fölhívásával meggyőzte a folyóirat szerkesztőit, akik egyetértenek azzal a szándékával, hogy az idegen nemzetiségű alkotók kiszorítása érdekében az olasz művészek vegyenek részt a pályázaton. Paolo Pulini azt is közölte Barluzzival, hogy a nemes célt támogatván az Arta Sacra szerkesztősége hajlandó meghirdetni egy ilyen pályázatot. Csakhogy a Kusztódia bírálóbizottsága 1932 őszutóján - miután személyesen egyeztetett Pilismaróti Bozóky Gyulával és Majsai János Mór szentföldi biztossal Jeruzsálemben – mégiscsak a magyar művész képét választotta ki az addig pályázók művei közül, s helyezte el „ideiglenesen” a bazilika középső apszisában. Ez az ideiglenesség azonban leginkább a nagyvilágban s azon belül Palesztinában uralkodó háborús állapotok miatt egészen 1949-ig, tehát közel 18 esztendeig tartott.
Antonio Barluzzi, persze ezen idő alatt sem szűnt meg áskálódni a magyar művész festménye ellen, s folyamatosan követelte, hogy olasz alkotó műve alapján készüljön el a középső apszis mozaikdíszítése. Az építész 1935 szeptemberében önhatalmúlag fölkérte Adalberto Miglioratit (1902-1953), a kor ismert olasz festőjét, hogy ő készítse el a középső apszis mozaikképének kartonjait (Nehogy végül tényleg a magyar művészre essen a választás…- H. J.). Barluzzi építész a Migliorati festőnek írt fölkérő levelével a nemzeti érzelem húrjait is megpendítette: „Tisztelt Professzor Úr! Miközben katonáink megmutatják a világnak Itália harcászati tudományát, kérem, Ön is mutassa meg, hogy az új Olaszország művészeinek értéke nem kisebb a katonáink értékénél.”
Antonio Barluzzinak azonban a második világháború, majd az azt követő bizonytalanság évei miatt egészen 1949-ig kellett várni arra, hogy „megszabaduljon” Muzsinszki Nagy Endre festményétől az általa épített jeruzsálemi Agónia-bazilikában, s helyébe végre valahára egy olasz művész alkotása kerüljön. A második világháborút közvetlenül megelőző években, majd a világégés alatti és utáni esztendőkben a Muzsinszki Nagy Endre Agónia-bazilikabeli alkotásának sorsát nyomon követő magyarországi egyházi személyiségek nem nagyon utazhattak, zarándokolhattak a Szentföldre. A Palesztinát mandatárius uralom alatt tartó Nagy-Britannia meg 1941 decemberében még hadat is üzent Magyarországnak, s ekkortól a magyarok nem nagyon látogathattak a Szentföldre. A Muzsinszki Nagy Endre művének egyik legelkötelezettebb támogatója, Pilismaróti Bozóky Gyula is 1934-ben járt utoljára a Szentföldön. Így aztán Antonio Barluzzi építész, s a Kusztódia hozzá hasonlóan gondolkodó sovén döntéshozói jóformán azt tettek, amit jónak láttak a Nemzetek temploma főoltárképe sorsával kapcsolatban. Azt is tették.
A fentebb már többször hivatkozott Masha Halevi levéltári kutatásai során kiderült, hogy a jeruzsálemi Agónia-bazilika (Nemzetek temploma) főoltárát díszítő 54 négyzetméter nagyságú, évente tízezrek által megcsodált, s Magyarországon Muzsinszki Nagy Endre művének hitt mozaikkép 1949 júniusában került a magyar művész ugyanakkor eltávolított alkotásának a helyére. Csakhogy a mozaik kartonjainak alkotója, az olasz Pietro D’Achiardi ekkor már több mint nyolc esztendeje halott volt… A mozaikkép általunk lefényképezett aláírása szerint viszont Petrus Pisanius (alias Pietro D’Achiardi) már kilenc évvel korábban, Kr. u. 1940-ben elkészítette a főoltárképet. Az is biztos, hogy a mozaikkép a római Szent Péter-bazilikához tartozó mozaikkészítő műhelyben, a Studio della Fabbrico di San Pietro-ban készült, majd onnan vitték Jeruzsálembe. Éppen ezért azt nem lehet tudni, hogy mennyire mondható ez a mozaikmű D’Achiardi művének, vagy inkább jórészt a bazilikát építő Barluzzinak, aki korábban is beleszólt, meghatározta a belső és külső díszítőművek alkotóinak a munkáját.
A manapság látható mozaiknak a bazilikában történt kihelyezésekor, 1949 júniusában a La Terra Santa című folyóirat 24. számában Nouvo Mosaico a Getsemani (Új mozaik a Getsemáne-bazilikában) címmel közölt írásból megtudjuk, hogy a Muzsinszki Nagy Endre alkotását kiszorító s a főoltármozaikot valójában nem is Pietro D’Achiardi, hanem a minden és mindenki fölött uralkodni vágyó építész, Antonio Barluzzi vázlatai, kartonjai alapján készítették el a Vatikán Mozaikműhelyében. Mindenesetre, ha hihetünk a mozaik alatti szövegsávban olvasható 1940-es évszámnak (amely egyben D’Achiardi halálozási éve is), akkor az 1940-ben elkészített mozaik jó kilenc évet pihent a Vatikáni Mozaikműhelyben, míg kikerült a Getsemáne-kerti bazilika főapszisába.
 Az Agónia-bazilika egyik alabástromablaka |
Antonio Barluzzinak azonban a második világháború, majd az azt követő bizonytalanság évei miatt egészen 1949-ig kellett várni arra, hogy „megszabaduljon” Muzsinszki Nagy Endre festményétől az általa épített jeruzsálemi Agónia-bazilikában, s helyébe végre valahára egy olasz művész alkotása kerüljön. A második világháborút közvetlenül megelőző években, majd a világégés alatti és utáni esztendőkben a Muzsinszki Nagy Endre Agónia-bazilikabeli alkotásának sorsát nyomon követő magyarországi egyházi személyiségek nem nagyon utazhattak, zarándokolhattak a Szentföldre. A Palesztinát mandatárius uralom alatt tartó Nagy-Britannia meg 1941 decemberében még hadat is üzent Magyarországnak, s ekkortól a magyarok nem nagyon látogathattak a Szentföldre. A Muzsinszki Nagy Endre művének egyik legelkötelezettebb támogatója, Pilismaróti Bozóky Gyula is 1934-ben járt utoljára a Szentföldön. Így aztán Antonio Barluzzi építész, s a Kusztódia hozzá hasonlóan gondolkodó sovén döntéshozói jóformán azt tettek, amit jónak láttak a Nemzetek temploma főoltárképe sorsával kapcsolatban. Azt is tették.
 A mozaikmező jobb alsó sarkában a jeruzsálemi kereszt, a magyar címer és a latin kereszt (fotó: Hering József) |
A fentebb már többször hivatkozott Masha Halevi levéltári kutatásai során kiderült, hogy a jeruzsálemi Agónia-bazilika (Nemzetek temploma) főoltárát díszítő 54 négyzetméter nagyságú, évente tízezrek által megcsodált, s Magyarországon Muzsinszki Nagy Endre művének hitt mozaikkép 1949 júniusában került a magyar művész ugyanakkor eltávolított alkotásának a helyére. Csakhogy a mozaik kartonjainak alkotója, az olasz Pietro D’Achiardi ekkor már több mint nyolc esztendeje halott volt… A mozaikkép általunk lefényképezett aláírása szerint viszont Petrus Pisanius (alias Pietro D’Achiardi) már kilenc évvel korábban, Kr. u. 1940-ben elkészítette a főoltárképet. Az is biztos, hogy a mozaikkép a római Szent Péter-bazilikához tartozó mozaikkészítő műhelyben, a Studio della Fabbrico di San Pietro-ban készült, majd onnan vitték Jeruzsálembe. Éppen ezért azt nem lehet tudni, hogy mennyire mondható ez a mozaikmű D’Achiardi művének, vagy inkább jórészt a bazilikát építő Barluzzinak, aki korábban is beleszólt, meghatározta a belső és külső díszítőművek alkotóinak a munkáját.
 Antonio Barluzzi építész a saját arcképét rakatta ki Pietro D’Achiardival az Agónia-bazilikában |
A manapság látható mozaiknak a bazilikában történt kihelyezésekor, 1949 júniusában a La Terra Santa című folyóirat 24. számában Nouvo Mosaico a Getsemani (Új mozaik a Getsemáne-bazilikában) címmel közölt írásból megtudjuk, hogy a Muzsinszki Nagy Endre alkotását kiszorító s a főoltármozaikot valójában nem is Pietro D’Achiardi, hanem a minden és mindenki fölött uralkodni vágyó építész, Antonio Barluzzi vázlatai, kartonjai alapján készítették el a Vatikán Mozaikműhelyében. Mindenesetre, ha hihetünk a mozaik alatti szövegsávban olvasható 1940-es évszámnak (amely egyben D’Achiardi halálozási éve is), akkor az 1940-ben elkészített mozaik jó kilenc évet pihent a Vatikáni Mozaikműhelyben, míg kikerült a Getsemáne-kerti bazilika főapszisába.
A „titok” megfejtése - már Budapesten
A múlt század ’80-as éveinek végén több fekete-fehér fényképet is készítettünk az Agónia-bazilika főoltár-mozaikképéről, pontosabban a mozaikmező jobb alsó sarkában, az evangélium idézetet megjelenítő szövegsáv végén látható magyar címerről. Egymás mellett látható ott a latin kereszt, a magyar címer és a jeruzsálemi vagy más néven ötöskereszt. A fényképrészlet kinagyításakor észrevettük, hogy közvetlenül a Jézus öt szent sebére emlékeztető jeruzsálemi kereszt fölött ez olvasható: „A. D. MCMXL”, azaz „Anno Domini 1940”. A mozaik tehát 1940-ben készült el, mégpedig az 1576-től működő híres Vatikáni Mozaikműhelyben (Studio del Mosaico Vaticano). Az évszám fölötti sávban, egészen kicsi betűkkel a mozaikmező alkotójának a neve és foglalkozása van kirakva latinul: „Petrus Pisanus Pictor”, azaz „Pisai Péter festő”… Nos, ebből az igen apró betűs információból rögtön kiderül, hogy a mozaikmező művésze semmiképpen nem lehet a magyar Muzsinszki Nagy Endre.
 Az ötöskereszt fölött: A. D. MCMXL. Még feljebb: Petrus Pisanus Pictor (fotó: H. J.) |
A múlt század ’80-as éveinek végén több fekete-fehér fényképet is készítettünk az Agónia-bazilika főoltár-mozaikképéről, pontosabban a mozaikmező jobb alsó sarkában, az evangélium idézetet megjelenítő szövegsáv végén látható magyar címerről. Egymás mellett látható ott a latin kereszt, a magyar címer és a jeruzsálemi vagy más néven ötöskereszt. A fényképrészlet kinagyításakor észrevettük, hogy közvetlenül a Jézus öt szent sebére emlékeztető jeruzsálemi kereszt fölött ez olvasható: „A. D. MCMXL”, azaz „Anno Domini 1940”. A mozaik tehát 1940-ben készült el, mégpedig az 1576-től működő híres Vatikáni Mozaikműhelyben (Studio del Mosaico Vaticano). Az évszám fölötti sávban, egészen kicsi betűkkel a mozaikmező alkotójának a neve és foglalkozása van kirakva latinul: „Petrus Pisanus Pictor”, azaz „Pisai Péter festő”… Nos, ebből az igen apró betűs információból rögtön kiderül, hogy a mozaikmező művésze semmiképpen nem lehet a magyar Muzsinszki Nagy Endre.
De ki lehet ez a magát latinul megnevező „Petrus Pisanus Pictor”, azaz Pisai Péter festő? S miért nem írta alá a nevét olaszul, Pietro da Pisa-ként? Találtunk azonban a kultúrtörténetben egy másik Petrus Pisanust (Kr. u. 744 – 799) is, akit Petrus Grammaticus (Nyelvtudós Péter) néven is szokás emlegetni, mert híres nyelvtaníró és költő volt. I. Nagy Károly frank király a Longobard Királyság meghódítása, majd bekebelezése (Kr. u. 774) után Észak-Itáliából udvarába hívta mások mellett az említett Pisai Pétert is, aki az uralkodó latintanára volt. Innen már nem volt nehéz rájönni, hogy a szintén Pisában született (1879) élt és tanult XX. századi „Petrus Pisanus”, a pictor, nem lehet más, mint Pietro D’Achiardi (Pisa, 1879 – Róma, 1940), olasz festő, művészettörténész, több itáliai egyetem professzora, aki már korábban, 1922-1924 között megalkotta az Agónia-bazilika 12 kupolájának mozaikdíszítését. D’Achiardi a Szentföldről Itáliába hazatérve 1926-1929 között Rómában és környékén restaurálási munkálatokat végzett, így például a Barluzzi család Róma környéki pompás villájának restaurálását is. Az Agóni-bazilika belterében pedig D’Achiardi kirakta a rendkívül hiú Antonio Barluzzi építész mozaikképét…
A Muzsinszki Nagy Endre festményét az Agónia-bazilika középső apszisából kiszorító Pietro D’Achiardi a két világháború közti olaszországi művészeti, vallási és akadémiai életben igen nagy megbecsülésnek örvendett, már csak azért is, mert a Szentföld neves ferences építészének, Antonio Barluzzinak a barátja és kegyeltje volt. D’Achiardi készíthette el XI. Pius pápa pompás síremlékét a szentatya által szentté avatott Lisieux-i Kis Teréz mozaikképével. A pápa síremlékét, amiképpen az Agónia-bazilika főoltár-mozaikképét is (legalábbis az utóbbi alatt olvasható évszám szerint – H. J.) D’Achiardi 1940-ben, halála esztendejében alkotta.
Muzsinszki Nagy Endrével, „Jeruzsálem festőjével” nem csak a sovén olasz ferencesek, hanem itthon a magyarországi kommunisták is igazságtalanságot követtek el. A mellőzöttsége ellenére Muzsinszki Nagy Endre rendületlenül festette az általa imádott Balatont, kidekorálta a siófoki templomot, s újrafestette a Jézus életét megjelenítő hatalmas sorozatát. Vajon 1949-ben eljutott-e hozzá a hír, tudatták-e vele, hogy az 1932-től egészen addig az Agónia-bazilika főapszisában elhelyezett, fakupolára festett képét eltávolították, kidobták, s a helyére az olasz Pietro D’Achiardi (vagy talán a magyar művészt kiszorító Antonio Barluzzi) vázlatai, kartonjai alapján elkészített, manapság látható, ám a magyarok többsége által töretlenül Muzsinszki Nagy Endre alkotásának hitt mozaikmű került?
Hering József – Kuruc.info
Felhasznált irodalom:
Pilismaróti Bozóky Gyula: A Szentföld lelke. Négy szentföldi utam emlékére, 1933.
Pilismaróti Bozóky Gyula: Magyarok kegyelete a Szentföldön (in: Zadravecz István: Szentföld I-II.), 1931.
Dr. Gyürki László: Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön, 2008.
Nemzeti Újság – 1934. április 28.
miserend.hu/templom/147
christusrex.org
gethsemane-en.custodia.org
Custodia Terrae Sanctae – Franciscans serving the Holy Land
Masha Halevi: Leuman Italki ve-Oman Dati: Antonio Barluzzi u-Feiluto le-Kidum ha-Interessim ha-Italkiyim be-Eretz ha-Kodesh (Katedra, 144)
Volentics Gyula: Adelékok Pilismaróti Bozóky Gyula felsőgödi munkásságához (szodihelytortenet.hu)
ACTS, File: A. Barluzzi Getsemani Tabor, Sub-File: Getsemani mosaici
Pilismaróti Bozóky Gyula: Magyarok kegyelete a Szentföldön (in: Zadravecz István: Szentföld I-II.), 1931.
Dr. Gyürki László: Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön, 2008.
Nemzeti Újság – 1934. április 28.
miserend.hu/templom/147
christusrex.org
gethsemane-en.custodia.org
Custodia Terrae Sanctae – Franciscans serving the Holy Land
Masha Halevi: Leuman Italki ve-Oman Dati: Antonio Barluzzi u-Feiluto le-Kidum ha-Interessim ha-Italkiyim be-Eretz ha-Kodesh (Katedra, 144)
Volentics Gyula: Adelékok Pilismaróti Bozóky Gyula felsőgödi munkásságához (szodihelytortenet.hu)
ACTS, File: A. Barluzzi Getsemani Tabor, Sub-File: Getsemani mosaici
